Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-80
80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 89 ma már nem kénytelen a jegybankhoz fordulni, mert másutt is megkapja a maga olcsó hitelét. Hiszen tudjuk, hogy Ausztria ezen nagymérvű fejlődése révén jutott odáig, hogy Ausztriában igen gyakran nyilt piaczon olcsóbb pénzt kapni, mint a jegybanknál, holott Magyarországon ez ritkább eset. Ennek azonban van más oka is, de azt bővebben kifejteni, sajnos, nem lesz ma időm, hanem röviden hangsúlyozom, hogy igenis Ausztria nagy mértékben fejlődik. Magyarországon is tapasztalható fejlődés, de ha összehasonlitjuk Ausztria és Magyarország államfinancziális és közgazdasági fejlődését Olaszországóval, sajnálattal a magunk részére, irigységgel az olaszok felé, el kell ismernünk, hogy ma állam alig fejlődött ; oly nagy mértékben, mint az olasz királyság. És ez történik akkor, a midőn az olasz jegybank kamatlába állandóan majdnem 1%-kal magasabb, mint a miénk, másfél százalékkal magasabb, mint a svájczi, hollandi, vagy más jegybankoké. Ez az egy tény mutatja egymagában, hogy a bankkamatlábnak a valamivel magasabb, vagy a valamivel alacsonyabb volta az ország közgazdasági fejlődését nem befolyásolja, legalább semmi esetre sem olyan mértékben, hogy e miatt aggodalmat kellene táplálni az önálló jegybank felállításával szemben. (Helyeslés balfelöl.) De vanfegy más argumentumom is, és ez a következő : Ha vizsgáljuk, hogy tulajdonképen kik azok, a kik a bankkamatláb magassága felett oly mély sajnálkozásukat fejezik ki, — és ezekre vonatkoztak azok a bizonyos krokodiluskönyek is, a melyeket elsirattak a bankankéton, a sajtóban és minden alkalommal, valahányszor az önálló jegybank kérdése szóba kerül — hát tudjuk, mindig megjelennek a különböző tényezők a Pester Lloyd hasábjain, a tőzsdén és egyebütt, s elhangzanak a nagy szavalmányok, a bankkamatláb magasságának diszasztrózus következményei felől. A sirató asszonyok szerepét itt elsősorban a budapesti nagy pénzintézetek vezető férfiai játszszák. Kúti Béla: Érdekeltek! Gr. Batthyány Tivadar: Az nem baj, mert akkor is elmondhatja mindenki a maga meggyőződését. Én azonban, mint a gyakorlat embere, nem a szavakat, hanem a cselekedeteket vizsgálom és a midőn ezt teszem, akkor kénytelen vagyok ráutalni arra, hogy a mint a német mondja: valóságos Ironie des Schicksals, hogy egészen összeesett a bankbizottság tárgyalásainak idejével a budapesti pénzintézetek kartellje. Ezen pénzintézetek 1908 nyarán kartellt hoztak össze, a miről méltóztatnak jól tudni, . . . Kelemen Samu: Ez a kamatláb-leszállitás érdekében volt! (Derültség.) Gr, Batthyány Tivadar: 1900 május-—júniusban tartotta a bankbizottság a maga tárgyalásait. Akkor vonultatták fel a magasabb kamatláb elleni argumentumokat a nyilvánosság előtt. KÉPVH. UAPLÓ. 1910 1915. IV. KÖTET. Megjelent olyan kiválóságnak, a milyen istenben boldogult Kornfeld Zsigmond volt, a véleménye is, a ki az önálló bank felállításáról olyan remek szakvéleményt adott, hogy azt egymagában mintaszerűnek lehet elfogadni. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) O is a tőzsdén és hozzám mint a bankbizottság elnökéhez intézett magánlevelében is elmondotta, hogy minden jó lenne, de — röviden kifejezve — emelkedni fog a bank-kamatláb és ennek káros következményétől meg kell óvni a nemzetet. Akkor, június havában értesült a közvélemény arról, hogy a budapesti nagy pénzintézetek sugnak-bugnak, tárgyalásokat folytatnak és kitudódott, hogy e tárgyalások czélja egy kartell létrehozása a budapesti nagy j)énzintózetek között és ezeknek itteni, valamint vidéki füiáit affiliált intézetei között. Mi volt a kartell czélja? Egész röviden csak annyi, hogy akkor, a midőn az Osztrák-Magyar Bank a bank-kamatlábat egy ezrelékkel sem emelte fel, felemelték az egész vonalon egy fél százalékkal a kamatlábat, csak nekem nem emelték fel, mert a mikor felemelték, én rájuk sürgönyöztem, és azt mondták, hogy az úrra nem vonatkozik. Azzal, hogy egy fél százalókkal az egész vonalon felemelték a kamatlábat, megsértették-e az ország közgazdasági érdekeit, igen vagy nem? Ha nem sértették meg, akkor miért mondták ezt az önálló bankról, ha pedig megsértették, miért tették azt maguk, a mit az önálló banktól olyan ártalmasnak tartottak? (Helyeslés balfelöl.) Nem akarok ón itt a magam szavaival sokat argumentálni, mert talán valaki azt mondhatná, hogy animozitás van bennem a pénzintézetek iránt, pedig igazán nincs. De tény az, hogy ezen kartellel nemcsak felemelték általában a kamatlábat, hanem egyúttal kimondották azt, hogy a kamatláb a saját váltóknál a bank-kamatláb felett legalább egy százalék lehet, idegen váltónál másfél százalék, lombardnál lVi'Vo, a letéti kamatláb pedig legalább l 1 /4°/o a bank-kamatláb felett. Hogy ez mit jelentett az országra, azt nem a magam szavaival mondom el, hanem a Pénzintézeti Szemle czimű igen kiváló szaklapnak, a mely Hantos Elemér szerkesztésében jelenik meg, egy közleményével, a melyet Bánfi Gusztáv irt. Hantos Elemér: Én ellene voltam a kartellnak! Gr. Batthyány Tivadar: A czikk a következőket mondja (olvassa): »Először a kartell az eddig szerves, összhangzó egészet képezett magyar pénzintézeti világot két egymással érdekellentétbe kerülő csoportra osztja, az egyik csoport a kartell tagjai, tehát a fővárosi pénzintézetek, néhány bankárnak nevezett fővárosi magánczég és a többi alkotják, a többit pedig a többiek.« Nem lehet felolvasnom már az egészet. 12