Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

Í(É. országos ütés Í9Ü február 15-én, szerdán. 193 B. Madarassy-Beck Gyula előadó: Egy darabig ! Polónyi Géza : Addig, a meddig kellett. Sümegi Vilmos: Akkor azután jöttek a muszkák ! Jöttek az árulók ! Polónyi Géza : Az időszerűség kérdésére vonatkozólag engedje meg nekem igen t. barátom, hogy konstatáljam a következőt : Igaz-e, t. képviselőtársam, az, hogy ez a közös bank törvényes utóda annak a »Privilegirte österreichische Bank«-nak, a mely 1848 után, a mikor szabadságharezunk leveretett és a legsötétebb abszolutizmus uralkodott Magyarországon, mint ennek az abszolutizmusnak gyermeke ismeretes a magyar történelemben ? (Ügy yan! a szélsőbaloldalon.) Igaz-e, t. képviselőtársam, hogy ez a bank legitim utódja annak a banknak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a melyet az abszolutizmus varrt a nemzet nyakába akkor, midőn a márczius 15-iki pontokban felsóhajtott a magyar nemzet és az önálló jegybank felállítását követelte ? B. Madarassy-Beck Gyula előadó: Vezetésében és alapjaiban teljesen megváltozott! (Mozgás és zaj a szélsőbal/Maion.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Figyelmeztetem különben az előadó urat, hogy ezt az ügyet nem lehet párbeszédekkel elintézni. (Derültség balfelöl.) Polónyi Géza : Hogy mennyiben változott meg, azt majd meghalljuk. De a mi az időszerűség kérdését illeti, (Halljuk ! Halljuk !) egy alkotmányára, nemzeti önállóságára, szuverenitására, történelmi múltjára és jövendőjére büszke nemzetnek lehet-e sürgősebb és időszerűbb feladata, mint az, hogy az abszolutizmusnak ilyen sötét reminiszczencziáitól szabaduljon ? Ennél sürgősebb feladata szerintem nem lehet. De hiszen önök megtanítanak minket arra, hogy mikor lesz időszerű az önálló jegybank felállítása ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Soha I) Megtanítanak rá, t. képviselő társaim ezen törvényjavaslatban, (Halljuk ! Halljuk !) mert megmondják nekünk, hogy mikor lesz az önök szerint időszerű? (Halljuk! Halljuk

I) A 111. §. szerint akkor, mikor a bank a paritás tekintetében vállalt kötelezettségeinek már megfelelni és eleget tenni nem bir. Ekkor önök szerint nyomban időszerű lesz az önálló jegybank felállítása, de nem időszerű ma, mikor a csőd még nem következett be. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: Ebből az időszerűségi teóriából ez a nemzet ne kérjen. A mi pedig azt a Benediktféle formulát illeti, arra nézve röviden csak annyi a megjegyzésem, hogy elmondatott már annak a Benedikt-formulának egész szerkezete, letárgyalták már annak mindenféle jogi és politikai értékét és hatását. Én most mindazt csak egyetlenegygyel toldom meg, azzal. (Halljuk! Halljuk!) hogyha az a Benedikt-formula valami akadály lett vagy lehetett volna, miért nem akadályozta meg ez Lukács László pénzügyminister urat abban, hogy Justh Gyulának az önálló bank felállítását (ÍÉPVH. NAPLÓ. 1910 191S, V, KÖTET. I

megígérje, (Derültség és helyeslés a szélsőbaloldalon.) hiszen akkor a Benedikt-formula már megvolt. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Antal Géza: De nem is Ígérte! Polónyi Géza: Hát mi akadályozta meg ? Akkor a Benedikt-formula nem volt akadály és ma akadály lenne ? Miért ? Valamivel emelkedett azóta a Benedikt-formula értéke ? Azt hiszem, hogy nem. Tehát az a pénzügyminister, a ki ilyen nyilatkozatokat tett, a Benedikt-formulára hiába hivatkozik, mert vele szemben ellenkezőleg az a tényállás a bebizonyított, hogy ő reá magára se tette ez a Benedikt-formula sohasem azt a benyomást, hogy a legtávolabbról is bármily akadálya lenne az önálló jegybank felállításának. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rosenberg Gyula : Hamis a premissza, tehát hamis a következtetés ! Polónyi Géza : De felhozzák önök, t. képviselőtársaim, az egybank-rendszerrel kapcsolatosan azt a nagy témát, hogy milyen nagy érdekünk az, hogy egy kisebb gazdasági területet kiegészítsünk egy nagyobb területtel, és hogy a nagy gazdasági egységnek áldásait élvezzük. Én kutattam és tudom, hogy mennyire érvényesült ez a bankkérdésben Magyarország javára, s arra a meggyőződésre jutottam, hogy a t. képviselő urak, a kik ezt az eszmét védelmezték, merőben összetévesztették a bankot a piaczi üzleti viszonyokkal és az úgynevezett magánüzleti tőkével, mert a mi a bankot, mint jegybankot ületi, a mint azt számokkal fogom kimutatni, Magyarország a jegybanktól, mint kibocsátó intézettől, a nagy gazdasági területek értékének megfelelőleg, abszolúte semmit sem élvez és nem élvezett, sőt a legutóbbi időben, a mióta a váltóleszámítolás tekintetében nagyobb perczentet ad a bank, tisztán fikezión alapul ez a dolog, s nem egyéb az, mint a mi megrövidítésünkre kieszelt olyan dolog, a melylyel szemben a nemzetnek a jogos védekezés területére kell lépnie. Erről külön szándékozom megemlékezni beszédem folyamán, ott, a hol statisztikai adatokkal fogom állításomat bizonyítani. Most csak annyit akarok felemlíteni, hogy merőben tévedés — a mint ezt a jelzáloghitelnél ki fogom mutatni — azt hinni, hogy az Osztrákmagyar bank, mint nagyobb gazdasági terület, az ő jegykibocsátási jogán Magyarországot az államhitel szempontjából — mert két állam hitelével fedezett bankjegyekről beszélek — bármivel nagyobb előnyben részesítené. Ellenkezőleg, a jelzáloghitelnél példának okáért igen könnyű lesz kimutatnom, — és önök ezt már anticzipando elfogadják — hogy a jegy kibocsátás révén a bank, mint jegybank, az egész jelzálogüzlet területén egy árva fillérrel sem járul Magyarország birtokososztálya hiteligényeinek támogatásához. Egyéb üzleteknél pedig, minő a letéti, lombard-üzlet, a mint méltóztatnak tudni, Magyarország csekélyebb mértékben részesedik, mint Ausztria. De hiszen nem szükséges egyebet mondanom annak bizonyítására, hogy Magyarország ennek a gazda-