Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

202 102. országos ülés 19H február 15-én, szerdán, Ez volt az állapot eddig. Most azonban, miután megállapítottuk, hogy az osztrák bornirtság nekünk ellenfelünk, szerződünk az osztrák bornirtsággal és lehetővé teszszük, hogy az még hatalmasabban érvényesüljön, (Zaj haljelől.) Hiába deklamál gróf Tisza István: gegen Dummheit kämpfen selbst Götter vergebens; a bornirtság ellen nincs reczept, ugyebár, t. előadó ur ; de hát akkor mi a garancziája gróf Tisza István urnak, hogy kisebb lesz a bornirtság 1914-ben, mint 1910-ben ? De, a mint kimutattam, nem bornirtság van ott. Ez az osztrák zseb kérdése és Magyarország kizárása a devizapolitika területéről. Jól tudják azok az urak, mit csinálnak. De ha bornirtság, hogy lehet ezt a bornirtságot még progresszívvé tenni akként, hogy mig eddig csak az osztrák kormány bornirtságának volt megadva a jog, hogy meggátolja a készfizetések felvételét, addig most megadják külön az osztrák kormánynak, az osztrák Reichsrathnak és az urakházának is. E három tényező bármelyike megakaszthatja a készfizetést, tehát elég közülük csak egy, hogy, nem gyógyulván ki a bornirtságából, megakaszthassa a készfizetéseket. De micsoda jogi konklúzió az, a mely a törvényhozással szemben egy házszabályrevizió alakjában négy heti határidőt szab ennek a kérdésnek, de már ahhoz, hogy az osztrák kormány mennyi idő alatt tartozzék nyilatkozni a készfizetések felvételére vonatkozólag a bank által tett projooziczióhoz, erre már nincs határidő ! Az osztrák kormánynak módjában áll négy esztendeig nem nyilatkozni, hogy a bank által proponált készfizetés felvétessék-e. De ha már egyszer nyilatkozott, a parlamentnek négy hét a terminusa, egy határidőhöz kötött határozathozatal és kényszer, a melyet a magyar parlamentarizmus nevében vissza kell utasítanunk. (Helyeslés haljelől.) Miben van a visszaesés ? A dolog politikai hátterét kell látni, azt, hogy eddig az osztrák kormány, miután a törvényben megállapított készfizetési kötelezettség elől már ki nem térhetett, tekintet nélkül az osztrák parlamentre, a 14. §. alapján életbeléptethette volna a készfizetéseket, tehát kormányzati, végrehajtási utón az u. n. szükségrendelettel intézkedhetett volna. Most pedig mi történik ? Az osztrák kormány maga záratta el maga elől a kaput, hogy a 14. §-t ne érvényesíthesse, mert ebben a kérdésben az 5. §. felfüggeszti a 14. §-t. Itt az osztrák kormánynak most már nem lesz joga a 14. §-szal • intézkedni, hanem az osztrák törvényhozás mindkét házát előzetesen meg kell kérdeznie, és csak akkor, ha azok hozzájárulnak vagy határozatot nem hoznak, van joga azt végrehajtani. Ausztriával szemben tehát elesik a 14. §. alkalmazása, nekünk pedig becsempésztek az urak egy törvényhozási elvet, a mely házszabályaink nyilvánvaló sérelmével jár és be akarják ezenkívül még csempészni a 14. §. intézkedését azáltal, hogy a a t. ministerelnök ur urbi et orbi hirdeti, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a bankakta már megszűnt, az szerinte nem igaz, mert a kormány már meghosszabbította és ennek folytán a mínístetelnök ur szerint érvényben van addig, a mig a parlament ezt hatályon kívül nem helyezi. Mi más ez, mint a 14. §-nakránk oktrojálása. (Igaz! ügy van ! a szélsőhaloldalon.) Ez nyilvánvaló. Ausztriában elzárják a 14. §. alkalmazását, nálunk pedig ezzel a hamis interpretáczióval be akarnak csempészni egy közjogot, a mely a szükségrendeletekkel való kormányzáson alapul, tehát törvényeinkkel homlokegyenest ellentétben áll és alkotmányunkat sarkaiból forgatná ki. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Nem kötelességünk nekünk e2zel a javaslattal szemben állást foglalni és nem kötelessége az oppozicziónak tőle telhető erélylyel, ha kell a végletekig is megakadályozni olyan intézkedést, a mely a mellett, hogy semmi biztosítékot nem nyújt a készfizetések felvételére, sőt azt egyenesen kompromittálja, Magyarország alkotmányát sarkaiból forgatja ki és behozza a szükségrendeletekkel való intézkedést. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Még csak azt akartam mondani Hieronymi Károly kereskedelmi minister urnak, a kinek tehetségét én nagyon tisztelem, hogy rettenetesen félreértette ezt a dolgot. Ö abban a nézetben volt, hogy ez az 5. §. az obstrukezió ellen van. Ellenkezőleg áll a dolog, ez a szakasz a törvényhozás lekisebbitését azért jelenti, mert ha a ház határozatot határidőhöz kötötten nem hoz, (Zaj. Elnök csenget.) akkor annak szankeziójaként az van kimondva, hogy az önmagától hatályba lép. A háznak tehát ebben az arbitrázs-kérdésben határoznia keU megszabott időben; teljesen és világosan arbitrázsról van szó, a házat a törvényhozás fel akarja ruházni azzal a joggal, hogy szakvéleményt mondjon a készfizetések felvételének időszerűsége szempontjából. Már magában véve az, hogy a törvényhozásból, a melynek rendelkeznie kell, arbitert csinál, szerencsétlen konczepezió, de azt a szankeziót tartalmazza, hogy ha négy hét alatt egyik vagy másik ház nem határozott, akkor annak konzekvencziája az, hogy a kormány propozicziója elfogadottnak vélelmezte tik, s végrehajtandó, tehát megtörténhetik az, hogy az obstrukezió megakadályozza négy hétig a határozathozatalt és ennek folytán határozattá emelkedik az, a mit a többség esetleg nem is akar, esetleg ellenkezőjét akarja. Ez in thesi és elvben ezen 5. szakasz alkotmányjogi jelentősége. Ez tehát egyenes prémium az obstrukezió számára, a mennyiben az 5. szakasz alkalmazása esetén az obstrukezió egy tényleges eredményt ér el, a mennyiben, mint kisebbség, esetleg reá oktrojálja a többségre akaratának érvényesülését. B. Dániel Ernő: A készfizetést! Polónyi Géza: Igen! Ausztriáról beszélek, nálunk nem. fog előfordulni. Arról beszélek, hogy az a törvény nem az obstrukezió ellen van, hanem prémium az obstrukezió javára. Sümegi Vilmos: Kaphatunk még jobb leczkét az osztrákoktól!