Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

U február 13-án, hétfőn. 122 ÍÖO. országos ülés 191 szabad. Ez egy Noé bárkájából kibocsátott varjú, a melylyel Noé meg akarja tudni, hogy van-e már dög a batáron. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jóbbfdól.) Ez a törvényjavaslat a komolyság jellegét már ebből az egy szempontból is nélkülözi. De menjünk át a módositott alapszabályok 111. ezikkére, a mely az Osztrák-Magyar Banknak a deviza-paritás megóvását köti a lelkére és többek között a következőket mondja (olvassa) : »Ha az Osztrák-Magyar Bank ebben az időközben nem felelne meg annak a kötelezettségének, mely szerint tartozik minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztositva maradjon, ez, kivéve az enüitett kötelezettségnek a monarchia mindkét államában törvényes utón egyidejűleg történt ideiglenes felfüggesztésének esetét, badalom elvesztését vonja maga után, hacsak erőhatalom (vis major) által előidézett s mindkét kormány által elismert közvetlen akadályoztatás esete nem forog fenn.<< Ez a módositott 111. czikk meghagyja tehát az Osztrák-Magyar Banknak azt, hogy a deviza-paritást kötelessége megóvnia, mert különben szabadalma elvész. Tudjuk, hogy a diszázsiót az Osztrák-Magyar Bank épen azért kerülte el mindég a készfizetések hiánya mellett is, mert deviza-politikáj át helyesen oldotta meg. Igaz, hogy az én szempontomból, ha tárgyilagosan vizsgálom a kérdést, nekem tökéletesen mindegy, vájjon hol fizetem meg azt, hogy készfizetésünk nincsen, akár a diszázsiónál, akár a deviza-politikánál, (ügy van! balfelóí.) mert hiszen az tökéletesen mindegy, ez leplezése annak, hogy a diszázsió tényleg megvan. Annyit azonban el kell ismernünk az Osztrák-Magyar Bankról, hogy ezt a politikát bölcsen megoldotta és mindig sikerült lepleznie az ő folytonpssági hiányait. Már most előkeresi a javaslat azt és mint vívmányt akarja idehozni, hogy ime megparancsoltam a banknak, hogy a deviza-paritást óvja meg a jödendőben, a mint hogy eddig is megóvta ... Polónyi Géza : Saját érdekében ! Pap Zoltán : . . - saját érdekében, nem a nemzet érdekében és ezt szemfényvesztésül elébünk állítják. Hogyan állunk a kérdés további részével ? Meg kell állapítania a két kormánynak azt, hogy a kötelezettségét nem teljesiti az Osztrák-Magyar Bank. Hát mikor nem teljesiti ? Hiszen tudjuk, hogy 1910-ben kereskedelmi mérlegünk 420 millió passzívával záródott. . . Polónyi Géza: 450 millióval. Pap Zoltán : . . . vagy 450 millió passzívával záródott. Most előjön a két kormány, ez a kormány és az osztrák kormány és azt mondják, hogy vizsgálják, vájjon vis major ez, vagy nem. Mondjuk, hogy mi ki fogjuk sütni, önök is magyar kormány, hogy ez nem vis major, mert a bank a köteles gondosságot elmulasztotta itt. Számithatnak önök arra, hogy az OsztrákMagyar Bankkal szemben Ausztria kormánya ki fogja mondani a vis majort akármily esetben ? Hiszen még a 67- es politiusokat sem veszem ki akkor, a mikor megállapítom, hogy mindig Magyarország volt az, a mely a jó pénzt követelte, és mindig Ausztria volt, a mely hatalmi szempontból a rossz pénznek volt a pártolója. 1892-ben, a mikor beterjesztették a valutarendezésről szóló törvényjavaslatot, emlékezhetnek önök közül többen arra, hogy átsivitott Lueger hangja az osztrák parlamenten: >>Az is gazember, a ki Magyarország valutáját rendezni akarja.« Vagy dr. Lecher, azt hiszem, Földes Béla képviselő ur is igazat fog nekem adni, Ausztriának legnagyobb valuta-tudósa, mikor ez a törvényjavaslat az osztrák bankbizottságban szőnyegre került, azzal dörzsölte a kezeit, hogy most már az aranyvalutának teljesen befellegzett és sohasem czáfolták meg, sem önök közül senki, sem a Reichsratban. Hisz ez nem előhaladás, ez sülyedés. S akkor azt várják önök tőlünk, hogy mi. a kik az önálló nemzeti bank felállításáért küzdünk, mert az eddigi állapottal megelégedve nem vagyunk, hogy ezt simán ereszszük át az önök kedvéért, hadd menjen az ország nyugodt fejlődése utján ezzel a javaslattal ? Kicsit sok az, a mit önök ettől az országtól és ettől a párttól követelnek! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De t. képviselőház, nem azt kellett volna itt ebben a 111. czikkben mondani, hogy tovább leplezzük a hiányunkat, hanem, minthogy nem a belföld gazdaságának szabályozásáról, hanem a külföldi összeköttetés szabályozásáról van szó, a készfizetések felvétele az egyetlen orvosság, mert nekünk a belföldön sem az Osztrák-Magyar Bankkal szemben, sem a felállítandó magyar bankkal szemben nincs szükségünk tiüajdonkéjaen a készfizetésekre, mivel nemzetközi vonatkozásokban jut érvényre csak a készfizetések kérdése, mert hiszen a fedezetet a czenzorok mindenkor megóvják. Hanem van még ennek a 111. §-nak másik kérdése is ; nevezetesen még azt is konczedálom, a mit előbb kifejtettem és tagadtam, kézenfekvő dolog, hogy mindkét kormány meg fogja állajjitani bizonyos esetekben a kereskedelmi mérlegnek rendin vül felszaporodott passzívájánál, hogy nem vismajor okozta, hanem az OsztrákMagyar Bank mulasztása okozta, hogy a deviza paritását megóvni nem tudta. Azt mondja, hogy a bank a szabadalmat azonnal elveszíti. Történik itt intézkedés arra az esetre, hogy mi fog akkor bekövetkezni? És ha az OsztrákMagyar Bank szabadalma elveszett, mi fog a helyére jönni ? önálló bank, vagy ujabb osztrák bank ? Vagy parallel bank ? Mert a szabadalom elvesztése ugyebáT azt vonja maga után, hogy az Osztrák-Magyar Banknak az ügyleteit le kell bonyolítania, illetőleg bankjegyeit be kell vonnia % Es milyen intézkedés fog történni akkor, ha a sza