Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. II érzik. Mert azt mindannyian tudjuk, hogy a folytonos közvetítések folytán ez az olcsó pénz 9—10 százalékra felsrófolva . . . Nóvák JáflOS : 12—14%-ra ! Leket adatokkal szolgálni erre ! Kun Béia : . . . jut a szegény kisemberek kezéhez, olyan drága kamattal, hogy azok bizony áldani nem, hanem csak átkozni tudják a hitelélet főszabályozóját, az Osztrák-Magyar Bankot. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbalóldalon.) Ennél rosszabb állapotokat az önálló magyar bank felállítása esetén sem tudok elképzelni, hanem igenis állítom azt, hogy jobb állapotok fognak elkövetkezni abban a tekintetben, hogy a magyar nemzeti bank sokkal jobban hozzásimul a magyar nemzeti élet sajátos követelményeihez, (ügy van! a szélsőbalóldalon.) mint a hogy a közös bank hozzá tudna simulni, még ha akarna is. Tény az, hogy az Osztrák-Magyar Bank nemcsak hogy fel nem karolja teljes mértékben a mezőgazdasági hitelezést, hanem azt el is hanyagolja. E tekintetben olyan teendők várnak elintézésre, még ha meg is hosszabbittatik a közös bank szabadalma, a melyek elől a t. túloldalnak elzárkózni a magyar nép érdekében nem lehet és nem szabad, már csak azért sem, mert hiszen a választások előtt ők is azt hirdették, hogy minden tekintetben a magyar nép jobb sorsának előmozdítói és. munkálói akarnak lenni. A mag}'ar mezőgazdasági hitelezés rendezése, e hitel megfelelő formában való nyújtása igazán sürgős kívánalma a magyar kisgazdaosztálynak, mert ezen hitel hiánya a magyar kisember égető sebét képezi. (TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Nemcsak a régi időkben, de ma is igen nagy az ellenmondás a kisgazdák által igénybevehető hitel kamatlába és a föld jövedelmezősége között. A legkiáltóbb ellenmondás uralkodik e téren nem a közös banknak, de a magyar kisgazda-osztálynak kárára, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar kisgazdatársadalom által eddig és jelenleg is igénybevett hitel nem termékenyíti meg oly mérvben a földbirtokot, hogy az a küzködő kisgazda az adósságát törleszthesse, sőt hogy annak kamatait is becsülettel fizethesse. E czélból a kisgazda sokszor uj kölcsönök felvételére van utalva, még a régiek letörlesztése előtt. (TJgy van ! a szélsőbalóldalon.) Ha az Osztrák-Magyar Bank szabadalma megujittatik, aminthogy elszánt és meggyőződésből fakadó küzdelmünk daczára meg fog újíttatni, a munkapárti kritika nélküli szavazás folytán, akkor is pártkülönbség nélkül az agrárhitel kielégítő rendezésére kell törekednünk Ez nem a merkantilista érdekek elleni állásfoglalás, hanem a magyar kisgazda-osztálynak, a magyar kisbirtokosoknak javát és boldogulását jelenti, a mely ugy a magyar kisiparnak, mint a magyar kiskereskedő-osztálynak és közvetve a magyar nagykereskedelemnek és nagyiparnak is érdekében áll. A paritás szempontjából is nagyon, indokolt a mezőgazdasági hitelnek állami beavatkozás alapján való igazságos és méltányos rendezésé. Feltétlenül szükségesnek tartom a nagyobb földbirtokok parczellázásának állami segítőeszközökkel, tehát becsületes utón különféle közvetítő salláriumok nélkül való végrehajtását. E mellett szükségesnek tartom, hogy a magyar mezőgazdasági hitel ügye ugy rendeztessék, hogy a jelenleg felmondható jelzálogi kölcsönök fel nem mondható törlesztéses kölcsönökké alakíttassanak át. Ausztriában minden tartománynak megvan a maga altruista, humánus alapokon álló jelzálogbankja, a melynek kölcsönei könnyen hozzáférhetők és élvezhetők. így tehát az osztrák kisember olcsóbb hitellel dolgozhatók, olcsóbb hitelt használhat fel a maga üzleti életének élénkítésére, mint a magyar kisgazda. Belátom, hogy a közraktárak által kiállított warrantok leszámítolása részben orvosolja a mezőgazdasági hitel kérdésében felmerülő kívánalmakat, azonban ez még nem elég. A kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a kisgazdák váltóira nézve későbbi terminus létesíttessék az esedékesség és visszafizetés tekintetében, mint a hogy az jelenleg az Osztrák-Magyar Bank szabályai szerint van. Ha a mezőgazdasági hitel tényleg a nép érdekében rendeztetik, akkor a kamatláb leszállítása voltaképen nemcsak a kisgazda-osztálynak lesz hasznára, hanem az egész magyar gazdasági fejlődésnek, (Igaz 1 TJgy van I baljelöl.) az igazi szocziális fejlődésnek is alapköve lesz, a melyre büszkén és bátran lehet felépíteni, a t. munkapárti képviselőtársaim jobb pillanataiban is akart és remélt, független Magyarországot. (Élénk helyeslés balfelöl.) A magyar föld fokozódó eladósodásáról igazán ijesztő képeket tár elénk a statisztika. Csak az én városomban, Hódmezővásárhelyen, a múlt évben másfél millióval szaporodott a jelzálogi teher. Hantos Elemér: Hát a betét ? Kun Béla: A betétek bizony, tisztelt Hantos képviselőtársam, nem szaj^orodtak annyira. Hantos Elemér: Két millióval! Kun Béla : A nagy magyar Alföldön és általában azokon a területeken, a hol a magyar kisgazdaosztály él, a melynek 10—15—20 hold földje van, ott a betétek nem szaporodnak. Ott, a hol a nemzetrontó egyke-rendszer nem dívik, csak a gyermekek szaporodnak, és a mily mértékben szaporodik a gyermek és ezen szaporodás folytán elaprózódik a föld, ép oly mértékben szaporodik a jelzálogi teher. Egyáltalában a betétek szaporodásáról beszélni sem lehet, mert nincsen a mit betegyen a szegény magyar kisgazda a takarékba, hacsak nem veszszük betétnek azt a kamatot, a melyet a soha le nem róható adóssága után fizet. A magyar nemzet érdekét képezi, hogy a lakosság legnagyobb része anyagi, erkölcsi és politikai függetlenségre jusson. Jelenleg a különféle takarékpénztárak, a különféle érdekszövetkezetek által teljességgel ki van forgatva a magyar nép önállóságából és függetlenségéből. Hogyha is szabad gondolkozása és hogyha szive, sza2*