Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

Í03. országos ülés Í9Í1 fe azt hiszem, hogy ezzel tökéletesen tisztában lehetünk. Van még egy ötödik feltétele is a készfizetések felvételének: az országgyűléseknek elhatározása. Mikor már az emiitett négy akadályon szerencsésen keresztül esett a készfizetések felvétele, akkor jön ez az ötödik akadály, a két országgyűlésnek, az osztrák és a magyar törvényhozó testületnek az elhatározása. Talán itt már mégis tisztában vol­nánk egymással. Daczára annak, hogy a túloldalon különvélemények is nyilatkoztak meg a készfizeté­sek felvétele tekintetében, azt hiszem, hogy a mai magyar parlament mégi" túlnyomó részben állást foglalna a készfizetések relvétele tekintetében. E tekintetben az az ominózus ötödik paragrafus nem javitani, csak rontani fog. De hogy odaát nem fognak lelkesülni az osztrák parlamenti tagok a készfizetések felvételéért, e'tekintetben, azt hiszem, megint nem lesz köztünk semmiféle vélemény­eltérés. T. ház ! Én szintén abból indulok ki, a mii Lukács László igen t. pénzügyminister ur emiitett, hogy méltóztassék elhinni a képviselőháznak abban az esetben, ha mi gazdasági kérdéseinket helyesen oldjuk meg és ez által az ország anyagi erejét minél nagyobb mértékben fokozzuk, a politikai ered­mények önmaguktól fognak mutatkozni. Mert ma a közjogi politikától specziell ez a párt, melynek keretébe tartozni szerencsém van, legalább egy időre eltért, azt nem forszírozza és pedig azért, mert épen a gazdasági önállóság terén akart ered­ményeket elérni és mert nekünk is az az állás­pontunk, a mi az igen t. pénzügyminister urnak, hogy ha ezek a gazdasági kérdések helyesen lesz­nek megoldva, és pedig az önállóság szellemében, megvalósítva azt a prezumpcziót, mely minden államnál kell, hogy érvényre jusson, az önálló gaz­dasági berendezkedést, akkor igazán ölünkbe fog­nak hullani a politikai jogok is. Egészen őszintén kijelentem azt is, hogy ha újra kellene választani a tekintetben, hogy a par­lamentben melyik pártjához tartozzam, én minden lelkiismereti furdalás nélkül és a legnagyobb öröm­mel újra ebbe az állapotba helyezkedném és azon párthoz csatlakoznám, melyben jelenleg lenni sze­rencsém van. (Helyeslés a báloldalon.) Sümegi Vilmos : Minden jó magyar ember ! (Zaj jobbfelél.) Ábrahám Dezső : Hiszen ne méltóztassék azt gondolni, hogy én, vagy specziell az a párt, melyhez tartozom, a hazafiságot ki akaTJa sajátítani magá­nak ; ez nekünk nem speczialitásunk. Talán vannak emberek, a kik azt mondják, hogy ezt szintén fen­tartják maguk részére, csakhogy ők nemcsak a hazafiságot, de egyenesen a hazát is ki akarják sajá­titani. A nélkül, hogy malicziózusan pertraktálnám ezeket a kérdéseket, rámutatok arra, hogy a jelen­legi politikai állapotok tökéletesen igazolták a mi álláspontunkat akkor, a mikor a bankkérdésben exponáltuk magunkat; tökéletesen igazolták a gazdasági berendezkedés önállóságának, Magyar­KÉPVB. HJUPLÓ. 193,0 —1915. V. KÖTET. bruár í6*-án, csütörtökön. 21 f ország politikai függetlenségének kérdésében a függetlenségi és 48-as párt, mondjuk a Justh-párt álláspontját. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Csakhogy egy nagy baj van Magyar­országon ; Magyarországon külön politikai szótárt kell szerkesztem. Mert sajátságos, hogy azt a szót, hogy elvhüség, az elvek melletti becsületes kitar­tást, ugy hivják odaát és ugy hivják általában a magyar viszonyok között, hogy naivitás ; azt a szót, hogy férfiasság, az elvek mellett való szigorú kitartás terén ugy hivják, hogy tapasztalatlanság. Mikor valaki kirukkol a politikai szintérre és az elvhüséget tartja szem előtt, az egyébben, mint lesajnáltatásban, lekicsinylésben nem részesül. (Ugy van ! balfelől.) A mi viszonyaink, a mi társa­dalmi és politikai berendezkedésünk ezeket a szavakat vagy kitörlik a politikai szótárból, vagy egyenesen meghamisítják. (Igaz I Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Mi a legteljesebb megnyugvással jelenthetjük ki, hogy álláspontunk sohasem változott; mi azon az ideális, azon a becsületes függetlenségi alapon akarunk tovább is dolgozni, a mely Magyarország gazdasági függetlenségét és gazdasági független­ségével kapcsoltaosan jogi és politikai független­ségét is biztosithatja. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És ha e tekintetben naivak le­szünk, tapasztalatlanok leszünk akár az önök, akár bárki szempontjából, ezt az ódiumot mindig elviseljük, mert van helyette olyan ellenértéke a mi politikánknak, a melyet a politikai becsüle­tesség, az elvhűség, az elvek melletti törhetetlen kitartás jellemez. (Ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) De igazán nem kívánok tovább foglalkozni a most tárgyalás alatt álló kérdéssel. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hiszen annyit pertraktálták szakszerűség és politikai szempontból, hogy ismét­lésekbe bocsátkozni nem kívánok. Csak kijelentem azt, hogy a mint eddig nem sikerült bennünket eltéríteni álláspontunktól, ahhoz továbbra is ra­gaszkodni fogunk, a politikai fegyvereknek minden tisztességes eszközét elő fogjuk venni, hogy állás­pontunkat érvényre juttassuk és csak örülni fogunk, ha czélunk elősegítésénél önök is támo­gatni fognak bennünket. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Én az ellenpártról is feltételezem azt, hogy a mint él bennünk a politikai és gazdasági független­ség iránti vágy, idealizmus, az önökből sem halt ki, csak talán kevesebb bátorság van odaát, mint itt, talán csak kevesebb önbizalommal hirdetik Magyarország önállósági törekvéseit, mint mi. Méltóztassanak nekem megengedni, egy nemzet életében mindig nagyobb hivatása van egy olyan politikai pártnak, a mely a haladást hirdeti, mint egy olyan politikai pártnak, a mely a czélszerüségi kérdés tekintetében nemcsak a maradiságot, hanem egyenesen a hanyatlást tekinti a maga politikai csillagzatának. (Ugy van! balfelől.) Ezzel be is fejezem felszólalásomat és kijelen­tem, hogy a mint eddig is törhetetlen hive voltam én és az az egész párt, a melyhez tartozom, az 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom