Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-80
80. országos ülés 1911 január 19~én, csütörtökön. 79 szemben is, mely elismerem, a legjóhiszemübb módon egy vívmányt, egy garancziát keresett — az 5. §-t értem — az osztrákokkal szemben, mely azonban olyan kísérlet, melyet törvénykönyvünkbe bejuttatni, vagy abban benne hagyni alkotmányosság szempontjából egyszerűen bűnnek, vagy véteknek tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt azonban ezen kérdésekkel és ezeknek részleteivel j, kissé ^behatóbban foglalkoznám, engedj e meg nekem a t. ház, hogy a vita során elhangzott némely olyan állításokkal, tényekkel foglalkozzam előzetesen, melyek szorosan a tárgyhoz nem tartoznak ugyan, — az én előttem szólt Kovács Gyula t. képviselőtársammal szemben ugyanis merem azt állitani, hogy ezen vita során eddig senki egy betűvel el nem tért a tárgytól, itt tehát neki igazán nem volt szüksége arra, hogy e tekintetben magát itt exkuzálja — (ügy van! balról.) mégis előzetesen olyan kérdésekre reflektáljak, melyek a túloldalról elhangzottak, és ha kapcsolatban is állanak a bankkérdéssel, de nem illenek bele abba a keretbe, a melyben én a kérdést tárgyalni akarnám. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Elsősorban vissza kell térnem Hegedüs Lóránt igen t. képviselőtársam beszédjének gerinczére, mely tulaj donkép abból áll és oda konkludál, hogy itt is, mint mindenért, a koaliczió felelős. A koaliczió kritikáját hallottuk ismét ezen alkalommal. Megvallom, én ebben a kérdésben meglehetősen kényelmes helyzetben vagyok, mert hiszen a koaliczió működésének csak egy részében vettem részt, sőt talán egy minimissima pars-szal hozzá is járultam ahhoz, hogy a koaliczió megszűnt ésigy, hanem is emeleti páholyból, de mindenesetre félemeleti páholy magasságából nézhetem ezt a vitát, mely itt a koalicziónak mind erősebb kritikájává alakult ki. Mivel épen abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy igen sok dologért, a melyet az igen t. koalicziós kormány elkövetett akkor, mikor már nem vettem részt az ügyek támogatásában, nincsen részem a felelősségben sem, minthogy igen könnyű és kellemes helyzetből kritizálhatom a dolgokat, meg fogja nekem engedni az igen t. ház, hogy ebben a kérdésben egyszerűen csak két pontra nézve tegyek egy rövid megjegyzést. (Halljuk !) Épen most utaltam arra, hogy én és t. elvbarátaim a koaliczió működését mindvégig politikailag nem támogattuk. Ezzel szemben azonban áll az az elvítázhatatlan tény, hogy a koalicziónak kiváló erői, kiváló tekintélyei közül épen szemben ül velem Nagy Ferencz igen t. barátom, a ki közgazdasági téren elsőrangú tekintélye Magyarországnak. Itt ül a kabinetben, ha nincs is most jelen, gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister ur, a ki tudtommal mindvégig tagja volt az alkotmánypártnak, támogatta az igen t. koalicziós kormányt, osztozik tehát a maga egészében a koaliczió cselekedeteiért a politikai felelősségben. Egyik igen kiváló poziczióban levő tagja ennek a parlamentnek, a ház igen tisztelt egyik alelnöke, (Éljenzés jobbról.) továbbá Issekutz Győző, Szivák Imre, Béla Henrik, Burdia Szilárd, Heinrich Antal igen tisztelt képviselőtársaim. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szilassy!) Ezen igen tisztelt és köztiszteletnek örvendő férfiak egész csordultig, az utolsó pillanatig kiélvezték a koalicziós kormány támogatásának örömeit; (Vgy van! ügy van! Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezen t. urak résztvettek a koaliczió összes törvényalkotásaiban, és elsősorban emiithetem itt ismét Nagy Ferencz igen tisztelt barátomat; én, a ki a közgazdasági bizottságnak annak idején elnöke voltam, tudom, hogy minő kiváló részt vett a koalicziós törvényalkotások terén. Ezek után, igen t. többség, ha önök jónak látják a koaliczió működését nap-nap mellett a legélesebb kritika tárgyává tenni, kérve kérem azokat az urakat, a kik a koaliczióban mindvégig résztvettek, a kik a koaliczió működéseért a politikai felelősséget — ugyebár — soha meg tagadni nem fogják, tisztázzák az ügyeket egymás között, hadd legyen nekünk több időnk a jövő megalapozására. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: És védelmezzék meg politikájukat ! Gr. Batthyány Tivadar: Hiszen igen kedves, sőt mondhatom, ügyes fegyver a többség részéről, ha mindig a múltot kritizálja. De ha az igen t. urak mindig csak a múltról beszélnek, végre is a magyar közvéleményben az a felfogás érvényesülhetne, hogy az urak egy nagyon sötét jövőt akarnak előkésziteni, mert különben nem a multat, nem a múlt sötét árnyait idéznék mindig lelki szemeink elé, hanem inkább a fényes jövővel biztatnának, azzal a fényes jövővel, a melynek megalapozása az önök kezébe van letéve. (Tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A koaüczió kritizálására nézve Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam beszédével kapcsolatosan még csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni, és ez vonatkozik arra, hogy igen t. barátom többrendbeli kritikái a során a koalicziónak szemére vetette — ebben a részében vállalom egész teljességében a rám eső részt, a mint hogy az urak is kiveszik a maguk részét belőle — hogy a Benediktféle formula kapcsán előállana az a szerinte lehetetlen hely et, hogy. a mennyiben az önálló bankot felállítjuk, megszűnik Ausztriában a magyar értékpapíroknak pupilláris elhelyezésére vonatkozó jog és állitja, hogy akkor, a mint felállitjuk az önálló bankot, ki fogják dobni a piaczra az osztrák letétekben levő magyar értékpapírokat és ezzel egy devalvácziószerü állapotot fognak idehaza teremtem. A tapasztalat mutatja, hogy Ausztria a kíméletlenségig jár el velünk szemben mindenütt, a hol a magyar gazdasági érdekeket sújthatja. Hogy azonban Ausztria a saját érdekeit sértené, erre még példát nem igen láttunk. Már most, mi lesz ezekkel az értékpapírokkal ?
