Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-100
100. országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. 131 Gr. Wickenburg Márk előadó: Legegyszerűbben végzett ezzel Apponyi Albert gróf, ki azt mondotta, hogy az előadó nem bizonyított semmit. Ellenben Földes Béla t. képviselőtársam felvette a bizonyítást ezen a téren, legalább beszédje összefüggéséből gondolom, a hol felállította azt a tételt, hogy a jegybank csak hitelt cserél hitellel; azt a példát alkalmazta, hogy a kecskeméti kereskedő a váltóját beadja a banknak és a bank a maga adóslevelét adja ki. Ez nagyon érdekes teoretikus kérdés és én elimerem a t. képviselőtársamnak a szakavatottságát a közgazdasági téren, de ezt nem látom egészen be. Én ugyanis azt hiszem, hogy épen a jegybanknál, a mikor a jegybank bankszerűen fedezett bankjegyeket ad ki, tulaj donképen nemcsak hitelt, hanem direkte pénzt, tőkét ád. Földes Béla : Azok a bankok, a melyek a tőkéjükkel rendelkeznek. (Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az előadót !) Gr. Wickenburg Márk előadó: Az mégis egy tőke, a melyet a bank kiad. Azonban]ez a kérdés teoretikusan nagyon érdekes, de én nem látom az összefüggést a kamatláb kérdésével. És ha már itt vagyunk, szeretném vizsgálni azt, hogy tulaj dónké jsen a bank micsoda eszközökkel vesz részt ebben a tőkekomj^eticzióban, a mely, nézetem szerint, a kamatláb nívóját csinálja. Én itt egyezem t. kéj) viselőtársammal abban, hogy a banknak saját tőkéje valami nagy szerepet nem játszik. Meglehetősen mindegy, hogy a nemzeti bank 90 vagy 100 miihóval fog-e megalakulni vagy nem tudom mennyivel, mert hiszen ez egy adott mennyiség, a mely semmi esetre sem lehet oly exorbitáns. Részt vesz nézetem szerint a bank a tőke kompeticziójában a bankszerűen fedezett bankjegyekkel. Az érczczel fedezetekkel nem, mert azok pénz helyett vannak forgalomban, azok uj tőkéket, uj gazdasági vagy munkaanyagokat nem szolgáltatnak a nemzeti gazdaságnak. Azonban ezek a bankszerűen fedezett bankjegyek igen. Már most nálunk az a speczialitás van, hogy ezenkívül a kompeticzióban részt vesz épen az egyenlő bankráta alapján az egész osztrák tőke is, nemcsak az, a melyik itt nálunk dolgozik, hanem az is, a melyik Ausztriában dolgozik. Ezért nézetem szerint a kamatláb szempontjából nem fontos az, a mit méltóztatott a vitában mondani, hogy hiszen ha magyar bank lesz, az osztrák tőke azért itt marad. Az osztrák tőke, amely itt invesztálva van hosszú lejáratban, az bizonyára itt marad, a mely rövid lejáratit, az marad is, meg nem is. De hogyha marad, az itten nálunk igenis részt fog venni a kompeticzióban, f azonban az, a mely künn van Ausztriában, nem fog résztvenni. Ennek az ittmaradó rövid lejáratú tőkének egy nagy veszedelme is van, a melyre épen Földes Béla t. képviselőtársam hivatkozott, a mikor a német példáról beszélt, a hol a kamatlábemeléseket a bank részéről nagyon helyesen visszavezette épen arra, hogy az ilyen rövid lejáratú idegen tőke, a mely ott dolgozik, az egyik oka annak, hogy ott olyan ugrásszerű kamatlábemelések történnek. Szerintem ez a tőke, a melyben bízni méltóztatik, ez a rövid lejáratú osztrák tőke, a mely itt dolgozik és itt jó állapotokat fentart, épen ez másrészt az a veszedelem is, a mely ugrásszerű kamatlábemeléseket okoz. T. képviselőház ! Földes Béla t. képviselőtársam egy állításánál szeretnék meg maradni. (Halljuk ! Halljuk!) Ugyanis bevezető előadásomban azt mondottam, hogy én hiszem, hogy a készfizetések Magyarországon igenis fentarthatók, azonban csak abban az esetben, hogyha a bank egész működése, a hitelügyi is, teljesen a valutaszempontoknak rendeltetik alá ; más szóval, hogy a valutának fentartására a bank igenis kénytelen lesz sok kamatlábemelésekhez folyamodni, és ezen a réven még magasabb kamatlábnivók lesznek, a mellett hogy eo ipso — legalább szerény nézetem szerint — itt a kamatlábnivó egy emelkedett standardra fog berendezkedni. Tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy ez nem áll, mert hiszen Angliában, igen, ott a kamatlábat emelik azért, hogy arany jöjjön be Angliába és a bankba. Mi nem azért emeljük a kamatlábat a banknál arany védelmi szempontból, hogy oda az egész világról arany jöjjön, hanem emeljük elsősorban egyszerűen azért, hogy a benyújtások csökkenjenek a banknál, (Igaz ! Ugy van I jobbfelől.) azok a benyújtások, a melyek a bankjegyforgalmat eo ipso szaporítják és ezenkívül sokszor épen az a czéljuk, hogy aranykiarbitrazsirozásra használhassanak. Még egy témát szeretnék megemlíteni, a melyet szintén Földes Béla t. képviselőtársam pendített meg és mások is, és ez az, hogy hiszen a magyar banknak veszedelmei, a melyeket mi túlozunk, már azért sem olyan nagyok, mert hiszen ott áll a háttérben az Osztrák-Magyar Bank, vagy a mint azt egyik képviselőtársam emiitette, hogy hiszen az Osztrák-Magyar Bank fogja a magyar bankot alapítani. Ennek a kérdésnek van egy hosszú históriája : ez a gondolat mindig felmerült, a hányszor arról volt szó, hogy önállóan berendezkedjünk. A 70-es években is abban a formában, hogy ha felállítjuk az önálló bankot, adjanak nekünk Ausztriában a banknál és az állami pénztáraknál kasszakurzust, a mely bankjegyeinknek paritását az osztrák jegyekkel fentartsa. Azután emlékszem, mikor 1899-ben a banktárgyalások folytak és igen nehezen ment néha a dolog és azon a jaonton voltunk, hogy szakítunk az Osztrák-Magyar Bankkal, mert a paritási kérdésben nagy nehézségek voltak, akkor, legalább a büróban, sokszor foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy ha felállítjuk a magyar bankot, hogyan lehetne, mégis nekünk a közös bank előnyeit megóvni. S ugyanez felmerült megint a koaliezió idejében, és pedig a kartellbank alakjában. Hát mi ezekkel a kívánalmakkal, a melyeket támasztottunk abban az irányban, hogy mi az önállóság formáját megszerezzük, de a közösségnek előnyeit is megtartsuk, mi ezekkel sohasem reiisgziroztunk pedig azért, először, mert egyszerűen nem 17*
