Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

130 100. országos ütés 1911 február 13-án, hétfőn. nek és a világgazdaságnak óriási kifejlődése, hanem azokból íolyólag is, a mik itt nálunk fejlődtek ki. (ügy van! jobb/elől.) Ide sorozhatom érzékenységünket a valuta terén. Hiszen nem kell egyebet mondanom, mint azt, hogy 1877-ben a legnagyobb aggály volt, hogy a mi bankjegyeinknek még agiójuk lesz, mint az osztrák bankjegyeknek, ma pedig azon disputálunk, hogy a formális készfizetés felvétele okvetlenül szükséges-e vagy sem. (ügy van ! a jobboldalon.) És a hitel szempontjából is egészen mások az érdekeink és más a mi érzékenységünk, mint volt akkor. E tekintetben talán joggal hivatkozhatom arra is, hogy ebben a konstrukczióban igen fontos az a körülmény, hogy mi immár 30 esztendő óta az Osztrák-Magyar Bank rezsimje alatt állunk. És legyen szabad itt visszatérnem arra, a mit bevezető fejtegetéseimben mondtam a forgótőkéről. Én kutattam, hogy mekkora ez a kölcsönvett magyar forgótőke ós nagyon hálás vagyok Lovászy Mártorj t. képviselőtársamnak, a ki ezeket az adatokat kiegészítette oly adatokkal, a melyek Magyarországnak prosperitására vonatkoznak. Ezek igen szerencsésen egészítik ki az én adataimat, mert nekem akkor, midőn én a forgótőkéről és annak nagyságáról beszéltem, nem volt szándékom Magyarországnak egy szomorú képét rajzolni. Hiszen a forgótőke dolgozik és az szükséges, hogyha az kölcsön van is véve, mert hogyha nem volna az az adóssága az országnak vagy az egyesnek, akkor nem is folynék az a munka, a melyet azzal a forgótőkével végezni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) A forgótőke segélyével ki kell hozni ugyebár, ha az kölcsön van véve, a kamatot, a törlesztést és a vállalkozási nyereséget ? Erre nézve mindenki megcsinálja a maga kalkulusát és hogyha itt e tekintetben egy erős változás ál! be, és pedig nem a termelés oldalán, hanem a kölcsönvett tőke oldalán; ha a kamatlábnak egy emelkedése, a föltételeknek rosszabbodása következik be és ez az egész vonalon és az egész országban beáll, akkor talán nem mondtam sokat, ha azt mondtam, hogy egy ilyen megváltozás igenis egy nemzeti szerencsétlenségszámba megy. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen sok szemrehányást kaptam én azért, de legyen szabad erre azt mondanom, hogy én nem veszem nagyon tragikusan a polémiák során a szemrehányásokat, azonban azt hiszem, hogy a strucczpolitika nem okos politika és az a politika, a mely a nemzetnek hízeleg, talán nem is egészen becsületes politika, (ügy van! jobbfelől.) Azonkivül azt szeretném mondani, hogy én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy hiszen a bankkérdést, az önálló bank létesitését nem azért vetették fel, hogy azzal imponáljanak Ausztriának vagy a külföldnek, hanem azért, hogy a bankot megcsinálják. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak ezek után nekem is elhinni, hogy én nem azért beszélek azokról az argumentumokról, a melyek az önálló bank ellen irányulnak, hogy én leszóljam Magyarországot, hanem azért, hogy rámutassak azokra a nehézségekre és azokra az inkonveniencziákra, a melyek az önálló bankkal szemben fennállanak. Azt is meg akarom említeni, hogy miért játszik abban a konstrukczióban, a mely ma Magyarországon az önálló bank felállítása ellen szól, nagy szerepet az, hogy mi harmincz esztendő óta az Osztrák-Magyar Bank rezsimje alatt állunk. (Halljuk I) Hogyha mi a 70-es években arra határoztuk volna el magunkat, hogy felállítjuk a nemzeti bankot, akkor azt hiszem, hogy azok a prosperitási adatok, a melyek ma rendelkezésünkre állanak, talán nem volnának olyan fényesek, mint a milyenek, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mert hiszen nehezebb körülmények között kellett volna akkor a nemzeti termelést berendezni . . . Lovászy Márton : Ez hipotézis! Gr. Wickenburg Márk előadó : .. . azonban a dolgok folynának tovább azokon az autochton nemzeti alapokon, a melyek itt feltalálhatók és megvannak és a magyar bank további fentartása természetesen minden baj nélkül menne, azonban egy finomabb és jobb állapotból visszaesni egy rosszabbá, ez, bocsánatot kérek, nagyon is súlyos és mindenképen kerülendő. Hogy jjedig az önálló bank uj ismeretlen perspektívákat nyisson a magyar termelésnek, ez, bocsánatot kérek, nagyon szépen hangzik, de igazán nem tudom belátni a tartalmát, hogy hogyan képzelendő az. Szerény előadásomban, a melylyel bevezettem a vitát, az volt a kiindulási pontom, hogy a nemzeti bank felállítása egy bizonyos kamatlábmegdrágulást fog okozni. Lovászy Márton : De a bizonyítás elmaradt! Gr. Wickenburg Márk előadó : Én azt hiszem. hogy ezt bizonyítottam is. En ugyanis azt hiszem, hogy bármennyire mondja Földes Béla t. képviselőtársam, hogy a közgazdaság nem exakt tudomány, mégis vannak a közgazdasági jelenségekben bizonyos törvényszerűségek, a melyek, ha az egyes problémákat meg tudjuk áUapitani és ki tudjuk hámozni az akczidentáliákból, akkor bizonyos törvényszerűséget mégis csak látunk. Voltam bátor azt mondani, hogy a kamatláb nivója a kereslet és a kínálat eredménye. Földes Béla: De egyéb tényezőké is ! Gr. Wickenburg Márk előadó: De ebben a keresletben és kínálatban az egész osztrák tőke részt vesz és annak folytán, hogy egyenlő kamatlábat, bankrátát köteles a bank fentartani a két államban, az a kínálat és az a nívó, a mely Ausztriában van, eo ipso érvényesül Magyarországon is. Lovászy Márton : Akkor miért van különbség a két járadék között ? Gr. Wickenburg Márk előadó: Az más, az nem pénz kérem, hanem értékpapír. (Helyeslés jobb felől.) Székely Ferencz igazságügyminister: Sajnos, jobban bíznak bennük, mint bennünk, pedig nincs igazuk,