Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

2D6 102. országos ülés 1911 és neki kell Ítéletet mondani, vájjon helyesen képviselheti-e a pénzügyministeri székben 0 felségét a magyar királyt ki Justh Gyulának az önálló bankot, ö felségének pedig a közös bankot ajánlotta. (Helyeslés balfelól. Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: A magam részéről nyugodt lelkiismerettel búcsúzom el a banknak általános vitájától, remélve, hogy találkozni fogunk még a részletes vita során, mert én, hogy saját egyéni álláspontomat hűen jellemezzem, hibának tartanám és állást is foglalnék ellene, ha a kisebbség az országgyűlés többségét meg akarná akadályozni abban, hogy a közös bank szabadalmát meghosszabbítsák. Ehhez joguk van, sőt a nemzettel szemben vállalt kötelezettség is, hogy ezt megtartsák. Akkor tehát, mikor az önálló jegybank álláspontjáról beszélünk, tisztára az elvi álláspontot védelmezzük. De más a helyzet ott, a hol önök nem a nemzettől nyert megbízás alapján, hanem annak ellenére akarnak cselekedni. Ott nekünk kötelességünk messzebb menni, mint a parlamenti egyszerű vitatkozás fegyvereit alkalmazni. Ilyeiiekül jelölöm meg azt, hogy önök nem nyertek jogot arra, hogy ezt a nemzetet megakadályozzák abban, hogy 1917-ben átmehessen az önálló jegybank álláspontjára. Ha tehát önök ebbe a törvényjavaslatba olyan intézkedéseket vesznek fel, a melyek ezt a jogot elhomályosítják, vagy lehetetlenné teszik, kötelességünk annak ellenállni, míg ellenállni tudunk, (Helyeslés balfelöl.) így áll a kérdés a készfizetések dolgában is. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy önök a több séget azzal a kifejezett feltétellel kapták meg, hogy a készfizetés tényleges felvételét hozzák. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Nem áll! Nem igaz!) Bevallották, hogy önök erre képtelenek voltak. Már most nekünk ép oly polgári és lelkiismereti kötelességünk a nemzet kéjyviseletében számon kérni önöktől ezen Ígéretnek beváltását; ha pedig meggyőződtek róla, hogy önök legjobb akaratuk daczára nem tudták keresztülvinni azt, a mire vállalkoztak, ennek nem az a konzekvencziája, hogy minket lekicsinyeljenek, vagy minket obstrukozióval vádoljanak, hanem annak egy hetyes magyar konzekvencziája az, hogy testvéri jobbot nyújtva, közös erővel fogjunk hozzá, hogy az osztrák ellenállást megtörjük. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Mikosevits Kanut: Nem tanulunk önöktől konzekvenoziát. Polónyi Géza: A mint az az előadói székből is kijelentetett, teszi parancsoló kötelességünkké, hogy a világgal szemben elvállalt azt az ünnepélyes Ígéretet, hogy a bankjegyeket érczpénzzel, készpénzzel be fogjuk váltam, be is váltsuk, mert önök a nemzet színe előtt erre ünnepélyes ígéretet tettek. Ep ugy hiszem, hogy önök magukbaszállva meggondolják, szabad-e Magyarországon a közös bank instituczióját ugy megcsinálni, hogy a magyar nyelv megalázva kerüljön ki belőle, és fentartsuk továbbra is ügykezelési nyelvnek a német nyelvet február 15-én, szerdán. és azt, hogy a magyar állani hitelével fentartott Osztrák-Magyar Banknak közgyűlésén nem szabad magyarul beszélni. Még egyet, önök a készfizetés kérdésében velünk egy véleményen vannak. Teszek önöknek egy propozicziót. Elfogadom Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister urnak az álláspontját. Ö idézte az angol példát, egyezzünk meg. Hieronymi Károly minister ur az angol törvényhozásra hivatkozott, a hol kimondatott, hogy négy év tartama alatt kötelesek a készfizetéseket felvenni. Tessék egy ilyen propozicziót elfogadni. Ha az osztrákok becsületesen akarnak eljárni és önöknek van reményük arra, hogy a bankszabadalom tartama alatt a készfizetések csakugyan felvehetők, ne mondjuk azt, hogy holnap vagy holnapután, de mondjuk azt, hogy négy esztendőn belül ez a készfizetés mint utolsó határidőben feltétlenül teljesítendő. Hogy ezen határidőn belül a kormány mint végrehajtó hatalom mikor statuál magának jogot erre, e tekintetben én szívesen volnék hajlandó a meghatalmazást megadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De azt, hogy mi újból megérjük, hogy 1917-ben megint ott legyünk, a hol 1892-ben voltunk, és az önök ígérete mint makulatúra kerüljön az országgyűlés diariumába, ez nem volna megoldás, ez nem illenék a törvényhozáshoz. Itt kínálkozik tranzakczió. Tessék ezt megfontolni és elfogadni. Tessék keresztülvinni, hogy a banknak egy meghatározott rjrekluziv határidőn belül okvetlenül fel kell vennie a készfizetést, és akkor nem lesz szüksége az 5. §-ra, az alkotmány megsértésére, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem az opportunusnak is szolgálatot teszünk, és önök is menekülnek egy kényszerhelyzet alól. Ne utasítsák vissza ezt az ajánlatot. Tessék ezt megfontolás tárgyává tenni, mert ha volt valaha történelmi pillanat, melyben a magyar közvéleménynek legalább e kérdébsen egységesen kellene fellépnie, ugy ez az. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magam részéről a legjobb indulattal és szándékkal mondtam el ezeket; miután, fájdalom, semmi reményem nincs arra, hogy az én határozati javaslatom elfogadtassék — bővebb megfontolás után talán még lesznek rá hajlandók, — nem konkludálhatok másképen, mint hogy elvi álláspontomnak megfelelőleg sohasem járulhatok hozzá és sohasem fogok hozzájárulni a közös bank alapján a szabadalom meghosszabbításához, az ellen fogok szavazni mindig. Hozzájárulnék ahhoz, hogy itt ne akadályozzunk meg egy törvényjavaslatot, mely ilyen tranzakczió alapján a nemzet számára megígért jognak érvényesülését biztosítsa, miután azonban ehhez nincs reményem, nem tehetek egyebet, mint hogy kérem a házat, méltóztassék a javaslatot elutasítani és az összes határozati javaslatokat, a melyek az ellenzéki oldatról benyujtattak, elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) , '•. ...