Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

102. országos liles 1911 elérkezett volna az ideje, hogy azok, a kik a puskaport csak feltalálták, de folyton szárazon akarják tartani, azt a puskaport már egyszer igénybe is vegyék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezekkel a kérdésekkel jó lesz itt esinyján bánni. Méltóztassék nekem elhinni, én aggódó lelkiismerettel szemlélem az eseményeket és arra a meggyőződésre jutottam, hogy most, mikor sem a nyelvkérdésben, sem a gazdasági önállóság kérdésében ezt a nemzetet egy tapodtat sem tudjuk előre vinni, minden lojalitásunk, mondjuk igy, minden opportunizmusunk daczára, az evoluczió törvénye szerint egy nagy és magasztos probléma előtt állunk. Magyarországon arról van most szó, hogy a nemzeti állameszme tud-e érvényesülni azon keretekben, a melyeket mostani alkotmányunk számára biztosítottunk. Ne kicsinyeljék ezt a kérdést. Ha ez a nemzedék arról győződik meg. hogy sem a nyelv kérdésében, sem a gazdasági önállóság kérdésében egy lépést sem tud ez a nemzet haladni, sőt napról-napra visszaesik és nem vár számára más, mint napról-napra több ujoncznak és több államadósságnak liferálása, akkor ne csodálkozzunk, ha ez a kétségbeesett nemzedék kérdezni fogja, hogy hát ez a nemzeti állameszme ; ha én sem az egyik, sem a másik téren előre menni abszolúte nem tudok, ha gazdasági exisztencziámat a tönk fenyegeti, nem marad más számomra, mint a kivándorlás. Ne csodálkozzunk, ha az evoluczió törvényei szerint azt fogja mondani a szoczialisztikus propagandának tábora: ha nem tudtátok a nemzeti állanieszmének megmentésével sem a nyelvi, sem a gazdasági érdekeimet megvédelmezni, akkor keresem legalább az emberi jogaimat és szövetkezem azokkal a világpolgárokkal, a kik legalább emberiségemet előbbre tudják vinni. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a rideg törvény. De kegyeskedjenek figyelemmel lenni, hogy a nemzeti állameszme szolgálatában állunk, mikor önöket ezekre figyelmeztetjük. Arról van szó, hogy nem. szabad továbbra is opportunisztikus jelszavakat hangoztatni, hogy ez a bölcseség politikáj a, hogy az okosabb enged. Förster Aurél: Akkor a szamárnak van igaza ! (Derültség balfelől.) Polónyi Géza : Mert, ha ezt tovább folytatjuk, önök maguk be fogják látni, hogy ha azt a csekélységet, a melyet a készfizetések neve alatt ismerünk, — jóllehet, létező törvényeink alapján erre Ausztria már kötelezve volt — még sem tudtuk érvényesíteni, akkor ne harczoljunk egymással szemben, hanem keressük a módot és alkalmat az együttműködésre: hátha akad önök között, t. képviselőtársaim egy olyan hivatásszerű férfiú, a ki meg tudja mutatni azt az utat, hogyan tud a magyar nemzet egységes táborban szembeszállani azokkal az osztrákokkal, a kik minden kérdésben harczolnak egymással, de a magyarság elleni gyűlöletben egységesek, velünk szemben megegyeznek az iránt, hogy bennünket minden jogainktól meg akarnak fosztani. (Igaz ! ügy van! a szélsőfebruár 15-én, szerdán. 191 baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, t. képviselőtársaim, igen jó talajra fognak itt találni és azt hiszem, ha ez a pont megszületik, pihenőre fog térni számtalan szenvedély, mert a magyar nemzetet jellemzi történelmi múltjában az, hogy a vészes pillanatokban meg tudta találni a testvéries egyesülésnek azt a módját, a melyben közös erővel veri nemzet ellen intézett támadásokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha önök ezt a mértéket alkalmazzák erre a bankkérdésre, akkor találkozni fognak önök érvekkel, a melyek talán önöket is meggyőzik arról, hogy ezen az utón maradni nem lehet és nem szabad. Hiszen én voltam bátor az én beszédem, első beszédem alkalmából fölvetni egyes kérdéseket, p. o. hogy kerülhet az, bogy mi bankjegykibocsátási jogunkat, a melyet közössé teszünk Ausztriával — üzleti szempontból kezelve a kérdést, hogy letérjünk a politikai kérdésről — az államnak ezt a leglukrativebb üzletét, mert az államnak ennél lukrativebb üzlete nincsen, hogy ezt közössé teszik Ausztriával és ma még mindig a régi 30 és 70%-os nyereségrészesedés alapján tartjuk fönn ? S hogy van az, hogy a pénzverési üzletből származó haszon tekintetében is a 30—70%-os arán}* tartatott fenn, holott ma a mi kvótánk 36'4% ? Miféle indok vezeti önöket arra, hogy ezt a törvényjavaslatot, a mely e jövedelmeket ma is a régi százalék alapján osztja meg, támogassák ? Azt hiszik, ez olyan csekélység ? Méltóztassék megnézni az osztrák pénzügyministernek a mostani delegáczióban tett előterjesztését. (Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Magából a pénzverési jogból az osztrák kormány 40 milliót számol el az osztrák kincstár javára, és elévült bankjegyek czimén 3,300.000 K-át irnak a bank tartalékalapja javára. Mi vezeti tehát önöket abban, hogy ezt a szerencsétlen 30—70%-os arányt a jövőre is fenn akarják tartani ? Ennek sem históriai, sem gazdasági alapja nincsen, sőt egyáltalában nincs más alapja, mint történelmileg a megszűnt kvótaarány. Es ma, a mikor én önöket ismételten figyelmeztetem erre, kérni fogom az előadó urat, hogy legalább valaki akadjon, a ki megmondja nekem, miért akarják továbbra is ezt az arányt fenntartani í De itt van egy kérdés, hogy ezeket az apróbb részleteket elintézzem. Ä || Egry Béla : A likvidáczió esetén is 30—70% az arány. Polónyi Géza : Az más kérdés. Most arról van szó, hogy mennyi pénzt verethet Ausztria, legyen az váltópénz, vagy értékpénz, és mennyit verethet Magyarország. Ma 30"—70% arányban oszlik meg a pénzverési jog és ezzel kapcsolatban van a bankjegyelévülési százalék kérdése, holott a pénzverési jog maga, a verdedijból származó haszon, azután a türelmi súlyból származó haszon teljesen megillet bennünket. A türelmi súlyt is figyelembe kell venni, mert a kivert értékpénzeknek kétféle sulyveszteségük van. Van úgynevezett