Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-103
103. országos ülés 1911 február 16-ári, csütörtökön. 221 zői másként nyilatkoztak, mint önök. Elmondottam, már múltkori felszólalásomban, hogy az a kiváló közgazdasági kapaczitás, Chorin Ferencz. Ugy látszik, Schuller képviselő nem tartja annak, pedig egy párton van vele. Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: Rázta a fejét... (Zaj. Derültség. Halljuk. ! Halljuk ! a baloldalon.) Schuller Rezső : Más okból ráztam ! (Derültség jobbjelöl.) Sümegi Vilmos : Magyarország közönsége ezt a nevet huszonöt—harmincz esztendő óta tiszteli, s viselőjét olyannak tekinti, mint a ki egyik disze a magyar gazdasági életnek. Kiválóságát pártkülönbség nélkül mindenki elismerte még eddig. Ez a Chorin Ferencz mondotta, hogy a mai gazdasági rendszerből ki kell bontakozni, s a kibontakozás legfőbb eszköze a termelés fokozása, a mit önálló vámpolitika nélkül elérni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Az önálló vámterületnek pedig Chorin Ferencz szerint is elengedhetetlen előfeltétele az önálló bank. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Ezt mindenki tudja ! Sümegi Vilmos : Ezt mondta Chorin Ferencz. Mezey Gyula pedig, a Nyitramegyei Gazdasági Egyesület elnöke . . . Csuzy t. képviselőtársam talán mosolyog . . . Csuzy Pál : Nem azon mosolyogtam! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mezey szakértő is volt! Meghallgatták az ő véleményét is ! Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: Mezey Gyula is a bankra vonatkozólag nyilatkozott és méltóztassék elhinni, hogy igen-igen kevesen vannak az önök padjain, a kik e tekintetben olyan kapaczitások lehetnének, mint épen Mezey Gyula, (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) a ki a magyar gazdasági élet, a magyar birtokososztály és az egész magyar társadalom érdekében az önálló jegybank felállítását mint elodázhatatlan követelményt állitotta elénk a bankbizottsághoz beadott jelentésében. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Hivatkozhatom Szabó Kálmán debreczeni kereskedelmi- és iparkamarai elnökre is. a ki ugyanazt mondotta, a mit 40 esztendővel ezelőtt a 67-es pártnak legkiválóbb pénzügyi kapaczitása, Wahrmann Móricz mondott. Méltóztassanak csak átlapozni az akkori országgyűlési naplókat s meg fogják találni t. képviselőtársaim, hogy a függetlenségi és 48-as párti Szabó Kálmán, a ki kereskedelmi- és iparkamarai elnök volt, ugyanazt mondotta, szinte szószerint, a mit Wahrmann Móricz, a 67-es financzkapaczitás, hogy t. i. a politikai vonatkozásokat ennél a kérdésnél elválasztani nem lehet s igenis, az önálló jegybank kérdése eminenter politikai kérdés is. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Es tessék elolvasni az egyetlen székely kereskedelmi és iparkamarai elnöknek, Tauszig Hugónak szavait, a ki fi téren szintén elsőrangú tekintély s a ki azt mondotta (olvassa ): »A kezdet ne kézségei ne riaszszanak vissza bennünket, mert ezík csak átmeneti természetűek és nekem erős a meggyőződésem, hogy azokat könnyen le fogjuk küzdeni. A végezel pedig, Magyarország gazdasági függetlensége és megerősödése, megéri az esetleg hozandó áldozatokat*. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akarom ismételgetni, hogy nincs a művelt világon egyetlen állam sem, a mely nélkülözné a hitelélet terén való önálló berendezkedést. (Halljuk ! Halljuk! balfelól.) Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági hitel érdekében terjesztettem be határozati javaslatomat, a minek megalapozását és fejlesztését még akkor is bele lehet illeszteni a javaslatba, ha önök a közös bank szabadalmát meg fogják hosszabbítani, a mezőgazdasági hitelről szólok még pár szót. Ez már Magyarország helyzetéből, Magyarország történeti múltjából, Magyarország életéből folyik. Mert a mely ország lakosságának több mint háromnegyedrésze még ma is a földmivelés után él, annak gazdasági közönsége, vidéki szegény parasztja (Igaz ! Ugy van. ! a szélsőbaloldalon.) és vidéki szegény földmivelő munkása is megkövetelheti, hogy a mikor egy intézménynek kizárólagosságot, privilégiumot adunk, akkor kikössön ez a parlament olyan feltételeket, a melyek ennek a nagy néprétegnek igazi hitelügyét előnyösen szolgálják. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen már az első felszólalásomban elmondottam a példákat, hogy Görögországtól kezdve Oroszországig mindenütt, még az orosz állami bank külön privilégiumában is ki vannak kötve azok a feltételek, hogy pl. a bankrátán alul 1%-kal bizonyos mennyiségű pénzt köteles a bank gazdasági hitel czéljaira fordítani. S ezt önök olyan lehetetlenségnek tartják ? És jellemző, t. ház, a következő eset. (Halljuk 1 Halljuk ! balfelól. Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbal-oldalon! Halljuk ! Nagyon érdekes ! Ezek komoly dolgok !) írtam a görög nemzeti bank igazgatóságához, mert a görög nemzeti bank statútumaiban . . . (Mozgás és derültség a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelól. Elnök csenget.) Elhiszem, hogy efelett még nevetni is lehet, különösen annak, a ki nem ismeri a görög nemzeti bank alapszabályait. En kivonatban ismerem azokat, azonban épen azért, hogy a tájékozatlanokat felvilágosítsam, írtam Athénba, a görög nemzeti bank igazgatóságához, hogy küldje be nekem a bank alapszabályait és kimutatásait franczia vagy német nyelven. Megkaptam reá a választ, ime, itt van. (Halljuk ! Halljuk!) Épen azért hozom fel ezt, hogy a tájékozatlanokat felvilágosítsam a tekintetben, hogy nem olyan nagy nóvum az, a mit az én határozati javaslatom kíván, mert a gazdaközönség hiteligényeinek istápolása már más országokban is törvénybe van iktatva és ki van kötve. Athénból azonban azt válaszolták, hogy bizony az ő alapszabályaik és egyéb dolgaik kizárólag csak görög nyelven jelentek meg és igy ezen kívánságomat a legnagyobb sajnálatukra nem teljesíthetik, azonban a rezüméket meg fogják küldeni franczia nyelven. Milyen jellemző dolog az, t. ház, hogy
