Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-101

156 101. országos ülés 1911 valósítás előkészítésével foglalkozott, szakembereket hallgatott meg, tisztán azokra a gyakorlati kérdésekre, vájjon mennyi tőkével kell megalapozni az önálló bankot, vájjon be kell-e ebbe vonni idegen tőkét, avagy csak hazai tőkével kell-e megcsinálni, s vájjon milyen legyen az önálló banknak érczfedezete és mik legyenek azok az átmeneti intézkedések, a melyeket az. önálló bank felállítása érdekében meg kell valósítani. Ma, t. képviselőház, gróf Andrássy Gyula felfedezi magában a régi Andrássyt és ma arra hivatkozik, hogy ő kezdettől fogva ellene volt az önálló bank felállításának. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, de az az államférfin, a ki belement a gyakorlati megvalósítás lépéseibe, holott kezdettől fogva elvi ellenese volt annak az álláspontnak, (Igaz ! ügy van ! jobb felől.) az nem minden jogosultság nélkül pályázhatók arra az angol díjra, a melyről gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur a maga beszédében megemlékezett, mert ő a jjroblémának első felét már megoldotta, ő asszonyt csinált a férfiból (Élénk derültség.) s csak a probléma másik részét nem oldotta még meg, hogy t. i. férfiút csináljon az asszonyból. (Derültség.) T. képviselőház ! A bankkérdésnek egyetlen részletével szándékozom még ezúttal foglalkozni, mielőtt határozati javaslatom megokolására áttérnék. Baross János t. képviselőtársam felszólalását értein, a mely mindenesetre a legjobb intenczióktól vezettetve, olyan veszedelmes térre kívánta vinni akár az Osztrák-Magyar Bankot, akár pedig az esetleg megvalósítandó önálló bankot, a mitől nekem, óvnom kell nemcsak ennek a háznak minden tagját, de merem mondani, ennek az országnak minden polgárát is. (Halljuk I Halljuk f) T. barátomról tudjuk, hogy ő bizonyos exponált politikai tendencziáknak igazán rajongó híve, hogy ne mondjam rajongó Bolzay-leánya. Ö őszinte lelkesedéssel viseltetik minden iránt, a mi szép, igaz, nemes és főnemes. (Derültség.) Ebben megnyugszom. Azonban t. barátom azt is kívánta, hogy a jegybank teljesítsen szolgálatokat a nemzetiségekkel szemben annak a nemzeti birtokpolitikának kérdesében, a melyet a magunk hivatása gyanánt állított fel. Ügy gondolom, épen ő emlékezett meg vagy másik képviselőtársam a németeknek.Pozenben követett birtokpolitika járói. Ennek fejtegetésébe nem kívánok belemenni. Annyit a magam részéről felemlíthetek, hogy soha nem rajongtam a pozeni birtokpolitikáért, mert soha az állampolgárok birtoktalanitását és velük szemben elkövetett erőszakosságokat csak azért, mert nemzetiségükhöz, vagy hitükhöz ragaszkodnak, helyesnek nem tartottam. Akár hetyes, akár nem helyes ez azonban, Németországban sem a Reichsbank az az intézet, a mely ezt a politikát táplálja és ennek a politikának számára az anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátja. Lehet arról szó, hogy valósítsunk meg társadalmi utón ilyen intézeteket. Én egy ország nagy szégyenének tartom, .hogyha ilyen, most már czélzatosnak mutatkozó február lb-én, kedden. előnyomulások ellenében nincs meg az az energiája, a mely ezt megtegye. Lehet arról is szó, hogy ezekben a kérdésekben állami segítséget is kivannak, bár mindég meggondolandó dolog, hogy ezek az előnyomulások okozatai-e bizonyos ultrasovinisztikus elvek és nézetek előnyomulásának, vagy pedig annak előidéző okai. Egy dolog azonban bizonyos; a banknak az a hivatása, hogy a valuta őre legyen, hogy a hiteleszközöket minden állampolgár számára egyaránt szolgáltassa, ő reá a monarchia minden állampolgárának teljes bizalommal kell néznie, egyetlen egy gyei sem szabad, hogy megtörténjék az, hogy a jegybankban a maga ellenségét lássa és bizonyos politikai törekvések exponensét. (Helyeslés.) Elég hiba, hogy ilyen törekvések a csehek részéről kopogtatnak Ausztriában, elég hiba. hogy nemcsak kopogtatnak, hanem már döngetik is a kapukat, és hogy mi is segítsük e törekvéseknek erőhöz jutását, azt én az országra veszedelmesnek tartom és e nézetemnek kötelességem kifejezést is adni. (Általános helyeslés.) Mindezek után reám az az utolsó feladat hárul, hogy ezen felszólalásom keretében röviden megokoljam, miért kell fentartanom azt a határozati javaslatot, a melyet most a készfizetések törvényes megkezdése dolgában előterjesztettem. (Halljuk 1 Halljuk!) Sajátságos jelenségekkel találkozunk a készfizetések terén, a melyről egyik-másik t. képviselőtársam már megemlékezett. Az eset, mint méltóztatnak tudni, az, hogy az igen t. pénzügyminister urnak az eredeti álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy ő nem valósította meg mindazt, a mit óhajtott volna s ennél kevesebbel volt kénytelen beérni, mig a ministerelnök ur azt mondotta, hogy a programmot teljesen megvalósították. Ez az eljárás hasonlatos ahhoz az esethez, a mikor az újdonsült anya elé járulnak az üdvözlők és azt mondják — most a pénzügyminister urnak — gratulálunk kegyelmes uram a pompás uj fiúhoz. A pénzügyminister ur mint boldog anya, bizonyos zavarral hárította el a gratulácziókat, azt mondván, kérlek, az nem fiu, hanem leány. Erre a boldog apához, a ministerelnök úrhoz sietnek és azt mondják : Gratulálunk, kegyelmes uram, a bájos leányhoz, a mire a ministerelnök ur mosolygós tekintetével azt mondja: Kikérem magamnak, hiszen ez egy hatalmas fiu. Kitör a zavar. Szerencsére ekkor előáll műszereivel a t. munkapárt tudós asszonya, Jankovich Béla t. képviselőtársunk .(Derültség.) és boldogságtól sugárzó arczczal mondja : kérem, nincs ebben semmiféle ellentét, mert hiszen ez egy olyan csodálatos gyermek, a melyik egy személyben fiu is, leány is. (Derültség.) Es a mikor t. barátomnak segítségére siet Hantos Elemér t. kéjwiselőtársam, a ki a Saturday Review egyik évfolyamából megállapítja, hogy hasonló csoda már történt Angliában vagy Skócziában, és a mikor ugyancsak segítségére siet Antal Géza t. képviselőtársam, a ki mint pápai nagykövet az őt állásánál fogva megillető