Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

2 80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. Tegyük fel. hogy az igent, uraknak jóslásaikban igazuk lesz ; tegyük fel, hogy — kivülről nem emlékszem a számra — nagymennyiségű értéket, amely ma letétekben Ausztriában van elhelyezve, egyszerre máról holnapra a piaczra dobnak ; mi lenne ennek természetes következménye ? Az, hogy a mint ez az áramlat megindul, a mint piaczra kerülnek a 100—-150 millió korona értékű magyar értékpapírok, a tőzsdén rögtön nagy árdevalváczió állana be, nagy áresés, és az értékeket azután valaki megveszi. Tegyük fel, hogy Ausztria nyakaskodik és mindenáron dobja a piaczra az értékeket. Akkor egy részét ezeknek a papiroknak mi fogjuk felvenni olcsó árfolyam mellett; ha nem mi, felveszi a külföld, mely, a miként láttuk, olcsó árfolyam mellett, de nem is olcsó árfolyam mellett szivesen felveszi értékeinket. Veszíteni tehát ki fog ? Azok az osztrák alapok, a melyek önmagukat devalválják az által, hogy mesterséges árcsökkenést idéznek elő. Ne higyjék, hogy az osztrákok ennyire naivak lesznek. Megengedem, hogy lassan, fokozatosan eliminálni fogják, értékesíteni fogják értékpapírjainkat, de oly módon fogják ezt tenni, hogy ez árdevalvácziót nem fog előidézni, mert ha ezt máról holnapra tennék, esetleg 10—20 millióval csökkentenék saját alapjaikat. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ilyen abszurdumot az osztrákokról még én sem teszek fel, pedig elég sok rosszat teszek fel róluk. (Derültség a szMsőbahldalon.) Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam, úgyszintén Jankovich Béla képviselő ur is alludáltak arra, hogy a múlt országgyűlés által kiküldött bankankét csakis az önálló bankra nézve hallgatta meg a szakértőket és hogy — nem mondta ifyen preczizen, de átcsillámlott ez a vád mindkét felszólalásból — a bank-bízottság annak idején nem hallgatta meg a szakértőket arra nézve, hogy mi az előnyösebb. az önálló vagy a közös bank. Az előző országgyűlés többsége engem tisztelt meg azzal, hogy ezen bizottság elnöke lehettem és azt hiszem, erkölcsi kötelességet teljesítek az annak idején működő bizottsággal szemben, ha erről a kérdésről egészen röviden nyilatkozom. (Halljuk I Halljuk I) Ugyebár, a többség a készfizetések programmjával lépett a választók elé ? Felteszem a kérdést a t. többséghez : ha június végén vagy júliusban az önök kormánya összehívott volna egy szakbizottságot annak a kérdésnek elbírálására, vájjon mi jobb : a készfizetések felvétele, vagy a mai állapot fentartása, mit mondott volna az egész világ ? Hogy a t. uraknak előbb kellett volna a felett tisztába jönniök. Először tudniok kellett volna és ismerni a kérdést, mielőtt a választásokba beledobták ezt a jelszót és csak ha tisztában voltak az elvvel, mentek volna a választók elé. Ép ugy volt a bankbizottság is. A bank-bizottság egy többségből került ki. mely az önálló bankot programmszerűleg hirdeti 1848 márczius 15-ike óta. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a többség azután 1908-ban, miután állást foglalt, miután a nemzet neki többséget adott, az önálló bank álláspontja mellett szakértők elé viszi az elvi kérdést, akkor egyszerűen nevetségessé tette volna magát. Ily körülmények közt talán nem méltóztatik ezzel az argumentummal a bank-bizottság működését kritika tárgyává tenni, annál kevésbbé, mert miként Jankovich Béla t. képviselőtársam is elismerte, daczára ezen elvi álláspontnak, én mint a bizottság elnöke Jankovich Bélának és másnak is minden akadály nélkül megengedtem, hogy a maga véleményét a szakvélemény keretében elmondja azon határig, a mely nem egyszerűen polémia, a mely nem egy általános állásfoglalás az önálló bank gondolata ellen. Különben a szakértő uraknak módjukban volt elmondani véleményüket és megtehette volna más is azt, a mit a horvát meghívott szakértők tettek, hogy egy általános nyilatkozattal elintézték az ügyet. Dicséretére legyen azonban mondva a meghívott összes magyar szakértőknak, — a fiumeit is ideértve, — hogy valamennyien a legtárgyilagosabb, a legszakszerűbb véleményeket terjesztették elő, a melyek daczára annak, hogy egyikük vagy másikuk az elv tekintetében más véleményen volt, oly értékes anyagot szolgáltattak, a mely bennünket a legnagyobb mértékben megerősített abban, hogy, a midőn az önálló bankot kívánjuk, jó és helyes utón járunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Nyugtalanság jobbfelöl.) T. képviselőház ! Kénytelen vagyok előzetesen még egy kitérést tenni egy kérdésre, a mely bizonyos fokig feltétlenül kapcsolatban áll az önálló bank jelenlegi felállításának kérdésével és ez a legújabban kontrahált állami kölcsön ügye. Több oldalról méltóztattak ezt itt a házban ós a házon kivül is felhozni és ugy állították be ezt a kérdést, mint a közös bankos, közös vámterületes kormánypolitikának fényes sikerét. Hát egész őszintén megvallom, hogy, ha az igen t. többségi sajtó és szónokok ugy állították volna be a kérdést, hogy ez az uj kölcsönművelet a Magyarország közgazdasági élete iránt megnyilvánult közbizalomnak bizonyítéka, ehhez a legteljesebb mértékben kész örömmel én is hozzájárulnék és erről a kérdésről tovább annál kevésbbé beszélnék, mert hiszen épen ez a fényes sikere ennek a kölcsön missziónak mutatja azt, hogy Magyarország közgazdasági állapotai igenis erősek, igenis konszolidáltak, hogy a külföld, a mely a legjobban — mert pártatlanul — itéli meg a mi közgazdasági viszonyainkat, a legteljesebb elismeréssel viseltetik irántunk. Ha tehát van időpont, a midőn ezt a csekélyke kis megrázkódtatást, a mely az önálló bank felállításával jár, könnyen elviselhetjük, a mely erre alkalmas, épen a külföld bizalma velünk szemben mutatja, hogy itt az ideje annak, hogy ezt a transzakcziót keresztül vigyük. (Élénk helyeslés balfelől.) Azonban méltóztattak több oldalról — mint mondám — szembe helyezve a mi politikánkkal, a jelenlegi kormány politikájának sikereként beállítani ezt az egész kölcson-kérdést, és így mégis kénytelen vagyok kissé devalválni a magam