Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

194 102. országos ülés 1911 február 15~én, szerdán, sági területnek nagyobb mivoltából semmiféle ! gazdasági előnyt nem élvez, mint azt a tényt meg­állapítanom, bogy Ausztriában a piaczi kamatláb olcsóbb, mint a bankkamatláb, hogy ugyanazon időben Magyarországon a piaczi kamatláb drágább, mint a bankkamatláb, s bogy ugyanazon időben Ausztriában a jelzáloghitelt a banknál egész Ausztria egyáltalában nem veszi igénybe, kivéve Bukovinát és Dalmácziát, tehát Ausztriának két legelmaradottabb országát, azon egyszerű okból, mert a jelzáloghitel az egész osztrák területen olcsóbb, mint a bankhitel, ellenben Magyarorszá­gon azért prosperál a banküzletnek ezen ága, mert itt drágábban tudják elhelyezni a záloglevelek alapján kölcsöneiket, drágább a jelzáloghitel, mint Ausztriában és általában véve drágább, mint a bankhitel. Ezek tények, t. képviselőtársaim. Hol van tehát az az előny, a mely reánk a nagyobb gazdasági területből valamely irányban háramlik ? Sehol és egy területen sem találjuk azt meg. Azt mondják, hogy a kamatkérdés mely i hátráltató befolyással van reánk és a mely minket óvatosságra int. Bátor voltam már néhány mozza­natot kiemelni a kamatviszonyokról, de csupán két körülményre utalom t. képviselőtársamat a kamatkérdés tekintetében, a mely, azt hiszem, mindenkit meg fog győzni arról, hogy merőben téves felfogás, mintha az önálló jegybank felállí­tása ránk nézve valamely kamatemelkedési teherrel járhatna. Ellenkezőleg, a legfénysebb adatokkal igazolni fogom azt. hogy a közös bank az, a mely kamatemelkedési tényező gyanánt hat közéle­tünkre, a mint azt két adattal a t. képviselőtársaim rendelkezésére fogom bocsátani. (Halljuk! Hall­juk ! a szélsőbaloldalon.) Az egyik az, — ha azonban valaki kételkedik, szóljon közbe (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) azért, mert ha nem szükséges, nem olvasom fel magát a forrást, a melyből meritek, de ha szük­séges felolvasom, — hogy az egész világirodalom­nak és a tapasztalatnak leszűrt igazsága gyanánt kell megállapítani, hogy a bankjegykényszer, vagyis a kényszerforgalmu bankjegy első és leg­magasabb emeltyűje a kamatláb emelkedésének. A bankjegy kényszer tehát maga drágítja a kamat­lábat, mert meghamisítja a kinálat és kereslet törvényeit és kényszerárfolyam diktálására jogo­sítja fel és teszi a bankot képessé. Magának Metzenseffynek, a bank vezértitká­rának jelentéséből tudom állításomat igazolni, a mihez még hozzá teszem azt is, hogy a közös bank­nak, mint ilyennek, voltak és vannak periódusai, a hol egyenesen szándékos műveletekkel gátolta és gátolja meg azt, hogy a piaczi kamatláb olcsóbb legyen,.mint a bankkamatláb, vagy hogy a sálinak idejében, a mikor az u. n. részutalvánj^ok kibocsá­tásával dolgozott a bank, egyenesen és világosan nem is rejtegetett czélzattal, a bank nem tett egyebet, mint mesterséges eszközökkel akadályozta meg, hogy a lefelé szálló piaczi. kamatláb csökken­jen és mesterséges eszközökkel drágította meg a kamatot Magyarországon. (Mozgás.) Ne használ­janak tehát oly argumentumokat, a melyek a tör­téneti tények világításában homlokegyenest ellen­kezőt állapítanak meg. A devizával foglalkozva kapcsolatosan meg fogom állapítani, hogy mi az a devizakérdés Magyarország és Ausztria szempontjából. Most csak a kamatlábra vonatkozólag engedjék meg a t. képviselőtársaim, hogy szíves figyelmükbe ajánl­jam a következő két tényezőt. Már a vita során mondott beszédemben szíves figyelmükbe aján­lottam azt. Itt van a tabellája, ha parancsolják, rendelkezésükre fogom állítani, a mely szerint hat milliárdot tett ki a devizaforgalom 1909-ben, ebből azonban magyar deviza csak 600 millió volt. A kérdéses rovatot ugyanis a bank együtt kezeli az értékpapírokkal, egyéb értékekkel és követelésekkel, a melyeket természetszerűen le kell vonni a hat milliárd és háromszáz egynéhány milliót tevő forgalomból ugy, hogy kerek számok­ban beszélve, a devizákra levont összeg marad 6 milliárd, és ebből Magyarországra csak 600 millió esett. E szerint tehát 10%-kal volt érdekelve Magyarország a devizaforgalomban, mig Ausztria 90%-kal. A pénzügyminister ur azt mondta a pénzügyi bizottságban, hogy a devizaüzlet mint­egy 2%-ot jövedelmez. Tegyük fel, hogy ez igy volna, a mit én nem fogadok el, akkor is ugy állna a dolog, hogy ez a devizaüzlet szemben a váltóleszámitolási üzlet­tel máris hátrányosabb, mert ha a bank azt. a 6 milliárdot nem devizákkal foglaltatja le, hanem az eszkomptban használja fel, akkor neki a bank­ráta szerint 4, esetleg 5%-ot jövedelmez. De még ez a 2% sem helyes, mert ha méltóztatik annak a tabellának a másik számát megnézni, az a 6 milliárd 1909-ben csak 4 miihót jövedelmezett, ez pedig nem 2%, hanem, ha az egész tőkével állítom szembe, csak X / 1B %. Hogy mennyi az a százalék valójában, azt nem tudom kiszámítani, mert ehhez tudnom kellene, hogy az a 6 milliárd mennyi ideig volt lekötve az üzletekben, ez pedig nem áll rendelkezésemre. Az igazság ott van, hogy 1 U—%% jövedelmet hoznak ezek a devizák,! De mivel erre ráfizetünk, illetve mivel ez a váltó­leszámítolási üzlettel szemben kétségtelenül hátrá­nyos üzlet, ha mi önálló jegybankot állítunk fel, akkor ez a rossz üzlet csak 600 millió erejéig ter­heli a mi budgetünket, és a többletét felhasznál­hatjuk ennek a forgótőkének a leszámítolási üzlet táj^lálására. Ha pedig én több tőkét tudok a leszámítolási üzlet számára biztosítani, akkor nem fog emelkedni a kamat, hanem olcsóbb lesz, (Helyeslés baljelöl.) mert nagyobb lesz a tőkének kínálata ugyanazon vagy kisebb kereslet mellett. Ha egyebet sohasem állítottam volna és bizo­nyitottam volna be, mint csak ezt a tényt, ez eklatáns bizonyíték arra, hogy Magyarország épen a nagy gazdasági területnek okából súlyos és nagy áldozatot hoz épen a kamatláb szempont­jából Ausztria javára. Tehát nem ugy áll a dolog, hogy Magyarország előnyben van azért, mert nagyobb a gazdasági terület, hanem ellenkezőleg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom