Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

102, országos ülés 1911 ország javára a részesedés 3944%, Ausztria javára pedig 60-56%. Ha megnézik ezt a tételt a mérlegben és a zárszámadásokban, mit találnak az urak ? Azt, hogy ugyanabban az esztendőben kamatban fizetett Magyarország 9,580.701 K 39 fillért, Ausztria pedig 8,863.046 K 29 fillért, minélfogva váltóeszkomptban 51 % kamatot fizetett Magyarország. Most pedig nézzük másik tételét ennek a három tételből álló mérlegtételnek, s akkor rájönnek az urak, hogy az értékpapir-üzletben a mérleg 8. számú melléklete szerint Magyarország javára 33,352.816 K, az értékpapírokból, Ausztria javára pedig csak 4,122.624 K esett. Méltóztatnak tehátlátni, hogy a váltóeszkomptnál 51% és az értékpapir-üzletnél több mint 88% esett Magyarország javára, s mégis ennél a tételnél Magyarország a részesedésben csak 39.44%-kal, Ausztria pedig 60.56 %-kal szerepel. Azt mondhatnák az urak, hogy még egy tételt, a közraktári zálogjegyeket nem emiitettem. Tessék azonban megnézni a mérleget. Az 1909-ik évi mérleg azt akarja Európával és Magyarországgal elhitetni, hogy az OsztrákMagyar Bank 1909-ben egyetlen közraktári zálogjegyet nem eszkomptált. Miután tehát a közraktári zálogjegyekből egy sem folyt be, ez sem csökkenthétté Magyarország részesedési arányát. Mármost legyenek kegyesek utánanézni, hogyan tűrhető meg az, hogy Magyarország ily szemmelláthatólag, ily világosan megrövidíttessék és hamis adatok alapján fosztassék meg az őt megillető jövedelemtől. Volna még más számitásom is, a melylyel igen behatóan kellene, foglalkozni, de engedjék meg, hogy ezt más alkalomra hagyjam. (Helyeslés a jobboldalon.) Magam, részéről határozati javaslatom indokolásával kívánok csupán foglalkozni, a menynyiben ajánlom a t. háznak, hogy ugy a mérleg, mint különösen a részvények tekintetében, méltóztassék módot találni arra, hogy egyrészt részesedésünk és a vagyonban való osztozkodásunk aránya a nemzetet megillető módon biztosittassék, másrészt a részvény birtok tekintetében újból ajánlom szives megfontolásra helyes-e, hogyha egy nemzet oly bankot tart fenn, a melynek részvényei, daczára annak, hogy névre szólnak, mondjuk nagy részben, külföldi kézen vannak és hozzáférhetlenek a magyar közép- és kisbirtokososztály számára, sőt bizonyos határig egyáltalán nem is vásárolhatók. Szabad-e egy országnak ily intézményt fentartania ? Nézetem szerint annak a banknak a jövedelméből származik a nyeresége ? Magyarország, ha 63% erejéig járul a váltóeszkomptban a banknak kamatjövedelméhez, ezzel 63% erejéig gyarapítja a részvényesek osztalékát és azt a vagyont, a mely származik abból, a mit fel nem osztott nyereség gyanánt vagyonszaporulatra használnak fel. T. képviselőtársamnak, a ki ezt diffiloiltálta, mellesleg megjegyzem, hogy most már az utolsó krajczárig kiszámitottam a legutóbbi 10 év ily vagyonszaporulatát aranykészletben. Ez 657 millió koronát tesz Id, február 15-én, szerdán. 205 A részletes vita során erre nézve a részletes adatokat elő fogom terjeszteni. De tiszta, világos dolog, hogy ha Magyarország a legfőbb üzleti ágban 63% erejéig járul hozzá az idegen részvényesek osztalék-jövedelméhez és 63% erejéig járid hozzá a vagyonszaporulatához az intézetnek, muszáj tönkremennie, ha e vagyonszaporulatból a ráeső 63%-ot aranyban nem kaphatja vissza ; ha pedig Magyarország, mondjuk, 30%-ot fog csak kapni likvidáczió esetén a bank vagyonából, akkor 33%kal hozzájárult mihez ? Ahhoz, hogy Ausztriának vagyona magyar pénzen gyarapittassék. Ez menthetetlenül a tönk szélére hozza a nemzetet, ha nem rendeztetik akként, hogy likvidáczió esetén Magyarország mint állam visszakapja azt, a mit ez arány szerint joggal kívánhat. (Zaj. Elnök csenget.) ígéretemhez képest foglalkozni akartam e vitának siralomházban levő áldozataival is, azonban az idő előrehaladott volta miatt, másrészt, hogy az interpelláló képviselő urakat ne foszszam meg joguktól, tartózkodom ennek bővebb vitatásától, mert lesz talán még alkalom rá, hogy erre kiterjeszkedjem. Csak annyit akarok megjegyezni, hogy politikai életünkből eddig egy koeficziens hiányzott, mely más nemzeteknek is a teherszámlájára.esett, a politikai kétlakiságnak, a kétkulacsosságnak az a teóriája, hogy én ma az önálló jegybank alapján akarok kormányt alakítani egy párttal, mely annak hivéül vallja magát, de azzal a háttérrel, hogy ha az országgyűlés többsége másként határozna, akkor én abból levonom a konzekvencziát és ráállok akár a közös bank. akár az önálló bank álláspontjára. (Igaz ! ügy van! balfelől.) Ez a parlamentarizmus alaptételeit van hivatva sarkaiból kiforgatni. (Helyelés balfelől.) A parlamenti életnek fundamentuma az, hogy az országgyűlési többség férfiai jutnak a kormányzatra, a kisebbség pedig becsülettel teljesiti az ellenzék feladatát elveinek tovább való szolgálatával. (Helyeslés balfelől.) Sohasem azt jelentette a parlamentarizmus, hogy én lemondok az elveimről azért, mert önök többségben vannak. Ellenkezőleg, önöket illeti a kormányzás joga, de önök közt nem foglalhat helyet a kormányban az az ember, ki a választás előtt más álláspontot foglalt el, mint a többség. (Helyeslés balfelől. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Éljen Lukács !) Csak egy momentumot akarok még érinteni. Oly esetben mikor valaki mint a király Ö felségének megbízottja tárgyal a pártok vezéreivel, ezt nem lehet és nem szabad magánbeszélgetés jellegével felruházni. Hogy vájjon korrektül jár-e el az, ki Ö felsége a magyar király képviseletében mást mond a pártvezérnek, mint Ö felségének a királynak, ebben én sem Ítéletet, sem véleményt mondani nem akarok. Van ennek egy igen kompetens birája, t. képviselőház. Magyarországon 0 felségét a magyar királyt, —de nemcsak Magyarországon, de széles e világon — mint első és igazi gentlemant tanultuk meg tisztelni. Tudjuk, hogy e kérdésben rigorózus, ő rá vár ennek a feladatnak megoldása,