Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-102
192 102. országos ülés 1911 türelmi súly veszteség, Toleranzgewieht, mert nem lehet teljesen egyenlő súly- és finomsági mértékű érméket veretni, nem lévén olyan kémiai proczessus, a melylyel teljesen egyenlő érméket tudnánk produkálni. Ennek folytán a türelmi súly különbséget maga a törvény szokta megállapítani. A másik azután az u. n. kopási százalék. A forgalmi sulyveszteség, ez az u. n. Passir-Gewickt, a mint a német mondja, az. a melyet az érmék a kopási százalékban veszítenek értékükből; a türelmi súly és a forgalmi súly veszteségének az ország javára való baszna — ez az, a miről én beszéltem ma — 30 és 70% erejéig oszlik meg Magyarország és Ausztria között, holott ennek más bázisa nincs, mint a kvóta, a mely pedig most 36.4%. Ezért mondtam, hogy akármennyire hive valaki a közös banknak, ezt a százalékos arányt nem szabad és nem lehet ma józanul fen tartanunk és lemondani a nemzetnek egy ilyen kritikus pénzügyi helyzetében olyan jogos követelésünkről, a melynek ellenértékét a kvótában adjuk. Ez az, a mire szives figyelmüket fel akartam hivni. De itt van a boszniai kérdés. Utaltam arra, hogy szerencsétlen dolog, a mikor igy mozidéntaliter prej udicziális határozatok keletkeznek, a miket azután az osztrákok ellenünk fognak kihasználni. Voltam bátor önöket figyelmeztetni, hogy az 1879. évi, gondolom, LIL t.-czikk hatályának fentartását kívánja ez a mostani törvényjavaslat. Ennek a régi időben volt jogosultsága, a mikor Bosznia még nem volt annektálva, a mikor t. i. egy ideiglenes állapot volt, most azonban, az annexio után, ha egy ilyen intézkedés fentartatik, a mint ebben a törvényszakaszban van, akkor ez prejudicziumot fog alkotni Boszniának a hovatartozandósága tekintetében. Es hogy én mennyire nem tévedtem, mutatja az, hogy az osztrák delegáczióban erre, már mint törvényes forrásra hivatkoztak is, t. i. annak a támogatására, hogy Bosznia mennyire közös szerzemény, sőt a 30 és 70%-os arányt egyenesen ennek a valutaszerződésnek az intézkedéseire alapították, T. képviselőtársaim, ezeket én csak fig} r elmükbe ajánlottam. De itt van eg} r kérdés : az egybank- és többbank-rendszer kérdése. Hát én igazán nem számítottam arra, hogy olyan előkelő helyről, mint a hol a hiba elkövettetett, fog ilyen hiba elkövettetni. T. i. gróf Tisza István t. képviselőtársam beszédében azt az érvet használta, hogy a világrendszerekben az egybank-rendszer alapján áll jóformán minden állam és ennek folytán mi hibát követnénk el. ha a bank felállításával a többbank-rendszer alapjára helyezkedünk. Hát, t. képviselőház, kinek jut eszébe, bár jogosultsága volna, a többbank-rendszer alapjára helyezkedni ? Hiszen mi, a kik az önálló jegybank felállítását akarjuk, nem állottunk a több jegybank-rendszer alapján, hanem mi Magyarország számára csak egy jegybankot akarunk, de követeljük, hogy az önálló bank legyen. Hát t. képviselőfebruár 15-én, szerdán, társam összetéveszti a fogalmakat, mert Magyarország és Ausztria a vámkülfölddel szemben egységes vám-, mondjuk egységes gazdasági területet képez, de Ausztria és Magyarország egymás között még az önök 67-es alkotmányuk és a vámszerződés szerint is teljesen különálló gazdasági egyedek, igy tehát akkor, ha Magyarországon az önálló jegybankot felállítjuk és csak egy czentrális bankot csinálunk, nem. csináljuk meg a többbank-rendszert, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem csak az egybank-rendszert; noha t. képviselőtársam tévedésben van a többbank-rendszer tekintetében is, (TJgy van! baljdől.) mert hiszen maga Anglia, Németország, — Németországban is öt bank van, mint méltóztatnak tudni — azután Svájcz, stb., szóval, vannak a többbank-rendszernek igen tekintélyes hívei. (Ugy van I baljdől.) De ettől én eltekintek, mert közöttünk tényleg nem merült fel eddig az az eszme, hogy mi Magyarországon a jegybankot a többbank-rendszer alapjára akarnánk helyezni. Azért tartom szerencsétlen közjogi lapszusnak azt, ha valaki az önálló jegybank felállításának álláspontjával szemben azt mondja, hogy a többbank-rendszer hive az. a ki Magyarországon önálló bankot akar. Ez nyilvánvaló tévedés, t. képviselőház, a melyet rektifikálnunk kell. T. képviselőház ! Az önálló jegybank felállítása ellen felhangzott érvek közül elsősorban az időszerűség kérdésével szándékozom igen röviden foglalkozni. (Halljuk I Halljuk ! baljdől.) Itt ki kell emelnem azt a furcsa jelenséget, hogy a t. pénzügyminister ur (Fdkiáltások balfdől : Hol van ?) az önálló jegybankról ugy beszél, mint egy nagy ismeretlenről, mint egy x-ről, a melylyel szemben figyelmezteti a nemzetet, hogy az ismert jót nem szabad az ismeretlen esetleges jóval koczkáztatnunk. Ugy állítja oda a dolgot, mintha az önálló magyar bank egy ismeretlen valami lenne, mintha az a sötétségbe való ugrást jelentené, és mintha ennek folytán óvakodni is kellene tőle. És azt is mondják, hogy nem időszerű, s akadályai is vannak, pl. a Benedikt-formula. Az időszerűség kérdésére röviden csak annyit mondok, hogy Magyarország 1878-ban lépett a közös jegybankrendszer alapjára. 1878-ig, kivéve az abszolutizmus legsötétebb korszakát, Magyarország az önálló pénzrendszer alapján állott s 1848-ban is megvolt Magyarországnak az önálló bankja. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eltöltött tehát ez a nemzet ezer esztendőt az önálló pénzrendszer alapján és mégis akad egy pénzügyminister, a ki az önálló magyar jegybankot egy ismeretlen dolognak tekinti. Pedig a történelem megmagyarázza a t. pénzügyminister urnak, hogy mi az önálló jegybank más államokban, ha már a magyar történelemből nem akar tanúságot meríteni. B. Madarassy-Beck Gyula előadó: Nem volt még magyar jegybank ! Polónyi Géza: 1848-ban volt, t. barátom. Sőt ázsióval keltek a bankjegyei. (Igaz ! Ugy van ! baljdől.)
