Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

156 101. országos ülés 1911 valósítás előkészítésével foglalkozott, szakembe­reket hallgatott meg, tisztán azokra a gyakorlati kérdésekre, vájjon mennyi tőkével kell megala­pozni az önálló bankot, vájjon be kell-e ebbe vonni idegen tőkét, avagy csak hazai tőkével kell-e meg­csinálni, s vájjon milyen legyen az önálló banknak érczfedezete és mik legyenek azok az át­meneti intézkedések, a melyeket az. önálló bank felállítása érdekében meg kell valósítani. Ma, t. képviselőház, gróf Andrássy Gyula fel­fedezi magában a régi Andrássyt és ma arra hivat­kozik, hogy ő kezdettől fogva ellene volt az önálló bank felállításának. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, de az az államférfin, a ki belement a gyakorlati megvalósítás lépéseibe, holott kez­dettől fogva elvi ellenese volt annak az álláspont­nak, (Igaz ! ügy van ! jobb felől.) az nem minden jogosultság nélkül pályázhatók arra az angol díjra, a melyről gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur a maga beszédében megemlékezett, mert ő a jjroblé­mának első felét már megoldotta, ő asszonyt csinált a férfiból (Élénk derültség.) s csak a probléma másik részét nem oldotta még meg, hogy t. i. férfiút csi­náljon az asszonyból. (Derültség.) T. képviselőház ! A bankkérdésnek egyetlen részletével szándékozom még ezúttal foglalkozni, mielőtt határozati javaslatom megokolására át­térnék. Baross János t. képviselőtársam felszólalását értein, a mely mindenesetre a legjobb intenczióktól vezettetve, olyan veszedelmes térre kívánta vinni akár az Osztrák-Magyar Bankot, akár pedig az esetleg megvalósítandó önálló bankot, a mitől nekem, óvnom kell nemcsak ennek a háznak minden tagját, de merem mondani, ennek az országnak minden polgárát is. (Halljuk I Halljuk f) T. barátomról tudjuk, hogy ő bizonyos expo­nált politikai tendencziáknak igazán rajongó híve, hogy ne mondjam rajongó Bolzay-leánya. Ö őszinte lelkesedéssel viseltetik minden iránt, a mi szép, igaz, nemes és főnemes. (Derültség.) Ebben meg­nyugszom. Azonban t. barátom azt is kívánta, hogy a jegybank teljesítsen szolgálatokat a nem­zetiségekkel szemben annak a nemzeti birtok­politikának kérdesében, a melyet a magunk hiva­tása gyanánt állított fel. Ügy gondolom, épen ő emlékezett meg vagy másik képviselőtársam a németeknek.Pozenben követett birtokpolitika járói. Ennek fejtegetésébe nem kívánok belemenni. Annyit a magam részéről felemlíthetek, hogy soha nem rajongtam a pozeni birtokpolitikáért, mert soha az állampolgárok birtoktalanitását és velük szemben elkövetett erőszakosságokat csak azért, mert nemzetiségükhöz, vagy hitükhöz ragasz­kodnak, helyesnek nem tartottam. Akár hetyes, akár nem helyes ez azonban, Németországban sem a Reichsbank az az intézet, a mely ezt a politikát táplálja és ennek a politikának számára az anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátja. Lehet arról szó, hogy valósítsunk meg társadalmi utón ilyen intéze­teket. Én egy ország nagy szégyenének tartom, .hogyha ilyen, most már czélzatosnak mutatkozó február lb-én, kedden. előnyomulások ellenében nincs meg az az energiája, a mely ezt megtegye. Lehet arról is szó, hogy ezekben a kérdésekben állami segítséget is kivan­nak, bár mindég meggondolandó dolog, hogy ezek az előnyomulások okozatai-e bizonyos ultra­sovinisztikus elvek és nézetek előnyomulásának, vagy pedig annak előidéző okai. Egy dolog azonban bizonyos; a banknak az a hivatása, hogy a valuta őre legyen, hogy a hiteleszközöket minden állampolgár számára egyaránt szolgáltassa, ő reá a monarchia minden állampolgárának teljes bizalommal kell néznie, egyetlen egy gyei sem szabad, hogy megtörténjék az, hogy a jegybank­ban a maga ellenségét lássa és bizonyos politikai törekvések exponensét. (Helyeslés.) Elég hiba, hogy ilyen törekvések a csehek részéről kopogtat­nak Ausztriában, elég hiba. hogy nemcsak kopog­tatnak, hanem már döngetik is a kapukat, és hogy mi is segítsük e törekvéseknek erőhöz jutá­sát, azt én az országra veszedelmesnek tar­tom és e nézetemnek kötelességem kifejezést is adni. (Általános helyeslés.) Mindezek után reám az az utolsó feladat hárul, hogy ezen felszólalásom keretében röviden megokoljam, miért kell fentartanom azt a hatá­rozati javaslatot, a melyet most a készfizetések törvényes megkezdése dolgában előterjesztettem. (Halljuk 1 Halljuk!) Sajátságos jelenségekkel találkozunk a kész­fizetések terén, a melyről egyik-másik t. képviselő­társam már megemlékezett. Az eset, mint méltóz­tatnak tudni, az, hogy az igen t. pénzügyminister urnak az eredeti álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy ő nem valósította meg mindazt, a mit óhajtott volna s ennél kevesebbel volt kény­telen beérni, mig a ministerelnök ur azt mondotta, hogy a programmot teljesen megvalósították. Ez az eljárás hasonlatos ahhoz az esethez, a mikor az újdonsült anya elé járulnak az üdvözlők és azt mondják — most a pénzügyminister urnak — gratulálunk kegyelmes uram a pompás uj fiúhoz. A pénzügyminister ur mint boldog anya, bizonyos zavarral hárította el a gratulácziókat, azt mond­ván, kérlek, az nem fiu, hanem leány. Erre a boldog apához, a ministerelnök úrhoz sietnek és azt mondják : Gratulálunk, kegyelmes uram, a bájos leányhoz, a mire a ministerelnök ur mosolygós tekintetével azt mondja: Kikérem magamnak, hiszen ez egy hatalmas fiu. Kitör a zavar. Szerencsére ekkor előáll műszereivel a t. munkapárt tudós asszonya, Jankovich Béla t. kép­viselőtársunk .(Derültség.) és boldogságtól sugárzó arczczal mondja : kérem, nincs ebben semmiféle ellentét, mert hiszen ez egy olyan csodálatos gyermek, a melyik egy személyben fiu is, leány is. (Derültség.) Es a mikor t. barátomnak segítségére siet Hantos Elemér t. kéjwiselőtársam, a ki a Saturday Review egyik évfolyamából megálla­pítja, hogy hasonló csoda már történt Angliában vagy Skócziában, és a mikor ugyancsak segítségére siet Antal Géza t. képviselőtársam, a ki mint pápai nagykövet az őt állásánál fogva megillető

Next

/
Oldalképek
Tartalom