Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

108. országos ülés 1911 ják, hogy nekik nem kell mást tenniök, mint ellenezni, mert akkor az egész kérdés az ő javukra el lesz döntve. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Abban ugyanis nem osztozom gróf Tisza István nézetében, hogy a készfizetések tekintetében Ausztriában a különböző pártok részéről tapasztalható ellenkezés, a mely e parodisztikus rendelkezést vonja maga után, valami bornirt felfogásnak volna következménye. Én nem akarom az osztrákok tulajdonságait más téren jellemezni, arra nincs is jogom a vita mai stádiumában, e szakasz tárgyalásánál, de azt hiszem, hogy az osztrákok igenis egészen okosan, saját szempontjukból nagy átgondoltsággal és a helyzet legteljesebb átlátásával határozták el magukat arra, hogy a készfizetések felvételét ellenzik. Elhatározták pedig Ausztriának közgazdasági érdekei szempontjából De nem folytatom e kérdés fejtegetését, (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) noha itt, e szakasznál teljes jogunk lenne hozzá. Majd egy más szakasznál talán vissza fogok reá térni én is, de elvtársaim közül többen mindenesetre megteszik; itt csak azt akarom megállapítani, hogy az OsztrákMagyar Banknak legfőbb feladataként itt most törvénybe iktatandó kötelezettsége egyszerűen irott malaszt fog maradni, ismét csak papirosforma lesz, mely az életbe 1917-ig aligha fog átvitetni. (Helyeslés balfelől.) Legyen szabad már most egészen röviden áttérnem a bank ezen második bekezdésben lefektetett programmjának egyéb pontjaira. (Halljuk ! Halljuk 0 A bank itt utasítva lesz arra, hogy a kereskedelem, a nagyipar és a kisipar, továbbá a mezőgazdaság hitelszükségleteit teljes mértékben kielégítse. Itt felvetem a kérdést, — és erre talán lesz szives az igen t. pénzügyminister ur konkrét választ adni — vájjon az ország ezen különböző hitelszükségletének kielégítésére vonatkozólag a detailokban az Osztrák-magyar bank az eddigi rendszer szerint fog-e eljárni, vagy pedig lehet-e kilátásunk arra, hogy a bank — a detailokról szólva — a jövőben más irányban, máskép, és az egyes közgazdasági osztályok érdekeinek jobban megfelelő módon fogja-e Magyarország hitelszükségletét kielégíteni ? Az általános vita során Lovászy Márton t. barátom határozati javaslatot adott be, hogy a bank a múltra nézve adjon felvilágosítást a tekintetben, hogy részleteiben miként szolgálta ki az ország hiteligényeit az egyes kategóriák szerint. Azt hiszem, a legméltányosabb kívánalom az, hogy az a jegybank, melynek a kizárólagos szabadalmat megadtuk, melynek évek sorára monopóliumot adunk, hogy az ország hitelszükségleteit kielégítse, működésének részleteiről az ország és elsősorban a törvényhozás számára felvilágosításokat adjon. En azt hiszem, hogy érdeke minden kormánynak, érdeke minden törvényhozásnak, az országnak, sőt, ha jól kiszolgálja az ország érdekeit, akkor érdeke a jegybanknak is, hogy működése e tekintetben részleteiben feltárassék, Szeretném tudni február 22-én, szerdán. 347 elsősorban, hogy a váltó- és lombardhitel tekintetében a bank a budapesti nagy pénzintézeteknek, egyes nagy czégeknek, azután a kisebb budapesti és vidéki pénzintézeteknek minő mértékben ad hitelt. Szeretném tudni, hogy a nagyiparnak és a kisiparnak külön-külön minő összegekben, milyen utón, minő levezető csatoniák utján nyújtja a bank a hitelt. Végül szeretném azt is tudni, hogy a mezőgazdaság miként, minő eszközök által fog a bank alapszabályainak első czikkében foglalt kötelezettségnek megfelelőleg hitelben kellő mértékben részesülni. Ha ezt a kimutatást évről-évre elő fogja terjeszteni a bank, akkor leszünk csak képesek megbírálni, vájjon a jegybank tényleg feladatának magaslatán áll-e, tényleg kielégiti-e az egyes érdekeket és megfelel-e a saját alapszabályaiban foglalt kötelezettségének. Mert azzal, hogy az Osztrák-Magyar Bank kiszolgálja vagy teljes mértéiben kielégíti a budapesti 10—-15 legnagyobb pénzintézetet bőséggel és ezen intézetek utján kapja azután a kisebb intézet a maga hitelének kielégítését, ezzel a rendszerrel bizonyos mértékig, azon mértékig, a meddig a szekuiitás engedi, nézetem szerint szakítani kell, vagyis deczentralizálnia kell a banknak a hiteligények ellátását, mert csakis ugy élvezheti a magyar közgazdasági élet a banknak olcsó kamatában rejlő közgazdasági előnyöket. Ez egészen világos, ki is fejtettük már az általános vita során. Itt arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy habár a múltra nézve el lett utasítva Lovászy Márton t. képviselőtársam határozati javaslata, méltóztassék rendelkezni abban az irányban, hogy a jövőben ezek a kimutatások részletesen, világosan feltüntessék a helyzetet. Ha ez a kimutatás közzé lesz téve, akkor ezzel a bank kényszerítve lesz arra, hogy jobban szolgálja ki az ország hiteligényeit, mert állandó nyilvános ellenőrzés alatt fog állani. Ha nem lenne annyira antipatikus, ha nem lenne annyira érzékemmel ellenkező, hogy egyes konkrét eseteket hozzak elő, szolgálhatnék egy egész sereggel, és kimutathatnám, hogy igen jól fundált, mindenképen jól vezetett, szolid, kisebb-nagyobb pénzintézetek és egyes czégek az Osztrák-Magyar Banktól nem képesek hitelt kapni; egész sereget tudnék ilyent felsorolni, a mit azonban annál kevésbbé teszek és tartok lehetőnek, mert nem akarom azokat az intézeteket és az egyes czégeket kitenni annak, hogy itt az önálló jegybank védelmében esetleg az ő hitelképességüket a parlamentben devalváljam. (Helyeslés balfelől.) Kérdem a t. pénzügyminister urat továbbá, hogy az ipar hiteligényeinek kiszolgálása tekintetében történtek-e valamelyes megállapodások és intézkedések, mert azzal is tisztában lehetünk, hogy a jegybank hitelét a magyar ipar, különösen pedig a közép- és kisipar a mai napig oly elenyésző mértékben élvezte csak, hogy ezt elfogadható alapul a jövőre nézve tekinteni nem lehet. (Ugy van! balfelől.) A mi a mezőgazdasági hitel kérdéseit illeti, 44*