Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

16 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. nak magyarul, nagyon sok helyen nem is szívesen fogadják, sőt elutasítják azt, ki magyar állampolgár létére a magyar nemzet nevében — igenis a magyar nemzet nevében — megy oda, a konzulátuson tanácsot kér. Udvarhely vármegyének feliratában egészen uj momentumokkal találkozunk. Ezen nemes székely vármegyének feliratában fel vannak sorolva azok az érvek a mely érveket az önálló bank mellett magam is elmondhattam volna — mindnyájunknak módunkban áll összeszedni ezeket az érveket és áttanulmányozás utján elmondani —, de hogy a közvetlenség erejével hasson, bátor leszek felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon ) Ezeket irja Udvarhely vármegye alispánja a megye nevében (olvassa) : »Mikor vármegyém közönségének ezt a kivánatát tolmácsolom, akkor egyúttal szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy e kivánatunkat nem holmi jelszavakon való könnyű és felületes lelkesülés, hanem az igazi szükségérzet hozta létre. A mi erőt és értéket mi a magunkéból adunk e közösség fentartására, az mitőlünk szinte megtéritetlenűl mind el vonódik. Az ellentétes érdekű állam, melylyel közösségben vagyunk, a maga fejlettebb termelési rendszerével épen a közös bank utján tud minket gazdasági lekötöttségben tartani. S mi a közös bankból csak annyi hasznot húzunk, hogy az onnan nyert hitellel Ausztria termelését közvetíthetjük és fogyaszthatjuk. Ezzel pedig azt a termelést még lendületesebbé téve, a magunk termelő képességeit szorítjuk vissza az érvényesüléstől. Az erősebb és gyöngébb egyesülésének természetes közvetkezése ez, hogy az egyesülésből csak az erősebbnek lehet haszna. A gyöngébb ereje is csak az erősebbét növeli. S a gyönge érdeke csak az erősebb érdekének keretében valósulhat meg, de e kereten kivül nem nőhet, s ezzel ellentétesen nem fejlődhetik. A mi érdekünk pedig nem nyugodhatik meg abban a keretben, a mit Ausztria érdeke követel. Csupán az agrár termelés utján nem maradhatunk, mert az elegendő megélhetést nekünk nem biztosit. Itt a székely vidékeken elég közvetlenül érezhetjük, hogy az ipari és kereskedelmi termelésből való kizártságunk, s egyedül a földre való ráutaltságunk az életföltételeket mily nehézzé tette, s népünket a kivándorlásra mennyire rákényszeritette. Itt van a nagy szükség, mely hangosan kivallja, hogy országunk gazdasági életrendje a minden irányú termeléssel bővebb tartalmat vegyen fel, s a munkaerőnek idehaza való érvényesülését elősegítse és folytonossá tegye.« Azt mondja továbbá a felirat (olvassa) : »A nemzet közvéleménye mind hangosabban, mind tömörebben és mind nagyobb önbizalommal nyilvánul meg az önálló nemzeti bank létesítése mellett. A közvéleménynek ezt a megnyilatkozását, a perifériákról felvillanó nagy önbizalmat kár lesz visszalökni a meddő csüggedésbe és kár lesz halogatással lehűteni, mert nagy kérdés, hogy később majd föl lehet-e támasztani«. Sümegi Vilmos: Holvan Ugron Zoltán? Kun Béla: T. képviselőház! Udvarhely vármegyének feliratában is czáfolatpt találok arra a kijelentésre, a melyet Rónay Jenő t. képviselőtársam mondott, hogy a magyar nép csak kalandvágyból vándorol ki. Udvarhely megye felirata is meggyőz arról, hogy nem kalandvágy a kivándorlás, hanem a nemzeti nyomornak, a megélhetési viszonyok teljes elrosszuíásának és sanyarúra fordulásának a következménye. (Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Udvarhely vármegye felirata czáfolatot foglal magában azon munkapárti szakértők felszólalásával szemben is, a kik azt mondották, hogy voltaképen az Osztrák-Magyar Bank közösen tudja munkálni ugy Ausztria, mint Magyarország érdekeit. (Zaj. Halljuk! Halljuk I Elnök csenget.) Világos, hogy Ausztria ipari, Magyarország pedig mezőgazdasági állam, hogy tehát a körülmények a két államban nem azonosak és világos az is, hogy az Osztrák-Magyar Bank, mint a gazdasági közösség egyik szerve, bennünket visszalök a gazdasági függetlenitéstől, tehát a magyar ipar intenziv támogathatásától, mert vitán felül van, hogy mindaddig, a mig gazdasági közösségben vagyunk, a magyar ipart kellőleg istápolni képesek nem leszünk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Már pedig, ha a magyar ipart nem tudjuk gyarapítani, akkor a nemzeti elszegényedés utján sem állithatjuk fel a tilalomfát abban a nemes és jobb értelemben, hogy ebben az országban mindenkit, a ki dolgozik, mindenkit, a ki izmainak erejét és szivének, lelkének jóravaló elszántságát és hevét latba veti, méltó és tisztességes kenyérhez juttassunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy Magyarországon milyen a kisember helyzete, ha azt nem a munkapárti rózsás szemüvegen keresztül nézzük, azon a szemüvegen keresztül, a melyen át a többségi urak a haditengerészetnek több száz millióra rugó költségeit is kirázhatónak tartják a nemzet zsebéből, hanem 'a tények alapján, akkor látjuk, hogy az a nép adósságokkal agyon van terhelve, még a kamatot sem tudja fizetni, hanem kamatfizetés végett is uj kölcsönhöz, sőt gyakran uzsorához kénytelen fordulni, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbdoldalon.) és a mellett nem jut neki elég arra, hogy családját és gyermekét neveltesse, akkor be kell látnunk azt, hogy a nemzet gerinczének a kisgazda- és kisiparos-osztálynak terhére és rovására a nagyhatalmi czélok érdekében való költekezés el fogja sorvasztani ennek a nemzetnek életerejét, teljesen tönkre fogja tenni ezt a nemzetet. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az önálló magyar nemzeti jegybank követelése mellett, épen azért, mert azzal a kisipar védelme is összefügg, az egész országból igen nagy számban és igen lelkes hangon nyilatkoztak meg a különböző iparkamarák és ipartestületek, szóval azok a körök, a melyek legjobban tudják mi fáj a magyar kisiparnak, és hol vannak azok a sebek, a melyeket ezen a téren is gyógyitani kell. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csak nagyon röviden, a 20—25 ipartestület és iparkamara részéről ide-