Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-99

9í). országos ülés lOÍÍ február 11-én, szombaton. US hogy a szerződés anyagi intézkedéseinek, különösen ránk vonatkozó intézkedéseinek tartalma az, hogy a szabadkéz mindkét oldalra fentartatott, hogy intézkedés tétetett arra az esetre, ha megkosszabbittatik és arra az esetre, ha az önállóságra térünk át. Semmi más titkos vagy nem titkos intézkedés erre vonatkozólag nem történt. És engedje meg a minister ur, ha azt állítja valaki, hogy ez a szerződés a bankközösség alapján köttetett, akkor a legkevesebb, a mit mondhatunk hogy alaposan téved a szerződés tartalmára vonatkozólag. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon-.) T. képviselőház! így áll a dolog a szerződés tartalmára nézve. A konzekvenczia, azt hiszem, a melyet a minister ur levont Kossuth Perenezre, mihelyt elesik az alaptétel, önmagától megdől. Ha a szabadkéz fenn van tartva és áll ez a tétel, akkor hirdethették a 6 7-esek egész nyugodt lelkiismerettel és erkölcsi jogosultsággal a közös bankot és hirdethették époly erkölcsi jogosultsággal függetlenségi t. barátaim az önálló bankot. (Mozgás a jobboldalon.) Felszólalásomnak tulajdonképeni czélja volt tisztázni ezt a, kérdést. Felszólítom a pénzügyminister urat: Ha állítja, hogy mi az 1907. október 8-i szerződésben a bankközösség alapjára helyezkedtünk, bizonyítsa. Állunk elébe. Újból jelzem, a mit Szent-Iványi Árpád t. barátom tegnap mondott, hogy ha volnának itt olyan bombák, — mert hisz a pénzügyminister ur tegnapi beszédében újból hivatkozott erre, hogy vannak itt még bombák, — hát akkor robbanjanak fel és vigyék el azokat, a kikre rátalálnak. Ha azonban nem áll az a minister ur által felállított alaptétel, és itt a szabadkéz íön volt tartva, akkor engedje meg a minister ur, a parlamenti hareznak ez a fegyverre olyan, a melyet nem kívánok a magam részéről igénybe venni. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Ezek folytán terjesztem elő a következe interpelláczió t (Olvassa): ]. Van-e tudomása a pénzügyminister urnak arról, hogy a képviselőház folyó évi február hó 9-c'n tartott ülésén elmondott beszédének az 1907. én. október 8-án kötött szerződésre vonatkozó állításai: »ezek az idézetek az 1907. év végétől kezdődnek és ugyanazon esztendőben 1907 október 8-án, tehát valamivel előbb, mint a hogy ezek a nyilatkozatok tétettek, már meg volt kötve a magyar és osztrák kormány között a szerződés, nem az önálló bank, hanem a közös bank alapján, a mint ez az akkor kormányelnök ur által itt a házban be is jelentetett. Ebben a szerződésben t. i. ki lett mondva, hogy abban az esetben, ha a bank a privilégium meghosszabbítását kérni fogja, a két kormány a privilégium meghosszabbítása iránt a tárgyalásokat a bankkal meg fogja indítani. Megállapittattak azután az alapelvek, a melyek szerint ezeket a tárgyalásokat vinni kell, megállapítottak az alapelvek a bank [szervezetére, a bank KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. V. KÖTET. megadóztatására, a nyereségből a két államkormányt illető részesedésre vonatkozólag stb. Megállapittattak azok a pontozatok, a melyeket ellenérték gyanánt követeljünk a banktól, kimondatott azonban az is, hogy ha a bank mindezeket a kötelezettségeket teljesíteni nem is volna hajlandó, azért attól a hankprivilégium meghosszabbítása nem tehető függővé. 1907 október 8-án nemcsak "Wekerle, de a többi érdekelt minister urak aláírásával meg lett kötve a szerződés« — az okmányokban is megörökített tényállással és így a valósággal ellenkeznek ? 2. Miután az okmányok tanúsága szerint a valósággal nem egyezik meg : 1. hogy az 1907. évi október 8-án kötött szerződés a bank alapján köttetett, 2. hogy az akkori kormány elnök ilyen, a közös bank alapján álló szerződést jelentett volna be a magyar képviselőház 1907. évi október 16-án tartott ülésében és 3. nem fedi a valóságot beszédének a közös bank szabadalma meghosszabbítása feltételeinek a bank által el vagy el nem fogadás esetére vonatkozó része sem, 4. mivel igazolja azt az állásával össze nem egyeztethető eljárást, hogy komoly pénzügyi kérdésben ily módon tájékoztatta a képviselőházat az előzőleg történtekről? 5. Miképen szándékozik az ezen eljárása által egyfelől az akkori kormány és elsősorban Kossuth Ferencz reputácziója és másfelöl a képviselőház és a ministeri állás tekintélye sérelmére elkövetett hibáját jóvá tenni? Elnök : Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminister urnak. A pénzügyiminister ur kivan szólni. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőtársam azzal kezdte, hogy ő kénytelen ezt a szokatlan utat, t. i. az interpelláczió útját igénybe venni, hogy észrevételeket tegyen az én utolsó beszédemre, mivel a házszabály erre neki más módot nem nyújt. Én, t. képviselőház, ez ellen semmi észrevételt nem teszek, de nem tartom szükségesnek, hogy t. képviselőtársamat ezen az utón kövessem és rátérjek azokra a dolgokra, a melyeket egymás közt — azt hiszem — teljesen elrendeztünk, és így nem is kívánok a multakkal beszédemnek egyes pontjaival, az azokra tett észrevételekkel foglalkozni. (Helyeslés a jobbóldalon.) Csak egyet kell megjegyeznem, a mi igazságtalan vád velem szemben, és a mi, nem szeretném, hogy rektifikáczió nélkül maradjon, mert ez jogosulatlan álláspont volna részemről, az t. i., ha azt kívántam volna a t. képvselő uraktól, hogy ők a gazdasági önállóság álláspontját ne védjék, vagy arra az álláspontra ne helyezkedjenek. Ezt nem kívántam, nem is kívánhattam, nekem erre jogom nincsen, én mindig csak azt mondtam: Ne méltóztassanak azt kívánni, hogy mi valósítsuk meg azt a programmot, a mely az önöké. X5