Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. 13 saját maga befizetett, e helyett azonban mi megfelelően kisebb bankjegykészletet veszünk át. A kibocsátandó uj jegyekkel tehát pótolhatjuk az értéket. Mindez egyszerű elszámolás alapján igen könnyen végrehajtható. Ezzel egyidejűleg csak az Ausztriával fennálló érmeszerződés szorul némi pótlásra. Ezt mondotta Jankovich Béla, és ezt a véleményt igazolja, sőt megerősiti gróf Tisza István t. képviselőtársunknak itt a házban elmondott beszéde, a midőn azt mondja, hogy az önálló magyar bank felállításának lehetőségét senki, komoly ember, kétségbe nem vonhatja. A t. képviselő urak, úgymond Tisza, nyilt ajtót törnek be, a mikor a mellett argumentálnak és azt igyekeznek bebizonyítani, hogy fel lehet állitani a külön bankot. Teljesen aláírom, sohasem vontam kétségbe, hogy legalább 20 esztendő óta olyanok az ország közviszonyai, hogy fel lehet állitani az önálló bankot. Ezek után kérdem, hogy ha olyanok a közviszonyok az országban már húsz esztendő óta, tehát olyanok a gazdasági erők és konjunktúrák az országban, hogy az önálló bankot fel lehet állitani, akkor miért nem kell feláílitani ? (Élénk helyeslés balfclől.) Hiszen abban mindnyájan egyetértünk pártkülönbség nélkül, hogy a nemzeti előhaladás javára az önálló bank csak üdvös eredménynyel működhet. Mi hát az az ok, a mely miatt nem lehet feláílitani % Melyik az a láthatatlan kéz, mely a közgazdasági helyzetünk szerint is felállítható önálló bank ügyét lenyomja és mindig csak lenyomja 1 Ha erre a kérdésre felelünk, akkor azt kell mondanunk, hogy nem más az az ok, a mely miatt az önálló bankot önök szerint feláílitani nem lehet, mint a czélszerűségi ok. Hogy ez a czélszerűség a nemzet érdekében való-e, vagy a nemzet kárára van, a felett én önökkel, t. munkapárti képviselőtársaim, nem vitatkozom, mert nem egy malomban őrölünk, és sohasem fogjuk egymást megérteni. Kétségtelen tény azonban szerintem az, hogy egy nemzet életében az a czélszerű, a mi ezt a nemzetet a természetes fejlődés alapján az önállósághoz közelebb juttatja. A mint a magánéletben, a társadalomban mindenki az önállóságra, anyagilag másoktól való függetlenitésre törekszik, akképen ez az általános örök érvényű igazság nem változik akkor sern, ha azt a nemzetre alkalmazzuk. Lehetnek a t. munkapárti szakértő uraknak bármilyen statisztikai adatai, beszélhetnek ugy, mint a mesebeli bülbül-madár, és dobálózhatnak a számokkal, azt az igazságot sohasem fogják elhomályosíthatni és eltagadhatni, hogy az a nemzet, a mely a czélszerűséget abban látja, hogy örökké egy más.hatalom uszályába kapaszkodjék és annak a vak eszköze legyen, az a gazdasági függetlenséget, önállóságot, polgárainak javát és boldogulását sohasem fogja elérni. (Élénk helyeslés a haloldalon.) T. képviselőház ! A magyar pénzügyi szakvilágnak volt egy igen-igen nagy szakértője, a ki nemcsak a magyar pénzügyi világnak, hanem az egész magyar nemzetnek sajnálatára elhunyt. Mégis Írásaiban és kijelentéseiben egy olyan örökséget hagyott nekünk épen a magyar nemzeti függetlenség mellett való törekvésünk helyességének bizonyítására, hogy talán nem lesz felesleges ezekből az írásokból pár sort idéznem. (Halljuk ! Halljuk!) Báró Kornfeld Zsigmondról beszélek, a ki azt mondja (olvassa) : »Nem tagadható, hogy a külön magyar jegybanknak sokkal intimebb is lenne a jellege a magyar közgazdasági életre nézve, mint a milyenre a közös bank szert tehet.« Azt mondta tehát Kornfeld Zsigmond, a mire én is előbb szerencsés voltam rámutatni, hogy igenis, az a felállítandó magyar jegybank sokkal intimebben, sokkal közvetlenebbül és ha szabad ezt a kifejezést használnom, ha a pénzügyek terén is lehet a szívnek és léleknek sugallata, a sziv és lélek sugallata szerint, azon sugallat szerint, mely a magyar gazdasági világ érdekeihez hozzákapcsolódik, tudná azon közgazdasági érdekeket szolgáim, melyek Ausztria gazdasági érdekeivel össze nem egyeztethetők, hanem a mi külön életviszonyaink szerint alakuló sajátos érdekeink. Azt is mondotta továbbá Kornfeld Zsigmond, hogy (olvassa) : »Az is kétségtelen, hogy bizonyos rendszabályok, a melyek esetleg egyedül Magyarországra nézve látszanak szükségeseknek, s a melyek alkalmazása a kormánynak beleegyezésétől függ, könnyebben keresztülvihetők, ha megállapításuknál más fórumok kizáratnak«. Ezáltal azt ismeri el a nekünk örökségül hagyott Írásban Kornfeld, hogy a magyar nemzeti életre nézve egy igaz, Ítéletében megdönthetetlen és kétségbevonhatatlan fórum van, maga a magyar nemzet, a magyar nemzetnek az akarata. A magyar nemzetnek akarata pedig nem lehet más soha, mint a függetlenség. És hogy ha ez a függetlenség az önálló bank alapján nyilatkozik meg, akkor az önálló bank felállítására vonatkozó nemzeti akaratnak és fórumnak Ítéletében mindenki pártkülönbség nélkül, Kornfeld szerint is, egész békén és boldogan megnyugodhatik abban a tudatban, hogy a magyar nemzet jobb sorsát mozdította elő. (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek daczára más nem indíthatja a t. munkapártot a közös bank szabadalmának folytonos meghosszabbitására, — mert a hogy gróf Tisza István t. képviselő ur mondotta, ha ilyen épséges nagy egyetértésben lesznek t. képviselőtársaim 1917-ben, 1927-ben, vagy 1937-ben, akkor is azt fogják csinálni, a mit most csinálnak — mint az, a mire pár szóval az előbb rámutattam, t. i. a czélszerűség kérdése. Nem akarok bővebben foglalkozni ezzel a czélszerűségi kérdéssel; röviden csak annyit jegyzek meg, hogy ez a czélszerűség az én nézetem szerint, a mint én gróf Tisza István t. képviselő ur beszédéből levontam a tanulságot, abban áll, hogy ne húzzunk ujjat Ausztriával. Ha elfogadjuk azt, hogy ne húzzunk ujjat ! Ausztriával, hogy békén legyünk, s hogy a kész-