Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

222 103. országos ülés 1911 február 16-án, csütörtökön. annak a három-négy millió lakosú kis Görögországnak nemcsak hogy meg van az önálló bankja . . . Miskolczy Imre : De még görögül is tudnak ! (Nagy derültség.) Sümegi Vilmos: De sokan nem tudnak sem görögül, sem arabusul és mégis próbálkoznak a kérdéshez szólani! Hát hiszen lehet, hogy t. képviselőtársam talán görögül is tud ; én bevallom, hogy görögül nem tudok, de az bizonyos, hogy a jegybank kérdését nem veszi komolyan. Mert azt hiszem,hogy még sem járja lekicsinyelni egy magyar képviselőnek azt a törekvését, hogy meg akarja ismerni idegen államok bankszervezetét, különösen tudva azt, hogy azon államok jegybankjainak privilégiumaiban vannak olyan kikötések, a melyek az illető ország szegény gazdaközönségének javára válnak — és hogy azokat épen a tájékozatlanokkal meg akarja ismertetni, a kik, lehet, hogy görögül nagyon jól tudnak, de a bankkérdéshez semmit sem értenek, s a néj3 baján segiteni nem akarnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végtelenül sajnálom, hogy ha valamilyen formában még azt is le akarják kicsinyeim, ha valaki nemzetének és annak az ügynek, a melyet nemzete érdekében fontosnak tart, ugy kivan szolgálatot tenni, hogy megismerteti nemzetét ezen idegen államok bankszervezetével. Azonban, mondhatom, irigylem azt a kicsiny Görögországot, a melynek alig három-négy millió lakosa van és nem tartja szükségesnek azt, hogy akár a bank kimutatásait, akár pedig magukat a bankstatutumokat más nyelven, mint görög nyelven kinyomassa. Mit szólna hozzá Schuller Vilmos t. képviselőtársunk . . . Csuzy Pál : De sok bajod van vele ! (Derültség jobbjelöl.) Sümegi Vilmos: Dehogy van, sőt örülök, hogy már javul. (Halljuk ! Halljuk'.) Mit szólnának ahhoz... Mártonffy Márton : Ha görög nyelven adnák lei a bank alapszabályait. (Nagy derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Azt hiszem, hogy Mártonffy képviselő urnak nagyon mindegy, hogy görögül adják-e ki vagy spanyolul, a fődolog neki az, hogy közös legyen ez a bank és ez a kormány minél tovább megmaradjon. (Derültség. Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Hiszen épen azért beszélek, hogy ne legyen idegen nyelven kiadva, még inkább legyen görögül, csak németül ne volna. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen a húsz milliónyi magyar nemzetnek nemcsak hogy önálló bankja nincs, hanem még ezek a bankstatutumok is épen hogy ki vannak magyarul »is« nyomatva, ellenben ennek a banknak közgyűlésén, a melynek privilégiumát ezen magyar törvényhozás is adja, ennek a 20 milliós magyar államnak nyelvét nem használhatja sem Mártonffy, sem Schuller képviselő ur, sem senki más. Ez pártkülönbség nélkül szégyene az egész magyar nemzetnek, hogy egy ilyen vállalkozásában, mint a közös jegybank, a közgyűlésen nem szabad a magyar állam nyelvét használni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tanulhatnánk a görögöktől is e tekintetben. (Zaj. Elnök csenget.) A tegnapi ülés folyamán Polónyi. Géza t. képviselőtársam foglalkozott már vele, illetőleg érintette azt a kérdést, hogy az Osztrák-magyar bank szabályzata értelmében annak tartalékalapja a 20%-ot meg nem haladhatja és hogy 90 millió forint alaptőképel bírván ez a jegybank, mikor már tartalékalapja annyira felduzzadt, hogy azt tovább rézércben tartania nem lehetett, akkor bizony elkövette a magyar államnak, a magyar kincstárnak egyenes megkárosításával azt, hogy ezen 90 millió forintnyi, vagyis 180 millió K-nyi alaptőkéjét, felemelte 30 millió K-val, a mi egyenes megkárosítása a magyar kincstárnak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mennyiben ezt a 30 millió Rt, a melylyel a bank alaptőkéjét felemelte 180 millió K-ról 210 millió K-ra, nem kellett befizetniök a részvényes uraknak, hanem teljesen ingyen kapták meg. A részvényeseknek tehát ebből nagy hasznuk lett, sőt nagy kurzusai fferencziák is támadtak az előnyükre, de a magyar államnak kikötött haszonrészesedése kútba esett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S mondja meg nekem Hantos Elemér t. képviselőtársam, a ki bankszakértő és a kinek képességeit nagyon tisztelem, hogy miért nem proponálja ő azt, a mi megvan pl. Németországban, a hol a bank felszámolása esetére a tartalékalapban való részeltetést az államra nézve kikötötték. A német birodalmi banknál a tartalékalap fele az államé, ha az a megváltás jogával kívánna élni. De nemcsak ott van ez igy, hanem még Svájczban is, a hol a svájezi nemzeti bank felszámolása esetében a részvényeseknek a tartalékalapból csak egy harmadrész jut, míg két harmadrész a kantonoké, az államé. Ha tehát már közös bankos a mélyen t. képviselőtársam és olyan nagyon érti ezt a dolgot, a munkapártnak t. bankszakértői a magyar kincstár érdekében miért nem proponálnak ilyen változtatást? Meg van ez minden európai államban és elképzelhetlen az, hogy mikor nem tudják a rezervákat visszatartani, a tartalékalap felduzzad és túlhaladja a 20%-ot, ekkor egyszerűen felemelik az alaptőkét 180 millióról 210 miihóra, nem fizet senki semmit, de a kincstár sem kap belőle igy semmit. Higyjék el, t. képviselőtársaim, hogyha ezt egy más bank csinálná, akár az is, melyet Hantos Elemér t. képviselőtársam említett, akkor azt mindjárt feljelentenék, nem tudom, miféle bűneset, de mindenesetre az államkincstár érdekeinek kijátszása miatt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső : A kereskedelmi törvény sem engedi! Sümegi Vilmos: Igy is, ugy is, mindenféle módon a közös bank, meggyőződésem szerint, nem tud hozzásimulni, a mint ezt Kornfeld Zsigmond fényesen kimutatta, a magyar nemzet érdekeihez. De még abban az esetben is, hogyha igazán tenne nagy szolgálatokat a magyar hitelügynek, akkor is szégyenletes dolog, hogy a XX, század-