Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

74 80, országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. gény éhező nyomorult nép érdekében is — nem mondom, hogy mind éhezik, a ki azt mondja, hogy éhes, de higyjék el, hogy nagyon sok van Magyarországon, a ki éhezik. Ezt a kölcsönt a magyar állam 4

1

/

4 százalékért kapná, és ha hozzácsapja a bankoknál levő tőkéjét, akkor 4%-ba fog neki ez a pénz kerülni. Tessék ezt a Központi Országos Hitelszövetkezet rendelkezésére bocsátani azzal, hogy : te pedig ezt a kölcsönt tartozol ugyanezen kamatláb mellett az ország összes községeiben. Elnök (csenget) : A képviselő ur már beszéde elején jelezte, hogy beszéde folyamán kérni fogja a háztól az engedélyt a tárgytól való eltérésre. Azt hiszem, hogy ennek az ideje most következett be, miután ugy látom, hogy az a tárgy, a melylyel a képviselő ur most foglalkozik, a bankszabadalom meghosszabbításának kérdésével összefüggésben ugyan nincs. (Helyeslés jobbfelől.) Kovács Gyula: Én az Osztrák-Magyar Banktól várom, hogy megcsinálja ezt, de ha nem teszi, váüalja ezt az áUam, ha meg akarja hosszabbitani a bank szabadalmát. Ha ez nincs a tárgygyal összefüggésben, nagyon kérem a t. házat, igérem, hogy rövid leszek, legyen szives megadni az engedélyt, hogy erre kitérhessek. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök: Ugy látom a ház megadja az engedélyt. Kovács Gyula: Az áüam, mint mondám, ezen összeg után 4%-ot kapna. Ha az Országos Központi Hitelszövetkezet rendelkezésére bocsátaná a szükséges mennyiséget, és azt mondaná : te központi hitelszövetkezet pedig levonhatsz magadnak egy negyed vagy egy fél százalékot kezelési költségekre, de tartozol ezt nyereség nélkül a szegényebb néposztálynak nem három hónapos, hanem hoszszabb lejáratú apróbb összegű váltókra — a minőt az Osztrák-Magyar Bank nem számitol le — kihelyezni, még pedig nem központilag, mint Kelemen Samu t. képviselőtársam kívánja, hanem igenis minél deczentralizáltabban, akkor szerintem ezen a bajon segítve lenne. Mert először is adnánk annak, a ki hitelképes, 6%-ra pénzt, a mi által nagyszerű helyzetbe kerülne a jelenlegivel szemben, a mikor 12 meg 14%-ot fizet és maradna másfél százalékos plusz, a mi 300 millió után iy

2 millió koronát tenne ki. A központi hitelszövetkezet igazgatóságát pedig arra kötelezné az állam, hogy ezt az összeget á fond perdu adja ki olyan szegény és nyomorult embereknek, a kik önhibájukon kivül mentek tönkre, továbbá olyan özvegyeknek, a kiknek esetleg az által, hogy gyermekeiket tisztességesen fel tudják nevelni, reményük nyilik arra, hogy ha majd fiaikat felnevelték, — nem tudom, hány év múlva — a kölcsönt le is tudják törleszteni. Adja ki továbbá olyanoknak, a kik azáltal, hogy 100 és 200 koronás kölcsönhöz jutnak, — a mire ugyan nincs bonitásuk, de meg vagyok győződve, hogy a szegény ember mindig a legjobb fizető — egy varró- vagy kötőgép segélyével megszabadulnak az éhségtől. S ez az államnak egy fiUérjébe se kerülne s nagyon sok szegényen segítene. T. képviselőház! Látom már a türelmetlenséget, a mely, elismerem, méltán, (Ugy van! jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfeiől.) a t. ház minden oldalán, vagy legalább a túloldalon megnyilvánul, azért kijelentve azt, hogy a mit most elmondani nem tudtam, más alkalommal fogom elmondani, (Helyeslés.) be is fejezem felszólalásomat. Már előbb rámutattam arra, hogy MadarassyBeck t. képviselőtársam beszédében azt mondotta, hogy pillanatnyilag ez a megoldás a legjobb. Elismerem, hogy pillanatnyilag, 1—2—3 vagy 5 évre legjobb ez az Osztrák-Magyar Bank. Ha biztosítékot, még pedig abszolút biztosítékot kapnék arra, hogy ennek a bankjavaslatnak — ha majd törvénynyé válik — lejártakor mi az önálló bankot majd felállítjuk és annak sem törvényes, sem mesterséges akadálya nem lesz, magam volnék az első, a ki ezt a törvényjavaslatot megszavaznám, mert bizonyos ideig, igenis, én is helyesnek tartom az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítását. De nem fogadom el a túloldalnak azt az érvelését, hogy szabad ugyan, lehet ugyan az önálló bankot felállítani, de várjunk, mert nincs itt az alkalmas időpont. Nem fogadom el ezt az érvelést azért sem, mert én Magyarország jövőjét — lehet, hogy rossz próféta vagyok, adja Isten, hogy az is legyek — nagyon sötét szinben és nagyon szomorúnak látom. Én ugy nézem a dolgokat, hogy a mit most vagy a nagyon közel jövőben nem tudunk megcsinálni, azt csak nagyon sokára, vagy sohasem tudjuk megcsinálni. Én ugy látom, hogy nekünk elég dolgunk lesz megvédelmezni majd azt, a mi jogunk már megvan, nem pedig, hogy esetleg valami ujabb jogot is tudunk magunknak szerezni. Épen ebből a szempontból, Magyarország jövendője szempontjából károsnak tartom azt, hogy mi most az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát meghosszabbitsuk és azért nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem előrebocsátva azt, hogy elfogadom Kossuth Ferencz és Földes Béla t. képviselőtársaim'határozati javaslatait, a magam részéről a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): »Utasittassék a kormány, hogy a bankszabadalom esetleges megújítása alkalmával a mezőgazdasági hitel teljes mértékű kielégítéséről gondoskodjék.« (Helyeslés balfdől.) Elnök: Mielőtt a vitát tovább folytatnék, Zboray Miklós képviselő ur kivan nyilatkozni. (Halljuk/ Halljuk/) Zboray Miklós: T. képviselőház! A mélyen t. elnök ur az ülés elején egy felhívást intézett hozzám, és én köteles és átérzett tisztelettel, minden mellékkörülményre való tekintet nélkül, a következőket terjesztem elő. (Halljuk / Halljuk !) Tegnap a zárt ülés elrendelése után a karzat kiürítése alatt kerületem egy községének ügyében, — jelesül arról volt szó, hogy az eddig hetenkint tartott vásár helyett havonkint akarna egyet tartani és ez iránt felvilágosítással fordultak hoz-