Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

208 102. országos ülés i9il Az előadott okoknál fogva tehát nem vagyok abban a helyzetben, bogy annak a kívánságnak, a melyet a t. képviselő ur interpellácziójában kifejezett, eleget tehessek. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur nyilatkozni ? Preszly Elemér : T. képviselőház! A mélyen t. kereskedelemügyi minister ur válaszát tudomásul nem vehetem, mert nem méltóztatott feleletet adni arra, hogy itt egy nyilván fennálló igazságtalanság az, hogy ugyanazon egy státus egyes tisztviselői megkapják ezt a kedvezményt, egyesek pedig nem kapják meg. Nem méltóztatott választ adni arra, hogy ez a nyilván fennálló igazságtalanság miért tartassék fenn továbbra is. Engem is áthat, t. képviselőház, az az érzés, hogy a magyar államvasutak jövedelme és bevétele fokoztassék és emeltessék, s a magyar államvasutak minden tekintetben a legmagasabb nivóra emeltessenek. Én azonban azt hiszem, hogy ez oly szerény tétel lenne a magyar államvasutak bevételénél, a mely számba sem jöhet, mert mindössze csak hat rendezett tanácsú városi tisztviselőknek megadandó kedvezményről van szó, a mi egyáltalában nem indokolja azt, hogy ezekkel szemben a merev negáczió terén maradjunk. Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: T. képviselőház ! Nagyon sajnálom, hogy nem fejeztem ki magam elég világosan ; azt gondoltam, feleletemben benne van az is, a mit a t. képviselő ur most tőlem kérdez. A dolog t. i. ugy áll, hogy a mikor legelőször megadatott ez a kedvezmény, akkor tisztán és kizárólag csak állami tisztviselők élvezték azt. Ez a kedvezmény később kiterjesztetett a törvényhatósági tisztviselőkre; azután kiterjesztetett a szabad királyi városok tisztviselőire, kitérj eszte tett a tanítókra, és kiterjesztetett a községi jegyzőkre ugyanazon indokok alaj)ján. a melyeket most a t. képviselő ur felhozott. Vagyis mindig azzal indokolták ezeket a további kiterjesztésre irányuló kéréseket, hogy ha az egyiknek megadatott, akkor igazságtalanság a másiknak meg nem adni. így aztán minden irányban terjeszkedett ez a kedvezmény. Ennek egyszer végét kellett vetni. Az én kezem meg van kötve a ministertanács határozata által, a melyet az egész kormány az én előterjesztésemre fogadott el és a mely szerint én többé semmiféle kedvezményt nem adhatok. Azt hittem, hogy az, a mit most mondok, impliczite benne volt előbbi válaszomban. Ismételten kérem a t, képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök; Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a kereskedelemügyi minister urnak Preszly Elemér képviselő ur interpellácziójára adott válaszát ? (Igen! Nem.!) Kérem azokat, a kik tudomásul február 15-éri, szerdán. veszik, szíveskedjenek íelÁll&m.f Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Vermes Zoltán jegyző: Zlinszky István! Zlinszky István : Csak röviden kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni, annyival inkább, mert az igen t. minister úrtól biztosítást kaptam arra nézve, hogy interpellácziómra a választ rögtön megkapom. Ennek folytán felolvasom interpellácziómat, a melyet csak néhány adattal kívánok illusztrálni, hogy a t. minister ur necsak a hivatalos köröktől kapja informáczióját, hanem tőlünk is. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Van-e a kereskedelemügyi minister urnak tudomása a Budapest—tiszai h. é. vasút jelenlegi azon állapotáról, hogy a forgalom személy- és vagyonbiztonság legelemibb követelményeinek sem felel meg ?« »Milyen intézkedéseket szándékozik a minister ur tenni, hogy a nevezett vasútvonal a közönség jogos igényeinek és követelményeinek megfeleljen?« T. képviselőház ! Ezt a tiszai h. é. vasutat 1899-ben adták át a forgalomnak, s ez azóta semmiféle javításban nem részesült. Meg kell jegyeznem, hogy forgalma talán megháromszorozódott és ez még sűrűbbé teszi a minél nagyobb arányú javításokat, a melyek azonban elmaradtak. E vasútvonal azon kevesek közé tartozik, a melyek kifizetik magukat, a mennyibén 6%-on felüli osztalékot fizet; méltán várhatná tehát a közönség, hogy legalább a legelemibb igényeknek megfeleljen. Menetrend szerint meg is tesz ez a vasút óránkint 20 kilométert, de rendszerint egy egész vagy félórai késéssel, ugy hogy a tényleges sebessége óránkénti 14—15 kilométer, pedig a XX. században már egy jó gyalogló is megtesz óránkint 13 kilométert.(Derültség.) Egy Budapestről kiágazó vasútvonaltól tehát 14—15 kiolméter mégis csak kevés. Ennek az oka pedig egyszerűen az, hogy a vasút építésénél nem tartották szem előtt a legelemibb követelményeket sem : a vasúti alépítményt, talpfákat, síneket mozgó homokra építették, ugy hogy egy kis esőzés már elkorhasztja a talpfát, a laza homok pedig elcsúszik alóla, minek következtében napirenden vannak a kisiklások, s a forgalom megakadása. Erre a vasútra is áll az, a mi a rossz országútra : esős időben nem használható, sőt alkalmazni lehet rá azt az anekdotát, a melyet egy dunántúli viczmálisra csináltak, hogy t. i. a vasúton utazó polgár rászól arra, a ki a sinek mellett gyalog megy: Komám, miért nem száll fel a vasútra ? Nem szállok fel, mert sietek. (Derültség.) Olyan állapotok vannak nálunk is ; ha valakinek dolga van, nem használhatja a vasutat. Igen kérem a minister urat, legyen szives a dolgot vizsgálat tárgyává tenni és lehetővé tenni a közönségnek, hogy az a vasút, a melyért a közönség olyan nagy áldozatokat h> zott, a személy- és a vagyonbiztonság követelményének megfeleljen. Elnök : Az interpeüáczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak.