Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-99

Í12 99. országos ülés 1911 ) más javaslata fekszik tárgyalás czóljából a képviselőház előtt. Ez lehetett az egyik álláspont. A másik indok nyilván csak az lehetett, hogy illetékes tényezőktől nyert felhatalmazást arra. De bármelyik vezette a kettő közül a t. minister urat, ez mindenesetre feljogosit engem arra, hogy én is erre a térre lépjek. (Élénk helyedés a bal- és a szélsőbaloldalon. Hall juh! Hall juh!) Hát, t. képviselőház, mint minden szerződésnek, ugy ennek a szerződésnek is vannak kiegészítő részei. Ezek azok az úgynevezett titkos megállapodások. Nagyon szeretném, ha hangosan mosolygó t. képviselőtársam egyetlen . . . (Egy hang a középen : Azt sem szabad ?) Tőlem mindent szabad, de mindennek meg van a maga jelentősége. És méltóztassék megengedni, hogy nekem is szabad legyen reflektálnom arra. a mit önök csinálnak. Azt hiszem, ha a gyakorlati ministerektől megkérdik, mindegyikük meg fogja mondani, hogy soha olyan szerződés nem köttetett közöttünk és Ausztria között, vagy más államok között, hogy annak a szerződésnek minden legapróbb részlete nyilvánosságra lett volna hozható. A megállapodásnak az a része, a mely a függelék mellékletében foglaltatik, nem volt nyilvánosságra, hozható, mert azokat a megállapodásokat foglalta magában, a melyek arra vonatkoztak, hogy ha a közös bank a szahadalom meghosszabbítását fogja kérni, a kormányok micsoda álláspontot foglaljanak el az alkudozásokban, micsoda feltételeket szabjanak, mi az a minimum, a melyet el nem engedhet, és mi az, a mit nem tart nagyfontosságunak. Erre vonatkozólag jelentein, hogy a t. minister ur csak egyben tévedett: elfelejtette idézni azt, hogy »előzetesen függővé nem tehető«. így szól a szövege: ezeknek a feltételeknek el vagy el nem fogadástól »előzetosen függővé nem tehető*. Ennek pedig egészen más értelme van. Nem akarták, hogy azon eset következzék be, hogy az alkudozás eshetősége egyáltalában Id legyen zárva. Mert ultimátumokkal sem a j>énzügyi. sem a gazdasági életben dolgozni nem lehet. Önök, a kik üzletemberek, t. kéjaviselőtársaim... (Zajos derültség és taps balfelöl. Zaj jobbról.) B. Lévay Lajos: Ez sértés akar lenni ? Magyarázatot kérünk! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a szónokot, szíveskedjék előbbi szavait kimagyarázni. Désy Zoltán: Azt hiszem, azon az oldalon szavaim értelme felett senki sem volt kétségben; tisztában voltak mind azzal, hogy mit akartam az alatt érteni. (Folytonos zaj.) Rosenberg Gyula: Mire volt jó a Szmreesányi tapsa? Szmrecsányi György: Véletlen ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Désy Zoltán : Az én megjegyzésemnek semmi más értelme nem volt, mint az, hogy épen Eeck Gyula t. barátomra czéloztam, — ő ugyanis >fuűr 11-én, siombaiott. íigyelmesen hallgatva beszédeim tartalmát, egy és más pontnál, ha nem is szólott bele, de megjegyzést tett, — a kinek a szakkörökben . . . (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Akkor miért tapsoltak ?) B. Lévay Lajos: A tapsolókat kérdezzük: mit akartak azzal a tapssal? Gyanúsítani akartak ? Désy Zoltán: Én biztosithatom a t. házat... (Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy a tárgy komolyságához méltón fejezhessem be a vitát. (Elénk helyeslés jobbés balfelöl.) Legyen megnyugodva t. képviselőtársam, a ki azt mondja, hogy ne gyanúsítsak, ha nekem okom van gyanúsítani, vagy a mint parlamentárisán kifejezik, vádolni, soha sem vontam vissza, a mit egyszer kimondtam, mert meggyőződésem alapján teljesen végigmegyek a megkezdett utón. T)e viszont fegyverül nem használom soha ezt alaptalanul. Most jiedig a legtávolabbról szándékom nem volt . . . Pap Géza: De a taps, a mivel kisérték! (Folytonos nagy zaj és fölkiáltásoh a baloldalon : Nem tehet róla.) Elnök (csenget): Mindkét oldalon szíveskedjenek csendben lenni és meghallgatni a szónokot ! Désy Zoltán: T. képviselőház! Mindkét oldalon ülő t. képviselőtársaim meg akarták magyarázni, hogy én mit értettem a kifejezésem alatt. Engedjék meg azonban, hogy a saját szavaimat én magam értelmezzem. (Helyeslés.) Annál a tételnél maradtunk el, hogy mi volt az »előzetesen függővé nem tehető« kifejezés értelme. Semmi más, mint az, hogy a mint mondottam, az üzleti életben ultimátumokkal igen ritkán lehet dolgozni. Az ember felállít követeléseket és alkudozik. Ennek a tételnek valóságát az, a kinek gyakorlati üzleti érzéke van, kétségbe nem vonhatja. De a nélkül, hogy idézném azokat a titkos megállapodásokat, csak hivatkozom arra, hogy azok második és harmadik részében a bekezdés mindig igy kezdődik : »Ha a bankszabadalom meghosszabbíttatik«. Ha feltétlenül biztosítva lett volna a bankszabadalom meghosszabbítása, mi szükség lett volna akkor ismételten kifejezni, hogy »ha meghosszabbittatik« ós újból meg újból: »ha meghosszabbittatik« ? Engedjen meg a t. ház, a mint jeleztem, a titkos megállapodások egyszerűen az alkudozási föltételeket állapítják meg, azokat, a melyek mellett az osztrák és a magyar kormány a közös bank szabadalmának meghosszabbítása esetében a bankkal szemben alkudozni fog, megállapítják továbbá a készfizetésekre vonatkozó megállapodásokat és magukban foglalják az érme- és pénzrendszerre vonatkozó megállapodásokat. De állítom, és senki az ellenkezőt bebizonyítani nem fogja, hogy a szerződés anyagi tartalmát nem módosítják a titkos megállapodások és semmiféle más megállapodás, inert állitom,