Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

220 103. országos ülés 1911 február 16-án, csütörtökön. ták a pénzt, de drágán továbbították a szegény kereskedőkhöz és iparosokhoz. Tessék megkérdezni a vidéki gazda-, iparos- és kiskereskedőközönséget: nekik bizony uzsorakamatot kellett a pénzért fizitniök. Magam tudok eseteket, a hol a kamat felment 20—30%-ra, ugyanakkor, a mikor a válságos időkben az Osztrák-magyar bank oly nagyszerűen felelt meg a hivatásának. Minden tiszteletem daczára, a melyet a t. túloldal szakértőivel szemben érzek, én azt hiszen, hogy báró Kornfeld Zsigmondot mindenki tartotta olyan szakértőnek, mint a felszólalt képviselő urakat, és bizony Kornfeld azt mondotta szakértői véleményében, hogy az Osztrák-magyar bank nem tudott eléggé hozzásimulni a magyar nemzet gazdasági életéhez. Pedig báró Kornfeld értett a dologhoz ; de tudta azt is, mivel tartozik annak az országnak, a hol letelepedett és a hol tudása és tehetsége révén nagygyá lett. fis megmerte mondani az igazságot még akkor is, ha saját üzleti érdeke mást parancsolt volna. (Zaj. Elnök csenget.) Legutóbbi felszólalásom óta a munkapárt részéről gróf Tisza István, Miháli Tivadar — talán nem munkapárti, nem tudom — Schuller Rezső és Hieronymi Károly minister ur szólaltak fel. A mit gróf Tisza István a készfizetésekről mondott, azzal, mint már voltam bátor felemliteni, tökéletesen egyetértünk, mi is mindenkor ugyanezt vallottuk. Hieronymi minister ur beszédében szintén leginkább a készfizetésekkel foglalkozik; az ő felfogása és gróf Tisza felfogása közt jelentékeny különbség van ; de ebbe a vitába nem kell beleelegyednünk, ezt majd elintézik ők egymás között. Rónay Jenő képviselőtársam beszéde oly végtelenül szelid volt és ámbár egyénisége tiszteletet •parancsoló, de semmi olyant nem mondott, a mit ellenzéki szempontokból különösen megczáfolm kellene. Miháli Tivadar képviselő ur, nem hiszem, hogy tagja volna a munkapártnak, azslőtt, ugy hiszem, a nemzetiségi párthoz tartozott; róla régi parlamenti múltja után tudom, hogy a magyar állameszmével sohasem tudott valami nagyon rokonszenvezni és akármiről volt szó, a mi a magyar nemzet alapvető eszméit a megvalósuláshoz közelebb vitte, az a csoport, a melynek a képviselő ur az élén állott, azzal sohasem rokon szenvezett, de ha valamit Bécsből kivántak, akármelyik oldalról merült fel a kívánság, mindig lelkesen támogatták. Ellenben nagy örömmel hallottam Schuller Rezső képviselőtársam felszólalását, nem azt, a mit a bankról mondott, mert abban nem volt áldás, hanem hogy olyan koncziliáns hangon nyilatkozott a magyar állameszméről. T. L, a képviselő ur egyik szereplése a múltban országos reszenzust keltett; még nem feledkeztünk el arról, hogy a mikor ő az ügyvédi vizsgán az ügyvédi eskü elé akadályokat gördített, az esküt nem akarta letenni, mert azt mondotta, hogy benne foglaltatik a magyar alkotmányhoz való hűség is és - lehet, hogy a külföldre vándorol; nem tudja, •képes lesz-e betartani, Ezután a múlt után igazán nagy örömömre szolgált az ő felszólalása, a melyben tekintélyes előhaladást tanúsított az ő felfogásában. Itt van Schuller képviselőtársam, ha nem volna igy, akkor ő valószínűleg meg fogja czáfolni. (Felkiáltások a baloldalon : Reméljük !) Én emlékszem az esetre magára, azt hiszem, a személyben még sem tévedtem. Ugy-e, nem ? Ezt a dolgot, miután régen történt, azóta a legtekintélyesebb, szavahihető úriemberek mondották el nekem, sőt el sem akartam hinni, hogy azonos volna, még"S külön bizonyítékaim is vannak rá. Végtelenül örülök, ezen a haladáson és kijelentem, hogy a képviselő urak a kik azóta felszólaltak, semmiben sem tudták megczáfolni azon felfogásokat, a melyeket nemcsak vallunk, hirdetünk, hanem a melyeket Magyarország bajai szinte kizárólagos gyógyszeréül tartunk. T. képviselőház ! Azt mondotta, nem tudom kicsoda önök közül, hogy ha az önálló bankot felállítjuk, akkor a kamatláb magasabb lesz, sőt mi több. egyes úgynevezett bankszakértők ki is akarták számítani azt, a mivel járna a kamatteher különbözet és azt mondották, hogy ez kitenne 40—50 millió K-át. Igaz, hogy ők is konczedálták, hogy az a 40—50 millió korona nem volna állandó, de eleinte mindenesetre nehézségekkel járna és mindenesetre ennyit tenne ki. Nagyon tisztelni tudom, hogy ha ilyen anyagi dolgokban nagyon féltik a magyar nép erszényét, zsebét, és egyéb érdekeit, de mondják meg t. képviselőtársaim a túloldalon, egészen őszintén, mennyibe fognak kerülni a dreadnought-ok és egyéb hadi felszerelések, mondják meg őszintén, hogy a hadseregre, a mit most önöktől Bécsből kivannak, mennyit fognak költeni, nem-e egy fél milliárdot és nem lesz-e ez az áldozat sokkal több, mint a mennyit az önök állítása szerint kitenne az a kamattöbblet, a melyet a magyar nép kénytelen volna viselni, hogyha az önálló bankot felállítanák ? Azt hiszem, a magyar nemzet története azt mutatja, hogy a legcsekélyebb igazához, jogához, mindig csak vér- vagy pénzáldozat árán tudott hozzájutni, de azt a magyar nemzet mindig szívesen állotta. Ha tehát arról volna szó, hogy igazsága volna a szakértőknek, hogy eleinte 40—50 millió megterheléssel járna, méltóztassék elhinni, szívesen viselné a magyar nemzet, mert megalapozva látná azt a gazdasági jövendőt, a mely nélkül el fog pusztulni Magyarország. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztassék majd akkor, a mikor szerencsénk lesz, a mennyire szerencsének mondható, hogy a kormány előterjeszti ezen milliókra rugó hadi követeléseket, tessék majd azokat a számításokat megtenni, tessék felvilágosítani a magyar népet, hogy az improduktív hóbortokra, kiadott 100 és 100 milliók megérik-e azt, hogy a magyar képviselőház megszavazza, a mikor pedig arról van szó, hogy az önálló bank érdekében hozzunk anyagi áldozatot, akkor azt önök megtagadják. T. ház! Akkor, a mikor a bankbizottság kiküldetett, a magyar gazdasági életnek kiváló ténye-