Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

88 80. országos ülés Í9Í1 január 19-én, csütörtökön. A midőn ezt tapasztaljuk, nekem mint magyar közönségnek igen csekély örömöm teltetik abban, hogy az Osztrák-Magyar Bank óriási hitelt szolgáltat az egyes nagy pénzintézeteknek, bankoknak, mert tudom, hogy én mint magyar közönség ezeket a pénzeket a budapesti nagy bankoktól azok afiiliáltjai utján csak másod-harmad kézből kapom, sokkal magasabb kamatláb mellett, mintha az közvetlenül vagy legalább egy-két közvetítő elkerülésével kerülne hozzám, (Ugy van! a ssélsöbálolddlon.) Itt most rátérek azon négy főargumentum taglalására, a melyekkel szemben találjuk magunkat, valahányszor az önálló jegybank kérdése szóba jön. (Sálijuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, — a mint röviden utaltam erre — hogy szándékom volt ezt sokkal részletesebben fejtegetni, de hát majd a zárszónál lesz erre alkalmam. Én ki tudom mutatni, hogy az önálló jegybank ellen felmerült argumentumok egymás után mennyire csökkentek számukban és tartalmukban. Néhány évvel ezelőtt körülbelül még őrültnek nézték azt az embert, — a szakkörök persze — a ki az önálló jegybank felállítását komolyan akarta. Azt mondották, ezt nem lehet megcsinálni, nem tudjuk összehozni a tőkét és igy tovább. Az egész vonalon felsoroltatták ellenünk az érveket. Ezekből ma már tulajdonképen csak négy, helyesebben három érv maradt fenn. Az első érv az, hogy az önálló jegybank kamatlába magasabb lesz, mint ma a közös bankó. Ebből azután a krokodilns-könyeknek özönét sirják el az igen t. urak, — nem itt értem, hanem a sajtóban stb., mert nem akarnék sérteni — szóval nagyon meleg könyeket hullatnak el az urak, a kik a kamatláb ezen magasságától félnek és elsiratják a mi közgazdasági életünk boldogságát. A második érv a nagyobb gazdasági egységek teóriája, (Halljuk! Halljuk!) a mely abban csúcsosodik ki, hogy minél nagyobb terület vonatik bele egy gazdasági egységbe, ez annál nagyobb üdvösséggel, haszonnal jár a népekre, az országokra. A harmadik argumentum a fizetési mérleg passzivitása. Ez az argumentum azonban, mondhatom, a jelen vita során már a haldoklók sorába kerül, ugy, hogy mire ezt a vitát befejezzük, azt hiszem, a passzív fizetési mérleg elmélete is, mint akadálya a magyar jegybank felállításának, elhunyt, Isten nyugosztalja békében. (Derültség a szélsobaloldalon.) Lovászy Márton: Koszorúk mellőzése kéretik '. Gr. Batthyány Tivadar : A negyedik argumentum pedig az átmeneti nehézségek, az a rettentő erő, a melylyel Ausztria állítólag ellenünk fog törni, hogyha a,z önálló bankot tényleg felállítjuk, szóval, az ezekből előálló rázkódtatások és nehézségek. Ezek nagyjából azon momentumok, érvek, a melyekkel ma még az önálló bank ellen hadakozni méltóztatnak. A mi a kamatláb kérdését illeti, megvallom, ezt tartom a legkomolyabbnak. Egy hang (a jobboldalon) : Halljuk! Halljuk! Gr. Batthyány Tivadar: Majd mindjárt hivatkozni fogok ismét Hantos t. képviselőtársam lapjára, (Derültség balfelöl,) mint e tekintetben oly fényes és nagy tudással szerkesztett szakorgánumra, a melynek nagy hálával tartozom, mert argumentácziómnak legerősebbjét épen igen t. képviselőtársam lapjából vettem ki. A kamatláb kérdését — ismétlem — a legkomolyabbnak tartom, mert az tagadhatatlan, hogy közgazdaságilag az az elv áll fenn és az ellen in thesi argumentálni nem lehet, hogy kedvezőbb, ha valaki 4%-ra kap pénzt, mint hogyha 5°/o-ra kapna. így- elméletileg felállítva a kérdést, azt a magam részéről készségesen elfogadom. Azonban itt azután két szempontot tartok különösen fontosnak és figyelembe veendőnek. Az egyik ismét a külföld példája. Kelemen Samu t. barátom a múltkor már felolvasta különböző országok jegybankjainak kamatlábait és ezekből látjuk, itt van a Léwyféle kimutatás, hogy j^éldául Olaszországban a kamatláb évek óta, vagyis 1895 óta mind a mai napig -két kis ezredékbeli eltéréssel, átlagban mindig B°/o volt, az Osztrák-Magyar Bank kamatlába pedig változott 4—4'89 között, vagyis mindig egy egész, egy fél, vagy háromnegyed százalékkal volt alacsonyabb, mint az olasz bank kamatlába. És épen az ezen 1895-ik évtől kezdve a mai napig mit tapasztalunk t. ház? Azt, hogy a nagy egységes területű osztrák-magyar monarchia anyagi viszonyai aránylag — a költségvetések kimutatása szerint — gyengültek. Költségvetéseink, itt épen ugy, mint odaát a Lajtán túl, közel járnak a dehczittekhez, a pénzügyministerek kénytelenek hiteloperácziókkal dolgozni, nagy beruházásokra van szükségük, egyszóval, olyan állapotok állnak fenn, a melyekről nem mondhatjuk, hogy rohamos nagy fejlődésnek örvendenénk. Ausztria egymaga, a melynek ipara sub auspiciis imperatoris, Mária Terézia korától kezdve a legnagyobb császári kegygyei és jóakaratú támogatással lett kifejlesztve, bizonyára fejlődik továbbra is. Rohamosabban megy előbbre, és annak az oka, hogy Ausztria a maga részéről gazdaságilag oly nagy mértékben fejlődik és halad előre az is, a mit pedig Beck Gyula t. barátom más értelemben emelt itt ki, hogy Ausztria az Osztrák-Magyar Banknál nem vesz oly arányban hiteleket igénybe, mint a hogy az osztrák gazdasági élet aránylik a magyarhoz. Ennek egyik oka az, hogy Ausztriában, ismétlem, a kormányok és az uralkodó család támogatása által, az ipar rohamos ós nagyfokú fejlődést ért el, a minek folytán olyan tőkék képződtek, hogy igen sok hitelt kereső