Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-103
ä!8 103. országos ülés 1911 február 16-án, csütöiiökÖth önálló jegybanknak, továbbra is az maradok és kijelenthetem azt is, hogy határozati javaslatom tökéletesen fedi a t. pénzügyminister ur által benyújtott két törvényjavaslat intenczióját s csak csodálkozom rajta, hogy a pénzügyminister ur a negáczió álláspontjára helyezkedett e határozati javaslat visszautasításával, mert én azzal az aranyvaluta tökéletes megvalósítását akartam ozélozni, a mi mindenesetre csak elősegítené azt a tűrhetetlen állajjotot, a mely Magyarországon jelenleg is van, különösen akkor, a mikor a készfizetéseknek nem a megvalósításáról, hanem az örökös eltemettetéséről van szó. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra, a törvényjavaslatot pedig a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : A zárszó joga megilleti Herczeg Sándor képviselő arat. (Felkiáltások: Nincs itt!) Sümegi Vilmos képviselő urat. Sümegi Vilmos: T. képviselőház ) Azt hiszem, hogy elszomorító látvány az, hogy mikor Magyarország gazdasági életének függetlensége és függetlenítése érdekében tárgyalunk hetek óta a magyar kéjtviselőházban, akkor az ilyen tárgyalás napján, mint a mai, a kormány egyetlen tagja sem jelenik meg a képviselőházban. Habár ez törvény szerint nem is kötelessége a kormány tagjainak, de végtelenül sajnálatos, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Parlamentáris szempontból kötelessége !) és szerintem a parlamentáris követelmények sorába tartozik, hogy a minister urak a ház ülésén megjelenjenek. Gr. Batthyány Pál : Legalább mint képviselők ! Ha katalógust olvastatunk, akkor megbüntetik őket. Horváth Mihály: Ha van előadó-helyettes, lehet minister-helyettes is. Sümegi Vilmos: Hogy nem jelennek meg a ház ülésein, ez mindenesetre a parlamentarizmusnak olyan negligácziója, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a melyet a parlamentarizmusnak minden igaz barátja csak mélységes sajnálkozással konstatálhat. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. De hát, mélyen t. képviselőtársaim, az önálló bank kérdése, ugy látszik, a t. munkapárt és a kormány részéről agy teljesen felesleges és teljesen letárgyalt kérdésnek tekintetik, mert hiszm a világnak minden okoskodása, minden helyes és megálló érvelése nem tudná önöket meggyőzni arról, hogy bizony ennek a szegény országnak a gazdasági önállóság a kgíontosabb, a mely nélkül ez a nemzet el fog vérezni, el fog pusztulni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Önöket meggyőzni, sajnos, nem lehet. Tegnap volt 39 esztendeje annak, hogy az 1872. évi február 15-iki ülésben terjesztette be az első, a jegybank ügyében kiküldött bizottságjelentését Trefort Ágoston. Ennek 39 esztendeje volt tegnap és már akkor ez a Trefort Ágost, mikor jelentést tett a háznak, jelentésében azt mondotta, hogy törekednünk kell aránytalan áldozatok nélkül és kellő óvatossággal a valutát helyreállítani, mert ennek megtörténte után kezeink nem lesznek többé megkötve, urai leszünk a szituáczió» nak és meghonosíthatjuk az önálló, korrekt, egészséges bankrendszert. Tehát 39 esztendővel ezelőtt az akkori 67-es párt előadója kilátásba helyezta, hogy a valuta rendezése után az önálló, korrekt hitelrendszert meghonosíthatjuk. Annak daczára, hogy a valutarendezés befejeztetett, hogy az államjegyek bevonása, a melyek bevonásától tétetett ez függővé, 8 esztendővel ezelőtt már tökéletesen végrehajtatott, nemcsak, hogy az önálló bankrendszert hiába követek az ellenzék, hanem még azt a ke\eset is, a mi annyira érdekében állana Magyarország iparának és kereskedelmének, a készpénzfizetések felvételét is, önök. daczára bevallott programmjuknak, daczára annak, hogy nemcsak önök ígérték ezt választóiknak programmbeszédeikben a választások előtt, nemcsak, hogy pártvezéreik, ministereik ezt mindenütt hangoztatták, hanem még a király szájába is adták a trónbeszédben — ennek megvalósítását most szavazatukkal előmozdítani nem kívánják. Az igazság az, hogy 1905-ben a koaliczió, tehát nemcsak a függetlenségi és 48-as párt, mely az akkori parlament többségét képezte, hanem a vele koaieált 67-es pártok is, felvették programmjukba a gazdasági önállóságot és az önálló vámterületnek és az önálló banknak felállítását, kellő előkészítése mellett és feliratokba belefoglalták. Azt a küzdelmet, a mely később folyt, részletezni nem kívánom ; hiszen ismeri a háznak minden egyes tagja, Azonban tény az, hogy a magyar parlament óriási többsége kimondotta, hogy kívánja az önálló jegybank felállítását, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezt a nemzet ezen kifejezett akaratával szemben csakis a királyi vétó akadályozta meg. Hát eltemették egy időre az önálló bankot — mondom — a királyi vétóval. Most jöttek önök, hogy letörjék a nemzet vágyait, törekvéseit és felvették programmjukba a készpénzfizetések felvételét. Mégis mi történt ? Dacára annak, hogy önök többségre jutván, a trónbeszédbe is felvették, tehát a király szájába is adták a készpénzfizetések felvételét, a bécsi keresztényszoczialistáknak ellenzésére az osztrák császár letörte a királyi vétót és igy nemcsak hogy az önálló magyar bankból, de még a készfizetésekből sem lett semmi. (Ugy vnn ! a szélsőbaloldalon.) Ezek, a miket előadtam, azt hiszem, megdönthetetlen, megczáfolhatatlan tények. Épen azért, bármely párthoz tartozunk is, kétségtelenül be kell látnunk, hog}^ a magyar parlamentarizmus, a magyar alkotmányosság csak a papiroson van meg, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és bármit határozzon is ez a képviselőház, ha az a bécsi udvarnak nem tetszik, akármilyen óriási többséggel hozta is határozatát a parlament, azt végrehajtani nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez nem alkotmányosság, hanem tiszta abszolutizmus. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sokkal becsületesebb dolognak tartanám, ha kimennénk a nép közé, és őszintén megmondanék neki,