Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-102
186 102. országos ülés 1911 nok, teljesen értéktelenek, mert úgyszólván nincs az az időszak, a mely az előző időszaknak abszolút érvénynyel hirdetett törvényeit, meg ne semmisítené és ne devalválná. Azt hiszem, ugy vagyunk ezzel, mintha visszatekintünk gyermekkorunkra. Tapasztalhattuk, hogy valahányszor becsületes, higgadt felfogással és gondolkodással valamely igazságot megismerni véltünk, másnap rájutottunk valami jobbra, és szinte ámulva tekintettünk a tegnapi napra, hogy lehetséges volt jóhiszeműséggel, kellő képességgel és akarattal abszolút érvényűnek tekintenünk az előző napnak igazságát. En ugy látom, hogy mindezen jelenségek, épen ugy, mint minden más az emberi életben, a természetes fejlődés, a természetes evoluczió törvényeinek vannak alávetve ; ez diktálja elénk azt a folyton fokozódó fejlődést, a mely egy bizonyos pontig tart, addig a hol végre eljutunk Madáchnak ahhoz a lombikjához, a mely épen akkor töröttel, midőn a tudós már-már majdnem kitalálta az életet. így járunk mi ezen jDénzügyi teoretikus törvényekkel is. Fejlesztjük-fejlesztjük őket, egy bizonyos végső határig, a mikor egyszerre összeomlik ismét minden, visszaesik a semmiségbe és kezdődik újból az egész. Hogy ezek a teóriák milyen értékkel birnak, ennek' egy igen jellegzetes példáját tudom szolgáltatni a t. háznak. (Halljuk I Halljuk I balfelől.) Gróf Tisza István képviselő úrral kapcsolatosan. a ki azt hiszem maga is a kiváltságos kaszthoz tartozónak vallja magát (Zaj jobbfelól.) és a ki Földes Béla t. képviselő úrral vitatkozva, szinte afellebbezhetetlen Ítélet és a lekicsinylés hangján vágott oda egy olyan kitételt, a melylyel mélyen t. képviselőtársamnak az érzékenységét is megsérthette. Otyan kifejezést alkalmazott egy kitételre, melyet Földes Béla t. képviselőtársunk a vita elején felszólalásában felállított, hogy az egyenesen sértő. Azt mondja gróf Tisza István t. képviselőtársunk, Földes Bélára való hivatkozással, sőt czitálva őt (olvassa): »És azután diadalmasan rámutat t. képviselőtársunk a franczia eljárásra. Azt mondja, van más eszköz is, itt van különösen a franczia eljárás. A francziák — tessék figyelni — azt követelik, hogy az állam biztositson állandó kamatot a mezőgazdaságnak. Hát hol van az az eleven franczia, a ki ezt követeli ? Es ha létezik egy ilyen eleven franczia, hogy esik az, hogy azt még a bolondokházába be nem csukták ? Hiszen a mai világban képtelenség az, hogy az államtól .követelje valaki, hogy az állandó kamatlábat biztositson. Ilyet már, engedelmet kérek, senkinek sem szabad mondani.* Gróf Tisza István az ő saját autenticzitásának súlyával ilyen kemény hangon vágott oda egy általunk majdnem abszolútnak elfogadott igazságot. Meghallgattuk Földes t. képviselőtársam válaszát. T. képviselőtársam elővette az ő százmérföldes csizmáit és elment Francziaországba, Angolországba és ideszállitott nekünk egypár igen kiváló február 15-én, szerdán. francziát, a kik még szabadlábon járnak, a kik még nincsenekí,becsukva a bolondokházába, s a kik mind azt bizonyították, a mit ő mondott. (Derültség a szélsóbaloldalon.) En magam is gondolkozni kezdtem a dolog felett, miként lehetséges az, hogy ilyen bizonyossággal állítsunk valamit és elhitessük az országgal, hogy ilyet és ilyet pedig lehetetlenség állítani. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) * Nem olyan nagy felszereléssel — nekem nincsen módomban olyannal rendelkezni — mint Földes Béla t. képviselőtársam tette, de én is utána néztem a dolognak és magam is elkezdtem keresgélni, szerény körben, itt magunk között. És én is találtam egy pár ilyen eleven francziát. (Derültség.) Nem fogom őket megnevezni, mert hiszen ők ártatlanul jutottak e vád alá, csak egyetlenegyet leszek bátor czitálm, a ki azt hiszem, gróf Tisza István előtt is autenticzitás, szaktekintély. (Halljuk I Halljuk I balfelől.) Azt mondotta ez a t. képviselő ur beszédében, a mikor arról szólt, hogy ő megmondja, mivel lehet a jegybank a mezőgazdaságnak és az iparnak nagy szolgálatára (olvassa) : »De a magyar iparnak és a magyar mezőgazdaságnak nem azzal teszünk szolgálatot, ha a jegybank erejéből egy bizonyos részt ilyen czélokra foglalunk le, hanem azzal, ha a jegybankügyet ugy rendezzük, hogy a hitelviszonyok lehetőleg konszolidáltak és a kamatláb állandó és alacsony legyen*. «#a% Tehát ha mi, a törvényhozás, ugy rendezzük a jegybank ügyet, hogy a kamatláb állandó és alacsony legyen. (Igaz ! ügy van ! Derültség balfelől.) At. ház azt hiszem, nem fog meglepődni, ha megmondom, hogy ezt a beszédet nem más,-mint maga gróf Tisza István tartotta (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.), a ki néhány sorral utóbb a bolondok házába küldte azt az eleven francziát, a ki ilyet merészel állitani. (Derültség. Közbekiáltások a jobboldalon.) Méltóztassék ellenőrizni. (Zaj.) B. Lévay Lajos előadó (ismételten közbeszól. Nagy zaj. Elnök csenget). Justh Gyula : A gyengébbek kedvéért olvasd fel még egyszer! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Dezső : A 91-ik ülésről felvett »Országgyülési Értesitő«, a »Budapesti Közlöny« 1911 február 2-iki, 28-ik számának melléklete, a 18-ik oldalon, a baloldali kohimnában, alul a harmadik bekezdésben, szórói-szóra ezt mondja. Félreértést elkerülendő, még egyszer felolvasom (olvassa) : »De a magyar iparnak és a magyar mezőgazdaságnak nem azzal teszünk szolgálatot, ha a jegybank erejéből egy bizonyos részt ilyen czélokra foglalunk le, hanem azzal, ha a jegybank ügyét ugy rendezzük, hogy a hitelviszonyok lehetőleg konszolidáltassanak . .. (Felkiáltások a jobboldalon : Lehetőleg !) Polónyi Géza: De most jön a kamat! Polónyi Dezső': ... és a kamatláb állandó és alacsony legyen«. Antal Géza : Ez helyes dolog! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.)