Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

28 96*. országos ülés 1911 hatnák azt, hogy ilyen rendelkezés a mi törvénykönyvünkbe bevétessék. (Helyeslés a baloldalon.) En pedig azt tartom, hogy ez az 5. §. merőben felesleges és hiábavaló. Magyarországon nincs olyan párt, és azt hiszem, nem is igen lesz, legalább belátható időben, a mely ne óhajtaná a készfizetés felvételét. Ez a kérdés tehát tulaj donképen csak Ausztriára vonatkozhatik. Ausztriában a készfizetésre vonatkozólag négy eset lehetséges : vagy akarja az osztrák kormány, de nem akarja a Reichsrath, vagy a Reichsrath akarja, de nem akarja a kormány, vagy mind a kettő akarja, vagy egyik se akarja. Mihelyt csak a kormány nem akarja Ausztriában, akkor természetesen ő már nem is fog a Reichsrath elé ilynemű javaslatot terjeszteni, tehát arra vonatkozólag erre szükség nincs. Az egyedüli alkalmazhatósága tehát ennek a szakasznak akkor van, a mikor az osztrák kormány óhajtja a készfizetések felvételét, de a Reichsrathhaii ezt keresztülvinni nem tudja. En nekem az a nézetem, hogy nem a mi dolgunk az, hogy mi keressünk módokat arra, hogy az osztrák kormány egy nemzetközi kötelezettséget miképen tud a maga parlamentjében keresztül vinni. Nem egyszer történt már, hogy az osztrák kormány a 14. §. alapján léptetett életbe igen fontos intézkedéseket. Hiszen maga az a bankszabadalom, a mely most lejárt Ausztriában, ez is annak idején ezen szakasz alapján lett életbe léptetve. Ha ezt megtehették akkor, a készfizetés felvétele már sokkal kisebb skrupulusba kerülne. De hát én megengedem, hogy az osztrák kormány — és na igy van, akkor örülök is neki — nem akar többé kormányozni 14. §-okkal. Azonban, t. ház, én azt hiszem, hogy ha a 67-iki kiegyezés megalkotói feltételül kötötték ki az 1967. XII. t.-czikkben azt, hogy Ausztriában a valódi alkotmányosság életbeléptettessék, mi már csak mégsem tehetjük azt, hogy kényszeritsíink reájuk most egy olyan dolgot, a mely alkotmányjog szempontjából legalább is vitás lehet. Rátérek most, t. ház, a leglényegesebb kérdésre, a czélszerűség és az időszerűség kérdésére, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) mert hiszen a t. túloldal előtt ez az egyedül fontos, az egyedül döntő körülmény. Előttünk is fontos, de nem egyedül fontos és nem a legfontosabb. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert nekünk az az álláspontunk, hogy a gazdasági önállóságért még áldozatokat is lehet, sőt kell hozni,(1 gaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert önálló gazdasági berendezkedés nélkül mi sohasem fogunk kiszabadulni jelenlegi mezőgazdasági állapotunkból. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig egy önálló független államnak, de csak egy igazi kulturállamnak szükségleteit is egy egyoldalú, pusztán mezőgazdaságra támaszkodó ország jövedelme kielégíteni nem képes. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Nem vagyok bankszakértő, sőt nem is tartom magamat annak. De az én fofebruár 8-án, szerdán. gyatékos ismereteim mellett is egészen tisztában vagyok azzal, hogy azok a rémképek, a melyeket a túloldalról ebből a szempontból itten előadtak, agyrémeknél nem egyebek és reális veszedelmet nem rejtenek magukban. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Azok között az aggodalmak között, a melyeket a túloldalról hallottunk, különösen kettő van, a mely fontosnak látszik, és a mely ha nézetünk szerint nem valószinű is, bekövetkezésének lehetősége még sincsen teljesen kizárva. Az egyik az, hogy az önálló magyar nemzeti bank talán nem tudná a mi hiteligényeinket kellő mértékben kielégiteni, a másik pedig a kamatláb kérdése. A mi az első aggodalmat illeti, erre vonatkozólag nekem az a nézetem, hogy ha mi egy jólfundált készfizető bankot állítunk fel, a mely abban a kedvező helyzetben lesz, hogy az ekként feloszlandó Osztrák-Magyar Bank érczkészletéből mindjárt beszerezheti a szükséges aranyfedezetet, mert hiszen törvény értelmében annak 30%-ához jogunk van, akkor az aggodalom, hogy ez az önálló bank nem fogja tudni kielégíteni az ország hitelszükségleteit, alapos nem lehet. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az Osztrák-Magyar Bank alaptőkéje 210 millió, a felállítandó magyar banknak pedig — szakértők véleménye szerint — körülbelül 150 millió lenne az alaptőkéje. A kettő közötti különbség olyan csekély, hogy ha egy 200 millió alaptőkével rendelkező bank képes mind a két állam hiteligényeit kielégíteni, akkor teljesen ki van az zárva, hogy az önálló magyar bank 150 millió alaptőkével egyedül Magyarország hiteligényeinek eleget tenni képes ne lenne. (Helyeslés balfelöl.) Én megengedem azt, t. ház, hogy itt nem pusztán csak az alaptőke nagysága jön tekintetbe. Elismerem azt, hogy az Osztrák-Magyar Banknak jelentékeny tartalékai is vannak — valami 20 millió korona —, azt is elismerem, hogy az Osztrák-Magyar Bank bár nem nagyon hosszú, de mégis pár évtizedes pályafutása alatt igen jelentékeny érczkészletet halmozott össze és devizaüzletével is behálózta a világot, azonban nézetem szerint ezek nem olyan pusztán csak az OsztrákMagyar Bank kiváltságát képező dolgok, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) a melyeket az önálló magyar nemzeti bank is rövid időn belül magának megszerezni képes nem volna. (Helyeslés a baloldalon.) Azután meg a hitelnek nem tisztán a jegybank az egyedüli forrása, hiszen a nemzet hitelszükségleteit most is túlnyomó részben a többi jjénzintézetek elégítik ki, és én meg vagyok győződve arról, hogy ha mi gazdasági lekötöttségünkből kiszabadulva egy készfizetéses jegybank támogatása mellett indulunk neki a mi uj gazdasági életünknek, (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) már a külföldi tőke is sokkal fokozottabb mértékben fog rendelkezésünkre állani, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) A túloldalról a passzív fizetési mérleggel