Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

102. országos ülés 1911 Polónyi Géza: Mivel,sajnálatomra, kifogynék az időből, röviden fogom összegezni, hogy tessék megállapítani a magyar nemzetnek, mennvibe is került nekünk idáig a közös bank ? Mert a múltkor közbeszóláskép is hallottam igen tekintélyes oldalról ugyanezt, gondolom Madarassy-Beck t. képviselő vi mondotta, ugy emlékszem, de mindegy, akárki volt. Sajnálom, hogy több időt nem szakithatok ennek a kérdésnek, de csak röviden a következőket sorolom fel. (Halljuk/ Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : Először is ennek a banknak odaadta a nemzet az ő jegy kibocsátási jogát. Ez mint üzlet maga az országnak legproduktivebb üzlete, és az állam idegen részvényesek érdekeinek szolgáltatja ki ezen legkiválóbb üzleti érdekét. De került nekünk ez a bank idáig abba a 681 millió koronába, a melyet, mint letétet, adtunk a banknak és a melynek évenkinti kamatveszteségét hordjuk, mivel kamatmentesen van az a banknál, ugy hogyha a részesedést és a bankjegyadóból nyert összegeket figyelembe veszszük, a legutolsó évben a két tétel együtt nyolcz milliót tett ki, holott magának ennek a 681 milliónak az évi kamatja 32,500.000 koronát tesz ki. Maga ez a tény igazolja, hogy mi évenkint csak ezen 681 millió révén 21 milliót ráfizetünk a bankra kamatveszteség czimén. B. Madarassy-Beck Gyula: Az államjegyek beváltására kapta a bank ! Polónyi Géza: De kamatmentesen van nála és nem vette fel a készfizetéseket. Az államjegyek beváltására azért kapta, hogy felvegye a készfizetéseket. És igaz, hogy nem vette fel ? B. Madarassy-Beck Gyula: Igaz ! Polónyi Géza: Erről van szó! B. Madarassy-Beck Gyula : Nem erről beszélt! Polónyi Géza : De mi épen az államjegyek beváltásánál azzal a 312 millió forinttal, 624 millió koronával, a melyet átvettünk ezen államjegyekből, meg lettünk röviditve, rá lettünk szedve, mert a magyar állam az államadóssági blokkon kivül vállalta ezen adósság fizetését, amelyhez Magyarországnak semmi köze nem volt, sőt a forgalomban lévő bankjegyek erejéig Magyarország hitelezője volt és nem adósa. Itt van azután a 80 milliós bankadósság, a metyről meg lett állapitva, hogy Magyarországot soha nem terheli és Magyarország ennek a rá eső részét is kvóta-arányszerűleg elvállalta, illetőleg arra kényszeritették, hogy elvállalja. Az osztrák bank pedig ezen 80 millió forintot ott tartotta a banknál és egész részvénytőkéjét a maga számára kapta meg. A dolog ugyanis eredetileg ugy áll, hogy csak 90 mülió forint alaptőkéje volt, a részvények 600 miUió forintról szólanak és ezen részvényeken rajta van, hogy soha semmiféle utánfizetés vagy részvénytőkeemelés nem követkézhetik ne. Ekkor történt az, hogy ezt a 90 millió forintos részvénytőkét az osztrák állam az ő 80 milliós bankadóssága^fejében rögtön lefoglalta, ngy hogy a február 15-én, szerdán. 203 részvénytőkéből csak 10 millió forint maradt hátra, a mit a szerelvényre és egyéb dolgokra kellett forditani. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a bank tehát ngy kezdte 1878-ban a maga működését, hogy a részvénytőkéből Magyarország számára egy árva fillért nem juttatott. Ezt ne méltóztassanak elfelejteni, t. uraim, ha az önálló jegybankot fel akarják állítani, mert ime, a história szerint létezik egy bank, a mely egy krajczár tőke nélkül, a mit az országnak rendelkezésére bocsátott volna briliáns, évekre terjedő és folyton fokozódó jövedelmet biztosító intézetet tudott fentartani. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vizsgáljuk már most meg ennek a 80 milliónak történetét. Méltóztatnak majd meggyőződni arról, hogy egy ideig a részesedés, illetőleg a jövedelem fordíttatott ennek a bankadósságnak a törlesztésére, s Magyarország, a mely csak ötven év múlva lett volna köteles ennek a tartozásnak reáeső részét kamat nélkül törleszteni, Magyarország — mitgefangen, mitgehangen — törlesztette ezt az államadósságot a jövedelmekből és azért nem kapott egy árva fillért sem. Sümegi Vilmos: Gavallér nemzet! Polónyi Géza : És itt van — mint már a múltkor emiitettem — az a kérdéses 27 millió is, a mivel a részvénytőkéhez irták át^az érczkészlet emelkedését. (Halljuk ! Halljuk ! baljdől.) Ezenkívül rendkívül érdekes rész Magyarország közös bankjának történetében a tartalékalap kérdése. (Halljuk! Halljuk! baljdől.) Az alapszabályokban ki van mondva, hogy a jövedelemből a tartalékalapra fordítandó összeg nem haladhatja meg a részvénytőke 20%-át. A részvénytőke 180 millió korona volt, ennek 20%-a, vagyis a tartalékalap kitett tehát 18 millió forintot, 36 millió koronát. Éz a tartalékalap megvolt már 1878-ban, a bank alapításakor. S mi történt ? A bank tartalékalapja a könyvek szerint mindig 18 millió forintban, illetőleg 36 millió koronában volt kimutatva, természetesen azért, hogy ne haladja meg a 20%-ot, mert a mennyiben meghaladta volna, azt a részesedés aránya szerint a nyereségben fel kellett volna a két állam között osztani. Történt azonban egyszerre az, hogy ez a tartalékalap egyszerre megszaporodott és 1899-ben csináltunk egy bankaktát, a melylyel a részvénytőkét felemeltük .. . Sümegi Vilmos: Harmincz millióval! Polónyi Géza: . . . gyenge harmincz millióval. Mit csinált ekkor a magyar és az osztrák kormány % Ezt a harmincz milliót nem a részvényesekkel fizettette meg, hanem a tartalékalapból átírták a részvénytőkéhez. (Igaz! Ugy van! balfdől.) Sümegi Vilmos : Tiszta csalás ! Megkárosítása az országnak ! Polónyi Géza : Hallottak önök valaha józan emberek között ilyen üzletet, a hol az állam fizeti ki a részvényesek helyett a részvénytőkét í (Zaj.) Ez csak az Osztrák-Magyar Bankkal történhetett meg. Mivel pedig azt a harmincz millió koronát 26*