Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

124 100. országos ülés 1911 február 13-án hétfőn. (Elénk ellemnondások a jobboldalon.) Hiszen példákat hozhatnék fel s a nevek egész sorozatát említhetném. Tessék csak bepillantani a magyar történelembe : Rákóczi első tisztjeit kovácsokból, malmosokból, parasztokból szervezte, az urak pedig elutaztak, más dolguk akadt és csak később léptek sorompóba. Polónyi Gézaj És árulókká lettek! Pap Zoltán : És utóbb árulókká lettek. A történelmet meghamisítani nem lehet. Nagyon sok példát hozhatnék tel a közelmúltból is, de senkit sem akarok sérteni. Világosan látható, hogy ez a gazdálkodás hová vezet, akkor, midőn ilyen ijesztő képet tárnak elénk Magyarország gazdasági viszonyai, három-négyszáz millióval emelik a hadügyi költségvetést és a minister ur még bejelenti, hogy további emelkedés is várható. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a deficzit jegyében vagyunk s takarékosságra int és ugyanakkor ő maga százmillióval emeli a költségvetést. Vagy én nem értek a dologhoz, vagy azt kell mondanom, hogy ez nem egyéb, mint csepürágás ; hogy egész politikája szemfényvesztés, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen nem igy dolgoznak azok, a kik a jövőben élni akarnak. i»-i Nézzük meg csak, hogy a külföld hogyan szerzi az ő nemzeti vagyonát. Négyszáz milliárdnyi franczia tőke forog a külföldön és pedig azért, mert a franczia igy jobban kamatoztatja pénzét, mint hogyha odabenn tartaná és ez által évenként hatszáz millió franknyi vagyont szerez magának Francziaország. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy mennyire szakítottak már a fiziokratizmussal a külföldi, a nyugati államok és mennyire áttértek már az ipari, a merkantilista irányzatra gazdasági berendezkedéseikben. Hiszen megtörténik az, hogy ha pl. észreveszik, hogy valamelyik külföldi sorsjegyet akar vásárolni, azt nem. adják el neki, daczára az ez által elveszített haszonnak, csak azért, hogy nyeremény esetén az a pénz ne menjen külföldre. Mi pedig azt látjuk, hogy milliárdos költségvetésünk legnagyobb része közösügyi kiadásokra Bécsbe vándorol; (ügy van ! ügy van I a szélsőbaloldalon.) fizetjük belőle a külföldnek a kamatokat és a mi még megmarad nekünk szegény polgároknak, azt elköltj ük brünni posztóra és bécsi rongyra, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az önálló gazdasági berendezkedés nélkül hiába küldenek önök bennünket, önmagukat ámítva, a gazdagodás útjára, mert ennek elefeltételei teljesen hiányoznak. Ezekben a momentumokban, az ország ezen siralmas állajiotában én a gazdagodás uját hiába keresem. De kutatásaim folyamán tovább megyek és azt mondom, hogy minthogy 1917-ig nyerne meghosszabbítást ezen törvényjavaslat értelmében az Osztrák-Magyar Bank szabadalma, talán az 1917-ik év az az időpont, a midőn a vagyonosodás útjára léphetünk s önként felmerül a kérdés, hogy miért akarják felfüggeszteni addig a gazdagodás útjára lépést és •miért akarnak addig minket nyomorban hagyni. Hiszen ki a dologhoz éri, tudni fogja, hogy az önálló vámterület felállításának kérdése, habár egyszerű dolognak látszik is, de minden körülmények között az önálló bank felállítása a praktikusabb, mert közös bank mellett önálló vámterületet felállítani, nem tartom lehetségesnek. (Ügy van! ügy van! baljelől.) Ha mi ebbe a csalogatásba belenyugszunk, akkor önmagunk adtuk fel a reménységét és a lehetőségét annak, hogy 1917-ben önálló vámterület felállításáról beszélhessünk, vagy önálló gazdasági berendezkedésről, mert akkor legjobb esetben is önmagunknak kell ezen terminust kitolnunk. Egy igen lényeges érvet hozok még fel ezen javaslat visszautasítására. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egyetlen egy államjogi iró sem vállalkozott még arra, hogy azt bizonyítsa, hogy nemzetek gazdasági közösségben éljenek. Az államjogi irók állást foglaltak a tekintetben, hogy szabad kereskedelem, vagy kötött kereskedelem legyen-e egy ország határán belül, annak időrőlidőre a nemzetek szabják meg a módját és a határát, de a történelmi evoluezió és a nemzetek törekvése mind azt mutatja, hogy minden nemzet az önálló gazdasági berendezkedés útjára lépett, mert a nélkül vagyonosodásról beszélni nem lehet. (Helyeslés baljelől.) Még csak egy dologgal kívánok foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy lehetséges-e az önálló nemzeti bank felállítása ? Kézenfekvő dolog, hogy csak nemzeti akarat kell hozzá és az önálló nemzeti bank felállíttatik. Ez iránt nem lehet kétsége senkinek, hogy akkor, a mikor egy fővárosi kölcsönre kibocsátott ivén milliókat túljegyeznek és nem tudják kielégíteni az aláírók igényeit, hogy akkor nem kell félnünk, hogyha majd a külföldi tőkéhez is kellene folyamodni, mert hiszen a külföldi tőke, ha látja, hogy jó helyre teszi a pénzét, még később is keresi velünk a gazdasági összeköttetést. Ma is, mivel nem adhatunk magunknak kölcsönt, mert nincsen miből, kénytelenek vagyunk a külföldre menni és ebben nincsen semmi veszedelem. Ha, a mi előbb-utóbb úgyis bekövetkezik az önök akarata ellenére is, felállítjuk az önálló nemzeti bankot, ez 400 millió aranynyal indul útjára, ugy hogy körülbelül 1000 millió bankjegy kibocsátására volna jogunk, holott ezt igénybe sem kívánjuk venni, mert hiszen az adómentes jegykontingens az Osztrák-Magyar Banknál ma 400 millió, tehát a fedezet kérdésében ugy állunk, hogy aránylag sokkal kedvezőbb helyzetbe jut az önálló bank a fedezet kérdésében, mint a melyben van az Osztrák-Magyar Bank. önök ijesztgetnek azzal, hogy mennyire felszöknék a kamatláb. Honnét tudják önök ezt, honnét veszik ezt a teóriát ? Én adok önöknek egy példát. (Halljuk ! Halljuk ! baljelől.) A mikor Németország a 70-es években átment a mezőgazdasági termelésről az ipari tevékenység terére, akkor magasabb volt ott a kamatláb, mint ma az Osztrák-Magyar Banké és azért mégis a vagyono-