Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-96
12 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. badon dobogtat is, de a mikor hatalmi érdekek játszanak közre, akkor szivének szabad verését és lelkének szabad érzését kénytelen elnyomni és deferálni kénytelen a hatalom kérlelhetetlen érdekeinek. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mindnyájunknak, nemcsak nekünk, hanem a t. munkapártnak is érdeke az — mert hiszen mindannyian egy nemzeti ügy szolgálatában állunk, — hogy a magyar népet lelkileg, gondolkozásilag is függetlenné és szabaddá tegyük. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha elsősorban az ezen lelkiismereti függetlenségnek alapját képező gazdasági és pénzügyi függetlenségnek alapját adjuk meg a számára. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbáloldalon.) örömmel olvasom a Magyar Gazdaszövetségnek ide, a képviselőházhoz február 1-én beterjesztett memorandumában szavaimnak igazolását, a midőn a Magyar Gazdaszövetség azt mondja, hogy (olvassa) : »Hazánk a Gondviselés rendelkezéséből még mindig túlnyomóan a földmivelésre támaszkodik, innen szivja ugy gazdasági, valamint erkölcsi erejét. Innen fakad a szabadság szeretetével párosuló függetlenségnek a vágya is«. A midőn tehát mi a magyar földnek dolgozó kisembereit segítjük, akkor egyúttal a magyar nemzeti függetlenséget tápláljuk és erősitjük meg az elkövetkezendő jövendő századokra, hogy tényleg egyszer kivívható legyen mindannyiunk álma : az önálló és szabad magyar haza. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A mi most már azt illeti, hogy az önálló magyar nemzeti jegybank felállításának vannak-e törvényes és vannak-e gazdasági akadályai, erre vonatkozólag elég hivatkoznom azoknak a szakértőknek nyilatkozataira, a kik pár évvel ezelőtt az u. n. banktárgyalásoknak folyamán egyértelműleg kinyilvánították azt, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállítása elé gazdasági akadályt gördíteni nem lehet. Mert hogy törvényes akadálya nincs az önálló magyar bank felállításának, azt mindannyian pártkiilönbség nélkül tudjuk. Hock János : Egyetlen akadálya a kormány. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Már Tisza Kálmán 1877. november 2-án itt a magyar képviselőházban, a mikor szemére vetették neki, hogy midőn ő az önálló magyar bankot ígérte, akkor voltaképen csak szemfényvesztést követett el, a következőket mondotta (olvassa) : »Különben, ha a bankról van szó, azt mondják a képviselő urak, hogy a kormány, midőn azt mondta, hogy az országnak ebbeli joga elismertetik és midőn maga is a legtökéletesebbnek az önálló bankot állította, ámította a népet, port hintett a szemébe. Minden betűjét aláírom annak, a mit mondtam, nincs abban ámítás, nincs szemfényvesztés, bona fide mondtam, bona fide mondom s ha Isten éltet és itt leszek, azok között leszek, a kik ezen eszme megvalósítását megkísérlik.* 1877. óta, a mikor Tisza Kálmán ezeket az önálló bank felállítására vonatkozó örökigazságu szavakat mondotta, nem folyik más az ő politikai örökösei részéről, mint az örökös megkísérlés. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) önök is, t. munkapárti képviselőtársaim, azt mondják, hogy állandóan, mindig megkísérlik az önálló magyar bank felállítását, megkísérlik oly értelemben, hogy ezt a jogot elismerik, ezt a jogot a nemzet tulajdonának, törvénynek tartják, azonban következetesen erről mindig lemondanak, vállalják továbbra is a gazdasági lekötöttséget és vállalják Ausztria gyámságát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azokkal szemben, a kik munkapárti padokon mint bankszakértők felszólalnak és azt mondják, hogy ne hozakodjunk elő 20—30 évvel ezelőtt történt dolgokkal és ne hivatkozzunk Tisza Kálmánra és az akkori többi kormánypárti politikusok mondásaira, mert hiszen azok a mondások az akkori idők viszonyainak megfeleltek, a mai viszonyainkra nem alkalmazhatók — azokkal szemben én csak azt mondom, hogy tényleg igaz, hogy az 1877-es állapotok óta Magyarország a közös bank intézményével szemben haladt a maga állami önállóságának kifejezése utján, mert az akkori osztrák nemzeti bank annyira sem istápolta a magyar érdekeket, mint a mennyire állítják önök és többékevésbbé mi is elismerjük, hogy a mai OsztrákMagyar Bank és közös bank a magyar érdekek kielégítésére valamit mégis fordit, de ez nem bizonyiték ellenünk, az önálló bank mellett folytatott küzdelmünk ellen, mert a nemzeti fejlődés törvénye örök. 1877-ben elmaradott állapotok voltak a hitelélet terén Magyarország kárára; hogyha azóta ezek az elmaradt állapotok Magyarország hasznára javultak, abból nem következik, hogy tovább ne menjünk, hogy a fejlődés örök törvényei szerint a teljes állami függetlenséget és önálló gazdasági berendezkedést ne követeljük, a mi minden nemzet törekvéseinek kell hogy végczélja legyen ; ez volt a múltban és ez lesz a jövőben mindig, mig magyar él e földön ! (Igaz! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy az önálló magyar jegybank felállítására nézve semmi akadály nincs, azt jelenleg a munkapárti padokon ülő, általam tisztelt Jankovich Béla t. képviselőtársain is elismerte akkor, a mikor a bankbizottság szine előtt azt mondotta, hogy az önálló bankra való átmenet meg van könnyítve az 1899-iki bankszabadalom idevágó határozmányai által. Jankovich Béla szerint nincs szükségünk másra, mint arra, hogy megszerezzük azt a szükséges alaptőkét, a melyből ki lehet fizetni az Osztrák-Magyar Banknak ránk eső üzleti részét. Ezzel készen megkapjuk a bank ingatlanait, érczkészletét és értéktárczáját a hivatalnoki karral, a kik jártasok a bankvezetésben. Ha addig nincs elrendelve a készfizetés, mondja továbbá Jankovich Béla, az osztrák állam megtarthatja az aranykészlet ama részét, a melyet