Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

12 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. badon dobogtat is, de a mikor hatalmi érdekek játszanak közre, akkor szivének szabad verését és lelkének szabad érzését kénytelen elnyomni és deferálni kénytelen a hatalom kérlelhetetlen érdekeinek. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindnyájunknak, nemcsak nekünk, hanem a t. munkapártnak is érdeke az — mert hiszen mind­annyian egy nemzeti ügy szolgálatában állunk, — hogy a magyar népet lelkileg, gondolkozásilag is függetlenné és szabaddá tegyük. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha elsősorban az ezen lelkiismereti függetlenségnek alapját képező gazdasági és pénz­ügyi függetlenségnek alapját adjuk meg a szá­mára. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélső­báloldalon.) örömmel olvasom a Magyar Gazda­szövetségnek ide, a képviselőházhoz február 1-én beterjesztett memorandumában szavaimnak iga­zolását, a midőn a Magyar Gazdaszövetség azt mondja, hogy (olvassa) : »Hazánk a Gondviselés rendelkezéséből még mindig túlnyomóan a föld­mivelésre támaszkodik, innen szivja ugy gazda­sági, valamint erkölcsi erejét. Innen fakad a sza­badság szeretetével párosuló függetlenségnek a vágya is«. A midőn tehát mi a magyar földnek dolgozó kisembereit segítjük, akkor egyúttal a magyar nemzeti függetlenséget tápláljuk és erő­sitjük meg az elkövetkezendő jövendő századokra, hogy tényleg egyszer kivívható legyen mind­annyiunk álma : az önálló és szabad magyar haza. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A mi most már azt illeti, hogy az önálló magyar nemzeti jegybank felállításá­nak vannak-e törvényes és vannak-e gazdasági akadályai, erre vonatkozólag elég hivatkoznom azoknak a szakértőknek nyilatkozataira, a kik pár évvel ezelőtt az u. n. banktárgyalásoknak folya­mán egyértelműleg kinyilvánították azt, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállítása elé gazda­sági akadályt gördíteni nem lehet. Mert hogy tör­vényes akadálya nincs az önálló magyar bank fel­állításának, azt mindannyian pártkiilönbség nél­kül tudjuk. Hock János : Egyetlen akadálya a kormány. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Már Tisza Kálmán 1877. novem­ber 2-án itt a magyar képviselőházban, a mikor szemére vetették neki, hogy midőn ő az önálló magyar bankot ígérte, akkor voltaképen csak szemfényvesztést követett el, a következőket mon­dotta (olvassa) : »Különben, ha a bankról van szó, azt mondják a képviselő urak, hogy a kormány, midőn azt mondta, hogy az országnak ebbeli joga elismertetik és midőn maga is a legtökéletesebb­nek az önálló bankot állította, ámította a népet, port hintett a szemébe. Minden betűjét aláírom annak, a mit mondtam, nincs abban ámítás, nincs szemfényvesztés, bona fide mondtam, bona fide mondom s ha Isten éltet és itt leszek, azok között leszek, a kik ezen eszme megvalósítását meg­kísérlik.* 1877. óta, a mikor Tisza Kálmán ezeket az önálló bank felállítására vonatkozó örökigazságu szavakat mondotta, nem folyik más az ő politikai örökösei részéről, mint az örökös megkísérlés. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) önök is, t. munkapárti képviselőtársaim, azt mondják, hogy állandóan, mindig megkísérlik az önálló magyar bank felállítását, megkísérlik oly értelemben, hogy ezt a jogot elismerik, ezt a jogot a nemzet tulajdonának, törvénynek tartják, azon­ban következetesen erről mindig lemondanak, vállalják továbbra is a gazdasági lekötöttséget és vállalják Ausztria gyámságát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azokkal szemben, a kik munkapárti padokon mint bankszakértők felszólalnak és azt mondják, hogy ne hozakodjunk elő 20—30 évvel ezelőtt tör­tént dolgokkal és ne hivatkozzunk Tisza Kálmánra és az akkori többi kormánypárti politikusok mon­dásaira, mert hiszen azok a mondások az akkori idők viszonyainak megfeleltek, a mai viszonyainkra nem alkalmazhatók — azokkal szemben én csak azt mondom, hogy tényleg igaz, hogy az 1877-es állapotok óta Magyarország a közös bank intéz­ményével szemben haladt a maga állami önálló­ságának kifejezése utján, mert az akkori osztrák nemzeti bank annyira sem istápolta a magyar érdekeket, mint a mennyire állítják önök és többé­kevésbbé mi is elismerjük, hogy a mai Osztrák­Magyar Bank és közös bank a magyar érdekek kielégítésére valamit mégis fordit, de ez nem bizo­nyiték ellenünk, az önálló bank mellett folytatott küzdelmünk ellen, mert a nemzeti fejlődés tör­vénye örök. 1877-ben elmaradott állapotok voltak a hitel­élet terén Magyarország kárára; hogyha azóta ezek az elmaradt állapotok Magyarország hasz­nára javultak, abból nem következik, hogy tovább ne menjünk, hogy a fejlődés örök törvényei szerint a teljes állami függetlenséget és önálló gazdasági berendezkedést ne követeljük, a mi minden nemzet törekvéseinek kell hogy végczélja legyen ; ez volt a múltban és ez lesz a jövőben mindig, mig magyar él e földön ! (Igaz! Ügy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Hogy az önálló magyar jegybank felállítására nézve semmi akadály nincs, azt jelen­leg a munkapárti padokon ülő, általam tisztelt Jankovich Béla t. képviselőtársain is elismerte akkor, a mikor a bankbizottság szine előtt azt mondotta, hogy az önálló bankra való átmenet meg van könnyítve az 1899-iki bankszabadalom idevágó határozmányai által. Jankovich Béla szerint nincs szükségünk másra, mint arra, hogy megszerezzük azt a szükséges alaptőkét, a melyből ki lehet fizetni az Osztrák-Magyar Banknak ránk eső üzleti részét. Ezzel készen megkapjuk a bank ingatlanait, érczkészletét és értéktárczáját a hivatalnoki karral, a kik jártasok a bankveze­tésben. Ha addig nincs elrendelve a készfizetés, mondja továbbá Jankovich Béla, az osztrák állam megtarthatja az aranykészlet ama részét, a melyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom