Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

H& 108. országos ülés 1911 február 22-én, szerdán. Elnök : Tehát a képviselő ur beleegyezik abba, hogy elleninditványnak nevezett javaslata módosításnak tekintessék. Polónyi Géza: Szívesen veszem az elnök ur figyelmeztetését, hozzájárulok és kérem módosításnak tekintem. Elnök : Most az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki székei Kabos Ferencz foglalja el.) Elnök." Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást és pedig az OsztrákMagyar Bank alapszabályainak első czikke felett. Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Teljesen tisztában vagyok magammal aziránt, hogy a t. pénzügyminister ur és vele együtt a t. többség az alapszabályoknál épugy, mint a törvényjavaslat részletes tárgyalása során nem igen fogja figyelembe venni azon kezdeményezéseinket, a melyeket mint határozati javaslatokat fogunk a t. ház elé terjeszteni. (Igaz I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt — habár a magam részéről nem is akarok ezen pontnál külön javaslatot beterjeszteni — mégis megteszszük, teszszük azért, mert szükségesnek tartom ugy én, mint t. elvbarátaim, hogy a bankstatutum, valamint a törvényjavaslat pontonkénti részletes tárgyalása során megvilágítsuk az ország előtt, de megvilágítsuk a jövőre való tekintettel is, hogy minő módosítások és intézkedések lennének szükségesek abból a czélból, hogy ez a törvény, a bank szervezete az ország gazdasági érdekeinek teljes mértékben megfeleljen. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ha tisztában vagyok is határozati javaslataink sorsa felől, azt hiszem, a méltányosság és az ügy érdekében áll, hogy ha az igen t. pénzügyminister ur, valamint a t. többség azon kezdeményezéseket, azon eszméket, a melyeket itt akár mint indítványokat, akár mint véleményeket vagy kérelmeket előterjesztünk, méltóztatnék olyan figyelemre méltatni, hogy a mi azután ezekből csak lehetséges, azt az ország gazdasági érdekében, a bank működésének helyessége érdekében megvalósítani méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen szempontokból kívánok az első czikk második bekezdéséhez lehető röviden hozzászólni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez a második bekezdés foglalja magában tulaj donképen az Osztrák-Magyar Banknak jegybankprogrammját, azt a programmját, a melynek alapján a bank működni van hivatva és a melynek alapján az ország közgazdasági és hiteligényeit kielégíteni a banknak kötelessége. (Zaj a jobbóldalon. Halljuk ! Halljuk I a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gr. Batthyány Tivadar: Ezen második bekezdés mindenekelőtt hangsúlyozza azt, hogy a bank alapszabályszerű működésének fentartását és a törvényhozás intézkedése folytán felvett készfizetéseket, a 111. §. fentartását biztosítani köteles a bank. A banknak ezen programmpontjávai ugy van. az igen t. többség, mint bizonyos többségek és kormányok a maguk választási programmj aival is. A választásoknál bizonyos kérdéseket mint mindenek előtt megvalósitandókat méltóztatnak bizonyos kormányok és többségek a választóknak beígérni, mint pl. Magyarországon az általános választói jogot, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) s alig hogy azután a választásokon túlvagyunk, ez a mindenekelőtt való megoldás a semmi esetre se való megoldás programmjába tétetik át. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt is ugy vagyunk a banknak ezen főprogrammpontjával, a mennyiben bele méltóztatnak a törvényjavaslatba venni azt, hogy mindenekelőtt a banknak kell a felvett készfizetések fentartását biztosítania, a miben, valljuk be, meglehetősen érczlapba való rendelkezés foglaltatik, a mennyiben a készfizetések tudvalevőleg felvéve nincsenek és egyhamar felvéve nem is lesznek. Ez állitásom bebizonyítására elégséges, ha utalok a ministerelnök urnak az általános vita befejezésekor elmondott fenomenális beszédére, a melyben megállapította, hogy egész Magyarország, az egész törvényhozás kívánja a készfizetések felvételét, hogy azt azonban az urak keresztül nem vitték, annak oka nem is az osztrák kormány, hanem az osztrák parlament hangulatában keresendő. Már most, ha ily autoritativ helyről megállapíttatik az a tény, hogy egy szándékunkat, egy pártkülönbség nélkül, mint fontos és az ország közgazdasági érdekében álló intézkedést, megvalósítani nem tudunk, mert az osztrák parlamenti pártok ezzel szembehelyezkednek, és ha másrészt a tények szerint, a melyeket nekünk különösen gróf Tisza István beszéde demonstrált, a t. többség és kormány az osztrák parlamenti körök ily ellenállásával szemben nem akarja a természetes konzekvencziát levonni, — a mely az lenne, hogy a mennyiben pedig az osztrákok nem engednek, áttérünk az önálló rendelkezési jogunk megvalósítására, hanem egyszerűen beadjuk a derekunkat és engedünk — mondom, e platform szerint, azt hiszem, egészen hiábavaló a készfizetések felvételére való provideálás egyáltalán, ugy a statútumban, mint máshol is ; felesleges tehát itt az első czikk második bekezdésében ezt fölvenni, mert egészen bizonyosak lehetünk az iránt, hogy az osztrákok az itteni tények és nyilatkozatok által nyert buzdítás folytán a saját jól felfogott érdekükben a készfizetések felvételéhez ezentúl sem fognak hozzájárulni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hanem járultak hozzá eddig, a míg a túloldal és a kormány nem fogadta el és nem ment bele a törvényjavaslat általános elfogadásába, akkor még kevésbbé fogják a készfizetések felvételét akczeptálni akkor, a mikor már a bankszabadalom hét évre biztosítva van és ők egészen világosan tud-