Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-96
96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. 17 küldött feliratból ismertetem a kőszegi ipartestület feliratát, a mely azt mondja (olvassa): »Mi iparosok, a kiknek összeköttetéseink vannak a kis Szerbiával, érezzük magunkat legjobban megszégyenítve, hogy annak a kis Szerbiának önálló bankja, nekünk pedig, az ezer éves múlttal dicsekedő, 20 milliót számláló, Európában egyik nagyhatalmat képviselő magyar nemzetnek önálló gazdasági és hiteléletünk nincs. A mely nemzetnek nincs saját hitelrendszere, önálló, független gazdasági élete, az egy gyámkodásra szoruló szegény, nagyon szegény nemzet.<< (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) »Ezt a szegénységet mi iparosok a kereskedőkkel együtt érezzük a legjobban. Minket sújt a legigazságtalanabb adó akkor, midőn a mi ipari termékeink a piaczról az Ausztriából beözönlő ipartermékek miatt teljesen leszoríttatnak . . .<< (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ». . . és le is fognak szoríttatni mindaddig, a mig közös lesz a vámterület*. Ismét csak az alaptételre térek vissza. A közös vámterület, t. képviselőház, nem szűnik meg máskép, mintha az önálló magyar nemzeti jegybank felállíttatik. Ezért kell ezt nekünk követelnünk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Röviden még csak egy feliratot olvasok fel, a budapesti órás-iparostestületnek az önálló magyar jegybankra vonatkozó beadványát, (Felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk ! Nagyon érdekes!) tehát a főváros egyik iparoskörének a képviselőházhoz intézett lelkes szózatát, a mely sajnos, süket fülekre talált a mostani többségnél. Ez a beadvány- többek közt ezt mondja (olvassa) : »Az Ausztriával való gazdasági közösség átka legsúlyosabban az iparos és a kiskereskedő osztályokra nehezedik.« (Igaz I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) »Természetes tehát, hogy a mint az eddigi küzdelemben is minden áldozatra készek voltunk, ezúttal is az elsők között bontunk zászlót gazdasági függetlenségünk kivivása érdekéből. A nemzet minden önérzetes munkása együttérez velünk abban, hogy az Ausztriával való gazdasági közösségünk, mint életerőnket sorvasztó rákfene, megszüntetendő.* (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Nem ismerünk veszélyt és áldozatot, a melyet ennek érdekében meg ne koczkáztathatnánk, még kevésbbé riaszthatnak vissza a küzdelemtől az önálló nemzeti bank és az önálló vámterület felállításának azok az állítólagos veszélyei, a melyeket önállóságunk ellenségei koholnak, vagy azok a rémképek, melyeket a gyávák és kishitűek képzelete alkot.<< (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) íme, t. képviselőház, az önálló magyar nemzeti jegybank mellett megnyilatkozik, mondhatni, az egész ország közvéleménye. Mert ha felvetem azt a kérdést, hogy mit tekintsünk nemzeti közvéleménynek, azt a véleményt-e, a mely a t. munkapárt tagjaitól felénk szól, vagy pedig azt-e, a mit ezek a feliratok, a különféle törvényhatóságok, városok és vármegyék feliratai kifejeznek, akkor arra a következtetésre jutok, hogy, igenis, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. V. KÖTET. az igazi nemzeti közvéleményt ezek a feliratok fejezik ki, (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a magyar autonóm testületek, a vármeg3 I 'ék, a törvényhatóságok, városok, iparkamarák, ipartestületek, szóval a különböző politikai, közjogi, gazdasági és ipari testületek, ezek alkotják a-nemzet közvéleményét, és nem a munkapárt, a mely hogy mint került bele a többségi padokba, arról bővebben most nem emlékezem meg, hiszen tudjuk mindannyian, hogy a nemzet félrevezetése és a különféle módszeres eszközökkel, pénzzel és hatalommal való visszaélés eredményezte ezt. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Kérek egy kis szünetet. Elnök: Kérem, csak méltóztassék folytatni. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Tessék szünetet adni !) Justh Gyula : A szónok maga tudja legjobban, hogy kell-e szünet neki, vagy sem ! Az nem járja, hogy két óráig beszél valaki és akkor nem adnak neki szünetet ! Ezt majd szóvá teszszük ! (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások ; Szünetet! Elnök csenget.) KÚI1 Béla: Kérem, én felegyig még beszélhetek. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Kérj szünetet I) • Elnök: Tessék kérem folytatni ! (Folytonos zaj.) s ¥' l v i Kun Béla: T. képviselőház ! Egy kis szünetet akartam ugyan kérni (Felkiáltások a baloldalon : Hát kérj ! Zaj.) és a t. elnök ur az ülés megkezdése előtt Ígérte is, hogy ha egynegyed egy után kérek szünetet, hát megadja, (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Megváltoztatta, a nézetét !) tekintettel azonban arra, hogy félegykor ugy is eljön a rendes szünet ideje, addig leszek bátor folytatni fejtegetéseimet. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezen, az önálló magyar nemzeti jegybank felállitása érdekében a házhoz érhezett feliratokban a nemzet közvéleménye csak ezekről a kérdésekről, (Halljuk ! Halljuk!) csak az önálló jegybank ügyéről nyilatkozott volna meg, azonban a készfizetések felvétele tekintetében az egyes autonóm testületek nem nyilvánították volna a maguk véleményét és nem alkalmazkodtak volna ahhoz a programmhoz, a melyet munkapárti t. képviselőtársaink is hirdettek a választások előtt a nemzetnek, midőn a készfizetések kötelező felvételét nemcsak a trónbeszédben megígértették, s nemcsak belefoglalták a saját feliratukba . . . (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Justh Gyula: Ha nem adnak szünetet, várjuk meg, mig csend lesz ! (Halljuk ! Halljuk !) Kun Béla: . . . hanem azt ugy tekintették, mint a közös jegybank szabadalma meghosszabbitásának egyedüli feltételét conditio sine qua non-ját. (Mozgás. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk .') T. ház ! Zólyom vármegyének 1910 márczius 10-én kelt feliratának egy részét leszek bátor felolvasni, 3
