Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 83 én téliesen nyugodt vagyok az iránt, hogy, ha majd ezen korszak történetének naegirója végig fogja olvasni ezt a bankvitát, a mely itt folyik és rá fog akadni Madarassy-Beck igen tisztelt képviselőtársamnak idézetére, akkor meg fog állani, és elmélkedni fog a felett, hogy miért mondotta ezt igen t. képviselőtársam épen ezen vita során ? Azt tapasztalom ugyanis kint az országban és a fővárosban is szakemberek körében, a kik eddig nem a mi álláspontunkon állanak egyhangú az a vélemény, hogy itt egy szakszerű, nivós vita folyik, a melylyel megmutatja a magyar parlament, hogy nemcsak akar, de tud is szakkérdésekkel szakszerűleg foglalkozni. Igen soká vettem már talán igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Kegyes engedelmükkel még kénytelen vagyok igen sok kérdéssel foglalkozni, mert hiszen erkölcsi kötelességem ugy nekem, mint elvbarátaimnak, hogy ezen ügyet itt minden oldalról megvilágítsuk, a helyzetet minden oldalról tisztázzuk. (Halljuk ! Halljuk ! a haloldalon.) Emiitettem beszédem elején, hogy mi politikai szempontból is kell hogy pertraktáljuk az önálló bank ügyét. Nem akarok részletekbe menni, csak a következőket legyen szabad megállapítanom : Akárhova méltóztatnak nézni, a világon mindenütt az állami önállósággal jár az önálló bank intézménye. Bárhova nézünk a külföld ujabb korszakának történetében, mindenütt azt méltóztatnak látni, hogy mihelyt egy ország a maga önállóságát politikailag kivívta, rögtön ott volt, ha még előbb ott nem volt, ott volt az önálló jegybank és nem méltóztatnak ismerni egyetlen olyan országot sem, a mely politikailag önálló lenne a nélkül, hogy a maga jegybankügyét is ne önállóan rendezte volna. És itt legyen szabad kiterjeszkednem azon argumentumokra, a melyeket felvonultatnak ellenünk. Különösen az igen t. pénzügyminister ur utalt ezekre a pénzügyi bizottságban, de az itt elhangzott beszédek is folytonosan szemünkre vetették Szerbia és Eománia helyzetét, a hol, mint jól méltóztatnak tudni, igen magas a bankkamatláb. Ezt méltóztatnak állításainkkal szembehelyezni, mintegy elijesztő példáját a mi önállóbankos törekvéseinknek. Csodálom, hogy az igen t. .urak nem idézik harmadiknak Bulgáriát, mert hiszen tudvalevőleg Bulgáriában is igen magas a kamatláb, átlaga, ha jól tudom, 6—7%. De nem szabad felejtenünk, hogy ezek mind ujabb állami alakulatok, a melyek, mihelyt politikai önállóságukat elérték, rögtön létesítették a maguk önálló jegybankját. Ezek azon típusok, a melyek a kamatláb-politika szempontjából a legszigorúbb elbírálás alá eshetnek abban a vonatkozásban, a mely vonatkozásban egy jegybank kamatláb ja az egész közgazdasági élet fejlődésében áü. Ha azonban az igen t. urak ezeket az országokat és jegybankviszonyaikat velünk szembe szegezik, mint argumentumokat, az önálló bank kívánsága ellenére és annak czáfolatára, ugy én ugyanezen jegybankok és országok viszonyaival argumentálhatok az önök álláspontja ellen. (Halljuk ! balfdől.) Itt vannak közvetlen szomszédságunkban Románia és Szerbia. Van ez országokban elég hazafi és szakértő ember, a kik az ottani gazdasági viszonyokat és igényeket megítélni tudják. Ha tényleg nagyobb lenne a kár abból, hogy ily óriási mértékben magas ott a kamatláb, mint a mennyi előnye van annak, hogy ezek az országok a maguk hitelügyeit jegybankjaik utján önállóan tudják intézni, akkor én azt hiszem, ezek a felvilágosodott romániai és szerbiai államférfiak és közgazdászok már régen arra törekedtek volna, hogy a szomszéd nagyhatalomnak, Ausztria-Magyarországnak nagy jegybankja védelmét, olcsó kamattal járó közgazdasági előnyeit megszerezzék és élvezhessék. De hallottunk-e erről csak egy szót is, t. uraim ? (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) Sohasem hallottunk erről azért, mert a romániai és szerbiai államférfiak és közgazdasági tekintélyek nagyon jól tudják, hogy habár a kamatláb magassága — bizonyos fokig el kell ezt ismerni — igen súlyos helyzetet teremthet is, az önálló rendelkezés előnye ezzel szemben mégis sokkal több és nagyobb előnyt biztosit, s így a mérleg még ott is, a hol pedig a kamatláb oly magas, a minő a 20 millió lakossági Magyarországon — ezt minden jóslási szándék nélkül merem állítani — sohasem lesz, mondom, még ezekben az országokban is a mérleg serpenyőjében az önállóság e téren annyi eíőnynyel jár, hogy ezzel szemben szívesen elviselik az állandóan magas kamatláb terheit. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) A jegybank kérdésének gazdasági momentumaira utaltam már. Most még, az előrehaladott időre való tekintettel csak röviden kívánok utalni arra is, hogy a t. többség és mi tulaj donképen két egészen eltérő irányban mozgunk. (Halljuk ! Halljuk !) A t. többség és mi is elismerjük, hogy az ország pénzügyi helyzete nem kedvező. A t. többség és mi is egyaránt tudjuk és elismerjük, hogy ennek az országnak fejlesztésére fordított összegek — miként erre Lovászy Márton t. képviselőtársam és barátom tegnapi igen fényes beszédében részletesen is utalt — minden téren napról-napra fokozódnak és hogy az állammal szemben az igények, a követelések, egy szóval a terhek naprólnapra emelkednek. Részünkről e tekintetben azon az állásponton vagyunk, hogy először elégítsük ki idehaza az ország gazdasági, szocziális és kulturális érdekeit és csak azután, ha marad fölösleg, ezt a fölösleget áldozzuk fel a nagyhatalmi követelések és ábrándok oltárán. (Helyeslés a baloldalon.) Az igen t. többség is elismeri, hogy az országban igenis minden téren olyan reformokra van szükség, a melyek az államháztartástól, az állampénztártól igen nagy áldozatokat fognak igényleni. 11*