Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-102
Í02. országos ülés Í9ÍÍ Elnök: Miután az idő előrehaladt és még az interpellácziókra kell áttérnünk, a bankjavaslat tárgyalását félbeszakítjuk. Egyúttal indítványozom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a bankjavaslat ma megszakított tárgyalásának folytatását. Ha a t. ház ezzel egyetért, ezt határozatképen mondom ki. (Helyeslés.) Most következnek az interpellácziók. Vermes Zoltán jegyző: Preszly Elemér! Elnök : Első interpellálónak Lovászy Márton képviselő ur van bejegyezve. Azonban tudomására hozom a t. háznak, hogy Lovászy Márton képviselő ur az elnökségnek bejelentette, hogy interpelláczióját, a mely tárgytalanná vált, visszavonja. Ez tehát töröltetik. Következik Preszly Elemér képviselő ur. Preszly Elemér : T. képviselőház ! Egy nyilván tévedésből fennálló anomáliára óhajtom a mélyen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívni. A rendezett tanácsú városok tisztviselői éveken keresztül kérték köriratokban, kongresszusokon azt, hogy ők ép ugy, mint a törvényhatósági városok tisztviselői, féláru vasúti jegy kedvezményeiben részesittessenek. A ministertanács 1909-ben el is határozta, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselői részére ezt a kedvezményt megadja és a kereskedelemügyi minister megkereste az akkori belügyministert, terjeszsze be neld. azoknak a rendezett tanácsú városi tisztviselőknek névsorát, a kiket a kedvezményben részesitendőknek tart. A belügyrninister ennek eleget tett és az akkori kereskedelemügyi minister ki is adott egy rendeletet, a melyben felsorolta azokat a tisztviselőket, a kiknek a féláru vasúti jegy kedvezményét megadta. Az akkori kereskedelemügyi minister arra az álláspontra helyezkedett, hogy azoknak a tisztviselőknek adja meg a kedvezményt, a kik átruházott állami funkcziót teljesítenek. Minthogy azonban nem lehet határozottan megállapítani, hogy melyik tisztviselő teljesít állami funkcziót, melyik nem, épen ennek következtében az akkori kereskedelemügyi minister belátta azt, hogy igen sok tisztviselő ok nélkül és minden méltányosságnak a mellőzésével fosztatott meg ettől a kedvezménytől és egy uj rendeletet bocsátott ki, a melyben már majdnem az összes tisztviselőknek megadta a kedvezményt, arra az álláspontra helyezkedve, hogy minden rendezett tanácsú városi tisztviselőnek, a ki állandóan alkalmazva van, a kinek rendszeres fizetése van, a kedvezményt megadja. Azonban még ekkor is kimaradt az orvos, a segédorvos, az állatorvos, a közgyám, a városgazda és a községi biró. Tekintettel arra, hogy ezek az általam most felsorolt tisztviselők rendszeres tisztviselői a városoknak, még pedig szabályrendeletileg szervezett állásoknak betöltői, a kinek rendes fizetésük, rendes javadalmazásuk van, ezt a mellőzést tévedésnél egyébnek nem minősíthetem és nagyon február 15-én, szerdán. 207 kérem a t. kereskedelemügyi minister urat, szíveskedjék ezt a méltánytalanságot rövid utón rendeletileg megszüntetni, (Helyeslés balfelől.) hog}'megszűnjék az az anomália, hogy ugyanazon Íróasztal mellett dolgozó egyik tisztviselőnek van kedvezménye, a másiknak pedig nincs. A következő interpellácziót vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »Hajlandó-e a t. kereskedelmi minister ur a rendezett tanácsú városok tisztviselői részére engedélyezett féláru vasutijegy kedvezményét a nyilván tévedésből mellőzött tisztviselők : orvos, áUatorvos, közgyám, községi biró és városgazdára is rendeletileg kiterjeszteni és ezen tisztviselőknek is a kedvezményt megadni ?« (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelmi miniszter urnak. A kereskedelmi minister ur kivan nyilatkozni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister : T. képviselőház ! Mielőtt a hozzám intézett interpelláczióra a feleletet megadnám, kénytelen vagyok a t. képviselőháznak figyelmét felhívni arra, hogy ezen féláru utazás meUett való kedvezményben most már társadalmunknak nagyon széles rétegei részesülnek. Méltóztatik tudni, hogy az államvasutak pénzügyi helyzete kedvezőtlen. Azt is méltóztassék figyelembe venni, hogy egész Európában nincsen vasút, amelynek személyszállítási dijazabása oly olcsó volna, mint a magyar államvasutaké. Én tehát mindig abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy egyfelől ezen kedvezmények kiterjesztését sürgetik, másfelől pedig kénytelen vagyok az államvasutak pénzügyi helyzetét tekintetbe venni. Épen ezen nehéz helyzetnél fogva én a múlt évben egy általános kormánymegállapodást provokáltam, a mely abban áll, hogy az eddigi kedvezményeket semmi irányban tovább ki nem terjeszthetjük. Ennek indoka először az, hogy ezen kedvezmények — a mint emiitettem — máris igen széles körre terjesztettek Id, másrészt, hogy tekintettel kell lennünk az államvasutak pénzügyi helyzetére. A bevételek elmaradása, a mely a féláru jegyek kedvezményéből származik, nagyon természetesen egész pontosan meg nem állapitható. Nem állapitható meg pedig pontosan azért, mert hogyha számba veszszük mindazon utazásokat, a melyek felár mellett történnek és azután számítjuk annak az elmaradt félárnak az értékét, erre azt lehet feleim, hogy nagyon sok utazás nem történt volna meg, ha nem lett volna meg a féláru kedvezmény. Biztos számokat tehát e tekintetben nem lehet felhozni. Én azonban gondos számításokat tétettem az államvasutak által és ezeknek az eredménye az, hogy a kedvezmények hatása folytán az áUamvasutak bevétele, a személyszállítási dijaknál, körülbelül 8—12 millió koronával csökkent. Ezeket akartam előrebocsátani annak indokolásául, hogy sajnálattal miért vagyok kénytelen erre az interpelláczióra tagadó választ adni.
