Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-102
102. országos ülés 1911 is önmagát sebezte meg; a képviselőházat egy lapszussal t. közgyűlésnek czimezte. Ezzel elárulta, hogy az a beszéd, a melyet ő mondott, inkább szólott a közgyűlésnek, mint a képviselőháznak, (Derültség a baloldalon. Mozgás jobbról.) De ez még mellékes dolog. T. képviselőtársam ugy járt, hogy a saját pártvezére őt először a saját zsírjában meghentergette, hogy azután az autodafét alágyujtván, őt könnyebben megsüthesse. (Derültség balfelől.) A pártvezér t. i. elmondta, hogy egyike a legértékesebb parlamenti elemeknek a képviselő ur, azonban mindaz, a mit ő mondott, nem ér semmit, az egyszerű képtelenség. Ugy tett vele gróf Tisza István, mint Falstaff tett, kinevezte a hadnagyot generálissá, hogy káplári fizetést adhasson neki, hogy rábizonyithassa, hogy azt sem érdemelte meg. (Derültség balról.) Az általános vitának ezek a kisebb mozzanatai szolgáltattak nekünk a genfi konvenczió alá eső súlyos sebesülteket is és ezek kczé — ne vegye rossz néven — Antal Géza t. képviselőtársamat sorolom, (Derültség.) a ki naivitásának olyan tanújelét adta, hogy meg vagyok győződve róla, hogy idővel ez máskép lesz. Óhajtom is. (Derültség a jobboldalon.) De most a bankkérdésben való olyan elemi tévedésekbe esett, hogy kénytelen vagyok őt — ne vegye zokon — kiméleti törvény alá helyezni. T. képviselőtársam pl. semmiképen nem akarta megérteni azt, — gondolom, volt szekundáns is mellette, Hantos képviselő ur — hogy a bank nemcsak három hónapos váltókat vehet, hanem mikor már rábizonyítottam az alapszabályokkal, hogy a világos alapszabály is megengedi a hat hónapos váltó megszerzését, t. i. a bankfedezet czéljából, akkor azt mondta : »De kérem, hiszen az ur kilencz hónapos váltókról is beszélt.« Antal Géza : Beszélt! Polónyi Géza: Fentartja most is t. képviselőtársam ezt a vádját ? Antal Géza : Hát nem beszélt ? (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: Kegyeskedjék megengedni, a t. képviselő ur felvilágosi tására csak annyit jegyzek meg, hogy a banknak van váltója háromhónapos kötelezettséggel s ezt az érezíedezetbe szabad neki beszámítania. Méltóztatik érteni ? (Derültség a jobboldalon.) Ebbe nem számithat be mást, csak három hónapos devizát. Van azután a bankszerű fedezet, ebbe beszámihat legfeljebb hat hónapig terjedő devizát és váltót; a hat hónapon túl terjedő, tehát a kilencz hónapos váltó azonban még nem ritkaság ám, t. képviselőtársam, (Derültség és eUenmondásoli a, jobboldalon.) mert annak a banknak nemcsak érczfedezete van, nemcsak bankfedezete van ; legyen szives tudomásul venni, hogy van ám egy tartalékalapja is ; ezen tartalékalapnak pedig semmiféle feltételeit a törvényhozás azért nem szabályozza, mert a tartalékalap egészen a részvényeseké, t. uram. Ezen tartalékalaj) terhére vagy javára pedig az a bank, ha tetszik, 16 hónapos váltót is beszerezhet február 15-én, szerdán. 189 minden korlátozás nélkül.Legyen szívest.képviselőtársam ezt a felvilágosítást talán elfogadni és a jövőre legalább ilyen öreg parlamentáriusról nem feltételezni azt, hogy az egy ilyen kérdésben ifyen képtelenséget fog állítani. Antal Géza: Itt a beszéd ! Hoványi Géza: Nem ezt mondta! Polónyi Géza: Én azt mondtam, a mit most mondtam, hogy a rövid lejáratú váltók most már a ritkábbak közé tartoznak. Hogy megértse t. képviselőtársam ezt a részét is beszédemnek, én azért beszéltem a vistákról, az u. n. aranyváltóról, mely aranyváltó alatt nem a tulaj donképeni deviza, hanem valutaváltó értendő, mert — a mit t. képviselőtársam talán nem is tud (Derültség jobbfelől.) — sokszor fordul elő, hogy deviza áll elő, a nélkül, hogy ügylet állana a háta mögött. Ilyen eset pl., ha valaki kap Londonban pénzt, de ő azt az aranyat mindjárt viszi a bankba és ott befizeti. Ez tehát nem hitelügylet, vagy áruszállítási ügylet, hanem kiállittatik neki egy vistaváltó, az u. n. valutaváltó, mely tisztán aranyra szól, mely után kamat sem fizettetik. Erre nézve mondottam, hogy ezek az egészen rövid lejáratú, mondjuk, látra szóló váltók a legutóbbi időben azért szorulnak Id, mert ezeket felváltotta ma már a kereskedelmi forgalomban a csekk. Méltóztatnak tudni, hogy most már csekkel dolgoznak. Már most én azt mondtam : ugy áll a dolog, hogy a bank tárczájában, t. képviselőtársam, ma u. n. vistaváltót sokkal kevesebbet fog találni, mint hosszabb lejáratú váltót; ezt mondtam szórói-szóra, tessék megnézni. Antal Géza: Itt van ! (Félmutatja a naplót.) Polónyi Géza : Ebből azután azt kovácsolta a t. képviselő ur, hogy hogyan beszélhetek én olyat, mikor a banknak nem szabad három hónapnál hosszabb lejáratú váltót törvény szerint eszkomptálni. Antal Géza: Nem is lehet máskép érteni! Polónyi Géza : A jövőre mindenesetre méltóztassék ezt akczeptálni és kevesebb hibával fogunk egymással szemben mérkőzni. T. képviselőtársam talán azt gondolja, hogy én vindikálom magamnak azt, hogy csalhatatlan vagyok. Eszemágában sincs, de ha van terület, a hol egymás iránt elnézésseltartozunk, ugy ez a bankkérdés, mert itt axiómák ma még nincsenek, talán hosszú ideig nem is lesznek, mert az élet igényei naponként változnak és változnak maguk a gazdasági törvények is. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne méltóztassék a jövőre a kicsinylés lováról foglalkozni olyan emberekkel, kik életük javát mégis tanulással töltötték. A mi már most a siralomházba kerülteket illeti, azokról majd beszédem végén szándékozom megemlékezni, ha ugyan marad idő. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Rátérek a bankkérdésnek magának a lefolytatott vita szempontjából való mérlegelésére, és így fűzöm gondolatmenetemet elsősorban ahhoz, hogy azok az urak, kik a gazdasági kérdést mint czél-