Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-99

96 99. országos ülés 1911 február 11-én, szombaton. Ugy van !) Talán azt az expedienst lehetne megtalálni, hogy annak, a ki ezek iránt a publikácziók iránt érdeklődik és ezt az érdeklődését kifejezi, nagy örömmel fogom megküldeni. (Helyeslés.) Különben, ha a t. képviselőház ugy határoz, elküldhetem minden képviselő urnak is, de az általam javasolt mód valamivel olcsóbb. (Helyeslés.) Egyéb szempont nincs, mert a statisztikai hivatalnak és nekem az áll érdekünkben, hogy azok a publikácziók mennél szélesebb körben elterjedjenek. Hiszen nem azért készitjük őket és nem azért nyomtattuk ki, hogy veder alatt tartsuk.. (Általános helyeslés.) A mi azt illeti, hogy a postatakarékpénztárra nézve több adat püblikáltassék a statisztikai évkönyvben, én abban a vélekedésben vagyok, hogy ezt a statisztikai évkönyvet ne terheljük meg sok olyan dologgal, a mi csak nagyon keveset érdekel. Hiszen a ki specziahter a postatakarékpénztár ügyei kánt érdeklődik és bővebb felvilágosítást akar, megkapja azt a postatakarékpénztárnál nagyon könnyen. (Helyeslés.) Egy kérést, a melyet Baross János t. képviselő ur felemiitett, nagyon szivesen fogok teljesíteni. Azokban az adatokban t. i., melyek az évkönyvben fel vannak véve, csak az van kimutatva, hogy a postatakarékpénztárnál mennyi értékpapír van, de nincsenek elkülönítve az állami papirok azoktól a többi kötvényektől, melyekben részben a postatakarékpénztár a maga feleslegeit befekteti. Ezt a megkülönböztetést a jövő statisztikai évkönyvben meg fogjuk tenni, mert csakugyan értékes volna megtudni, hogy értékpapírjainkból mennyi van a belföldön, (Élénk helyeslés.) ehhez pedig ez fontos adat lesz. Különben az évkönyvnek a postatakarékpénztárra vonatkozó egész részét alaposan át fogjuk nézni, és szivesen fogunk deferálni annak a kívánságnak, hogy talán egyéb tekintetben is valamivel bővebb közléseket adjunk minden esztendőben. A legfontosabb mindenesetre az értékpapírokra vonatkozó kimutatás és erről minden körülmények között gondoskodni fogunk. (Élénk helyeslés.) Mindezek után csak köszönetemet fejezhetem ki a t. képviselőháznak, hogy az eddigi felszólalások szerint ezt a javaslatunkat elfogadni méltóztatnak ; hiszen egyetlenegy felszólaló sem szólt a javaslat ellen, csak annak bővebb kiegészítését kívánták és ezekre nézve voltam bátor a felvilágosításokat megadni. (Élénk helyeslés.) Ezek után kérem a javaslatnak változatlan elfogadását. (Helyeslés.) Lovászy Márton jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos : T. képviselőház ! Néhány megjegyzést vagyok bátor még tenni, kiemelve azt, hogy a magunk részéről is elfogadjuk a javaslatot és örömmel üdvözöljük azon hasznos újításokat, a melyeket ezen javaslat tervez és egy uj statisztika felvételének tárgyává kivan tenni. Természetes, hogy hozzájárulunk ahhoz az elismeréshez is, a melyet a statisztikai hivatal nagyérdemű igazgatójával szemben itt kifejezésre juttatni méltóztattak. (Altalános helyeslés.) Azt hiszem, a mi elismerésünk alig növelheti már annak az Európaszerte kivívott nagy névnek és nagy érdemeknek a nagyságát, a melyet statisztikai hivatalunk igazgatója eddigi munkásságával megszerzett, és ismétlem, kiérdemelt. (Igaz ! ügy van !) A mi megjegyzéseket most itt teszünk, t. képviselőház, azok nem arra vonatkoznak, hogy a jövő évi programm ezekkel kiegészíttessék, hanem inkább azt ezé) ózzák, hogy a t. kereskedelmi kormány és a statisztikai hivatal a későbbi idők programmját is ezen kiegészítésekkel lesz szíves majd később a képviselőház elé terjeszteni. Tökéletesen igaza van Földes Béla t. barátomnak és képviselőtársamnak, hogy ezen munkálatok fontossága iránt a közfigyelmet fölhívni föltétlen kötelességünk. Annyi nagy érdeke forog koczkán az országnak ezekben a lefektetett nyomós adatokban, hog}^ azokat nekünk egyszerűen jelentőség-nélkülieknek tekinteni nem szabad, hanem ha már a törvényhozás — igen helyesen — ugy intézkedett, hogy évről-évre kifejezi a maga véleményét azokkal szemben, akkor az esetleges hiányokat és kívánságokat kifejezésre kell jutatnia. Ezen régi statisztikai felvételeknek nemcsak az a hibája, szerény véleményem szerint — ha már beszélnünk kell a hiányokról, — hogy azokra az egyes részekre ki nem terjednek, a melyeket t. képviselőtársaim is felhoztak, hanem hogy bizonyos mértékben nem helyes arányokat követ ez a statisztika az egyes anyagok feldolgozásánál. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) E tekintetben legelőször is bátor vagyok hivatkozni a két államot közösen illető ügyek statisztikájának az előterjesztésére. Tudjuk azt, t. képviselőház, hogy minő fontossággal bír egy országra nézve hadügyének és külügyének kezelése, és nálunk most már ehhez hozzájön Bosznia is mintegy közös tartománynak a kezelése. Ezekből reánk nézve rendkívül nagy fontossággal bíró dolog az, hogy az egész kérdésnek a fejlődése, hadügy és külügy költségvetéscinek egymás után való előállása, egész dipíomácziánk szervezete és berendezése — mert ha ez közös érdek is, de végre Magyarországnak is csak szervezetét képezi, — bizonyos mértékben a statisztikai felvételekbe szintén bevonassanak. (Helyeslés balról.) Méltóztassék csak megnézni az arányokat. Ha nézzük például a jogszolgáltatás statisztikáját, a mely bíróságaink ügyforgalmáról, az iktatások számáról stb. beszél, akkor azt látjuk, hogy mig ez 81 oldalt vesz igénybe, addig összes közösügyeink statisztikája, tehát külügyünk, diplomácziai szervezetünk és hadügyünknek a költségvetése egyetlen egy oldalon van egészben véve összeállítva. En azt hiszem, hogy ez helyes arány volna. Nekünk a multakra visszamenőleg is tudnunk kell, hogy a hadügynek költségei miként alakultak, nemcsak összegükben, hanem minden egyes ágazatukban, minden egyes kérdésben. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) szétosztottan és széttago-