Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100. országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. 125 sodás tekintetében Németország iparát ma oda merem állítani Angolországé mellé, a mely meg tudta oldani azokat a feladatokat, a melyek egy nemzetre várnak. A bankkamatlábbal való ijeszt­getés jó a félművelt embernek, de a hozzáértő embert nem tántoritja el ezen küzdelemtől, vala­mint a hozzá nem értőnek tökéletesen mindegy, hogy 1 /í 1 , 1, vagy 1%%-kal drágább-e a pénz. Ez tehát nem akadálya az önálló bank felállításának. De igenis látom egy nagy akadályát, a mely tulaj donképen én szerintem — csak egyéni néze­temet nyilvánítom, de állok mellé — az volt, hogy a függetlenségi és 48-as párt túlságosan lojális volt akkor, a mikor a kormányzásban résztvett. A függetlenségi és 48-as párt ebből levonhat magá­nak egy konzekvencziát, azt, hogy itt lojalizmussal az ország ügyét előbbre nem vihetjük. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A jövendő függetlenségi pártra egy feladat hárul : megalkuvást nem ismerő elvek alapján gerinozes akarattal élni vagy halni, de nem alkudni. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Justh János! Justh János: T. képviselőház! (Halljuk.') A ba^kj avaslat tárgyalásának immár Ötödik heté­ben és az általános vi+áriak mai, valószínűleg utolsó napján konstatálhatom, hogy a t. túloldal szónokainak nem sikerült bennünket és velünk együtt nem sikerült a nemzetnek elfogulatlanul gondolkozó részét meggyőzni arról, hogy az Osztrák-. Magyar Bank szabadalmának megújítása politikai és gazdasági szempontból okvetlenül szükséges volna (ügy van! a bal,- és a szélsőbaloldalon.) és nem sikerült meggyőzni bennünket arról sem, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállítása akár politikai, akár gazdasági szempontból Magyar­országra nézve bármely kárt vagy hátrányt jelen­tene. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beismerem azonban, hogy nekünk sem sike­rült meggyőzni önöket arról, hogy az önálló nem­zeti bank felállítása Magyarországnak immáron lét­érdeke. De czélunk ezzel a vitával nem is az volt, hogy önöket meggyőzzük, mert hiszen mi nagyon jól tudjuk itt mindnyájan, hogy ez úgyszólván a lehetetlenséggel határos. (Igaz! ügy van! bal­felől.) Hogy szólásjogunkkal mégis annyian éltünk, az kettős szempontból történt, t. ház. Egyrészről be akartuk mutatni ország-világnak, hogy azon választási irtóhadjárat után, a melyet önök sok katonával és még több pénzzel a nemzet ellen elkövettek, (Igaz / Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) még mindig vannak a magyar ország­gyűlésnek tekintélyes pártjai, a mely pártok az Ausztriával való mindenféle közösségtől vissza­riadnak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Másrészről pedig a parlamenten kívüli tényezőknek akartuk bebizonyítani, hogy nem kívánunk mi semmi lehetetlenséget, midőn pro­grammunk megvalósítását követeljük az önálló magyar nemzeti bank felállításéval; azt iparkod­tunk bebizonyítani, hogy az országra ezen bank felállításából semmi néven nevezendő hátrány vagy kár nem származhatik. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azzal, hogy ezen kérdés, a mely most tárgyalás alatt van, politikai vagy gazdasági, kérdés-e. előttem már több szónok foglalkozott. Szerény nézetem szerint, ha lehetséges volna az a lehetet­lenség, hogy két egymástól teljesen független állam, a melyet semmi össze nem köt, kezdene esetleg tárgyalásokat egy közös bank felállítására nézve, két ilyen egymástól teljesen független államra nézve talán tisztán gazdasági kérdésnek volna tekinthető ezen bankkérdés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Máskép áll azonban ez a kérdés minálunk. Nálunk, a hol a mi különálló államiságunkat úgyszólván csak belföldön ismerik el; a hol államiságunknak összes külső megnyilatkozásai, mint a hadügy és a külügy, Ausztriával közösek ; a hol, t. ház, az a tendenczia mutatkozik az illetékes helyeken, hogy a mi országgyűlésünknek egy egyszerű bizott­ságát, a delegácziót, mind nagyobb és nagyobb fénynyel és ünnepélyességgel övezzék körül, (Ugy van! a bal- és a szélsőbalóldalon.) hogy e dele­gácziót illetékes helyen már-már ugy kezdik tekinteni, mint egy czentrálparlamentet — ily körülmények közt nálunk nem tekinthető a bank­kérdés tisztán gazdasági kérdésnek, nálunk ez elsőrendűen és specziáhsan politikai kérdés, mert nekünk meg kell ragadnunk minden alkalmat és minden módot arra, hogy külön államiságunkat, önálló államiságunkat teljesen és kétségtelenül bebizonyíthassuk. (Ugy van! Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A belföldi aggodalmaskodó szakértőkkel szem­ben, a kik az önálló nemzeti bank felállításából az országra nézve kárt, hátrányt, sőt katasztrófát jeleztek, engedje meg a t. ház, és talán nem lesz érdektelen, hogy néhány külföldi szaktekintélynek véleményét felolvassam. (Halljuk I Halljuk ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) E külföldi szakértőket a Magyarország czimü lapnak párisi tudósítója kér­dezte meg, hogy miképen vélekednek az esetleg felállítandó önálló bankról. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek a vélemények a Magyarországnak tavalyi év elejei számaiban jelen­tek meg. Engedtessék meg, hogy ezek közül rö­viden néhányat felolvassak. (Halljuk, ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbalóldalon.) f •••'»'< Elsősorban Paul Leroy-Beaulieu, az Institut tagja, és a Collége de Franoe tanára., a következő­ket mondta a tudósító kérdésére : »Meggyőződésem, hogy ez az önök nemzeti intézete nemcsak köny­nyen megvalósítható, de hogy nemsokára meg is fogják kapni.« Ezt ugyan nem tudom, hogy honnan tudja, azután igy folytatja : »Az Osztrák-Magyar Bank kétségtelenül elsőrendű intézmény vezetés és működés tekintetében, de véleményem szerint a gazdasági fejlődés e téren inkább a deczentralizá­cziónak kedvez, még ott is, a hol ellentétes politikai törekvéseknek nincs szerepük, A termelési módok

Next

/
Oldalképek
Tartalom