Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

82 80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. az önálló banknak, meg is akarja csinálni, de majd később ; most veszélyesnek tartja. Gr. Pálffy Sándor: Azt nem mondtam, hogy lelkes kivé vagyok ! Gr. Batthyány Tivadar: Azt méltóztatott mondani, hogy mi is kívánjuk az önálló bankot! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezt nem kell szégyenleni !) Ne védekezzék a t. képviselő ur ; hiszen csak enyhébb formában mondta ugyanazt, a mit a kereskedelemügyi minister ur a szomszédban, Pozsonyban, mondott. A t. többség részéről elhangzott ilyen nyilatkozatok mindig arra konkludáltak, hogy elvileg kívánják az urak az önálló bankot, de megvalósíthatónak pro hic et nunc nem tartják. Ugyanez Okolicsányi László t. képviselő ur álláspontja is és így ő vele külön nem foglalkozom ; méltóztassék válaszként majd azokat tekinteni, a miket a többséggel szemben, az önálló bank ellen-argumentumaiként, fogok felhozni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Jankovich Béla t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy én az ő nyilatkozatát, a melyet mint bankszakértő tett, itt szóba hoztam ; megerősítette, hogy helyesen idéztem. Most aztán interpretálta az ő intenczióit. Ha jól értettem nyilatkozatát, ő azt mondja, hogy ő akkor, a midőn az önálló bankra nézve előadta véleményét, a maga részéről inkább azon az állásponton áUott, hogy vegyük fel a készfizetéseket és hosszabbitsuk meg a közös bank szabadalmát. Ezt igen tisztelt barátunk nekünk, az akkori koalicziós többségnek ajánlotta, most azonban ő belenyugszik abba, hogy az a kormány, a melyet ő is támogat, a mely ugyanazon az állásponton állott, mint Jankovich Béla t. barátom 1908-ban a választók előtt, belenyugszik abba, hogy ez a kormány ne azt csinálja, a mit Jankovich Béla annak idején nekünk ajánlott. Én itt csak egyet vagyok bátor régi barátságunkra való hivatkozással Jankovich Bélának mondani : azt, hogy ezért nagy baj az, a midőn a tudós ember bekerül a politikai arénára, hogy akkor abba a furcsa helyzetbe jön, hogy, a mit mint tudós, mint szakértő meggyőződéskép hirdetett, azzal szemben, a midőn többségen van, kormányt támogat, igen sokszor rá kell mondani, hogy nem az az igaz, a mit ő tartott, hanem az, a mit a kormány tart igaznak. Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam igen érdekes felszólalása során azt a kérdést is fejtegette és igaza van neki abban, a midőn a szemére vetette — természetesen manirosan, elegánsan — a mi, hogy ugy mondjam, vagyonos osztályunknak, hogy semmi érdeklődést sem mutat a közös bank részvényei iránt. Oly kevés magyar banknak van részvénye a közös banktól, hogy ott a magyar érdekeltség igenis minimális. Én ebből nem akarok nagy konzekvencziát levonni, csak azt a kicsiny konzekvencziát méltóztassék megengedni, hogy mégis azok a tőkepénzesek, azok a nagyvagyonu urak, a Idk annyira lelkesednek a közös bankért, azoknak a lelkesedése már odáig nem megy és én ugy nézem, talán a magvai érzésük sem, hogy abból annak az intézetnek a papírjából daczára annak, hogy az jó papir, jó kamatot hoz, portefeuille-jükben tartsanak. Én ajánlom a túloldalnak, hogy ezzel a kérdéssel igenis foglalkozzék. Igenis szükséges, hogy Magyarországba több közös jegybankrészvény kerüljön, szükséges pedig különösen azért, mert legújabban épen a február 3-iki bankközgyülés elé egy Lucián Brunner nevű osztrák részvényes ur indítványt terjesztett be, a melynek tárgya az, hogy a főtanácsosokat az osztrák, esetleg más nemzetiségek sorából nemzetiségük arányszáma szerint válaszszák meg. Én meg vagyok győződve, hogy február 3-án az Osztrák-Magyar Bank közgyűlése ezt az indítványt nem fogadja el. Midőn azonban azt látjuk, hogy az Osztrák-Magyar Bankba már bevitték a csehek az igen erős cseh nemzeti álláspontot, a midőn azt látjuk, hogy Lucián Brunner ur. a ki pedig nem magában áll, bele akarja vinni az egész nemzetiségi problémát, akkor én ebből egy konzekvencziát vonok le: hogy igenis, Magyarországnak kötelessége ezen banktól szabadulnia, mert valódi átok lenne erre az országra, ha még a bankba is bevinnék a nemzetiségi torzsalkodásokat és én azt hiszem, nekünk van igazunk, a kik ettől a banktól, daczára az itt felhozott előnyöknek, egészen el akarunk távolodni, magunkat emanczipálni, azoknak azonban, a kik a közös bank mellett tovább meg akarnak állni, igenis kötelességük, hogy a részvények révén minél nagyobb erőt képviseljenek, minél nagyobb hatalmat reprezentáljanak, hogy azután az ilyen támadásokkal szemben a közgyűlésen helyt állhassanak. De ha szemrehányás illet valakit, az illeti elsősorban a budapesti pénzintézeteket, azon tőkepénzes urakat, a kik lelkes hivei a bankközösségnek, a vámközösségnek, a kik azonban ilyen kérdésekkel abszolúte nem foglalkoznak. Mert azt csak ne várja senki, a mi velem megtörtént, hogy 1907-ben vagy 1908-ban a közéletünknek együi kiválósága, nekünk adta azt a tanácsot, hogy vegyünk Osztrák-Magyar Bank részvényeket. Engedelmet kérek, vicznek jó vicz, hanem azt hiszem, hogy nem erről az oldalról, hanem arról az oldalról kell gondoskodni arról, hogy az OsztrákMagyar Bankban kellő erővel képviselve legyünk, a mely oldal ezt az intézményt egyáltalában fenn kívánja tartani. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Igen tisztelt képviselőtársam, Madarassy-Beck Gyula idézte Széchenyi Istvánt és ezen idézetével méltóztatott igen dijiűomatikus formában, a sértés minden szándékának igen erőteljes kizárásával tulajdonképen nekünk egy kicsit odamondani, hogy Magyarországon igen kevesen vannak, a kik a bankkérdéshez értenek és tulaj donképen ez a megjegyzés — miután itt hangzott el — azoknak is szólott, a kik az önálló bank felállítása mellett hadisorba áüottak. Kern akarok ezzel a kis idézettel bővebben foglalkozni, egyet azonban legyen szabad megjegyeznem igen tisztelt képviselőtársamnak, hogy