Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-80
80. országos ülés Í9ÍÍ január 19-én, csütörtökön. 75 zám — én tehát ebben az irányban akartam felvilágosítást kérni a t. kereskedelemügyi minister úrtól és átmentem hozzá. A kereskedelmügyi minister ur azonban arra a kérdésemre, hogy »Kegyelmes uram, egy kis felvilágosítást kérek«, azt felelte: »01yanokuak, mint ti, nem adok felvilágositást«. Én meg voltam lepődve, azt hittem, talán tréfa a dolog és újra feleltem : »Kérlek, én nem szavaztam velük, reám ne haragudj«. Mire a kereskedelemügyi minister ur azt mondotta : »No hát akkor felelek, mi az ?« Én láttam, hogy ideges és haragszik, erre azt mondottam: »Köszönöm, most már nem kérek felvilágosítást*. És helyemre jöttem. Barátaimnak, a kik kérdezték, elmondtam az esetet és igenis azokat a kifejezéseket, a melyek a lapokban megjelentek, én többé-kevésbbé használtam, de a melyeket itt ezúttal ismételni nem akarok. (Zaj jobb felől.) Hámory László: Jó is lesz! Zboray Miklós : Bocsánatot kérek, itt fenyegetésnek helye nincsen. (Nagy zaj.) Megkívánom, hogy lovagias módon meghallgassanak. Ha annyira megyek, hogy nem is ismétlem ezeket a kifejezéseket, hogy a naplóba be ne kerüljenek, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor teljes joggal várhatok viszont önöktől annyi lojalitást, hogy legalább tisztességgel meghallgassanak. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobb/elől.) Már a tegnapi napon, a munkapárt két tagja előtt, a ki engem felkeresett és a kik tanúbizonyságot tehetnek e mellett, a midőn kijelentették előttem, hogy én félreértettem a minister urat, hogy ő csak tréfált és nem komolyan mondta szavait és nem volt azoknak sértő szándéka, kijelentettem, hogy ez esetben én kész vagyok elégtételt adni. Időközben illetékes helyről ismételten hallottam azt a kijelentést, hogy ez tréfa volt, én félreértettem a minister urat. Kijelentem tehát, hogy a minister urat megbántani nem akartam és igy nemcsak a lovagiasság szerint kötelességem, de egyénileg is igen sajnálatosnak tartanám, hogy akár a minister úrral, akár más képviselőtársammal, akár idősebb, de különösen idősebb egyénnel szemben, a ki azt állítja, hogy ő tréfált és én őt félreértettem, vindikálnám magamnak azt a jogot, hogy nekem van igazam. (Általános helyeslés.) Én feltétlenül, fentartás nélkül elfogadom e kijelentést, és kijelentem a t. minister úrral szemben : sajnálom, hogy félreértés folytán azokat a szavakat használtam és kérem azokat el nem mondottaknak tekinteni. (Általános helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk I Halljuk!) A most elhangzott lojális nyilatkozat után ugy érzem, hogy nekem kötelességem kijelentem, hogy a tegnap Zboray Miklós t. képviselő úrral folyt rövid beszélgetés során nekem sem okom, sem szándékom nem volt őt megsértem, (Általános helyeslés.) és örülök azon, hogy ő most nyilatkozatában elismerte azt, hogy a tegnapi inczidens félreértés folyománya volt. (Általános helyeslés. Élénk éljenzés jobbfelől.) Elnök: Az ülés elején tett kijelentésemmel kapcsolatosan annak konstatálását tartom szükségesnek, hogy az itt elhangzott nyilatkozatok után nem forog fenn többé szüksége annak, hogy Zboray Miklós képviselő úrral szemben a házszabályokat alkalmazzam. (Általános helyeslés.) Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! Évek hosszú sora óta elvi álláspontom az, hogy Magyarország gazdasági felvirágoztatása az ország gazdasági ügyeinek önálló intézésétől függ, vagyis attól függ, hogy Magyarország a maga eddigi, Ausztriától való gazdasági függésétől felszabadulva, összes gazdasági ügyeit önállóan intézhesse. (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) Ezen alapelvből kifolyólag, a melyet minden alkalommal kifejezni szükségesnek és köttelességemnek tartottam, állottam be — ha szabad ugy mondanom — a vezérkarba, azon vezérkarba, a mely Magyarország gazdasági függetlenségét abban a sorrendben, a mint azt a törvényes terminusok megengedik, kiküzdeni akarja és ezen álláspontomból kifolyólag állottam az önálló magyar jegybank érvényesítésének, felállításának kiküzdésére sorakozottak közé és küzdöttem, küzdök ma is és küzdeni fogok mindaddig, a mig Magyarország gazdasági önállósítása terén a legelső és szerintem legfontosabb feltételek egyikét: az önálló magyar jegybankot meg nem teremtettük. (Élj enzés a baloldalon.) Az utolsó években egész politikai és közgazdasági életünket vezette, dominálta az önálló bank kérdése. Én abban a véleményben voltam és vagyok, hogy azoknak, a kik egy ilyen harcz élére állanak, mint képviselők, a kik egy ilyen harezot, küzdelmet felvesznek, kötelességük a kérdést a maga egészében minden szempontból, minden árnyalatában előzetesen alaposan megvizsgálni, előzetesen maguknak véleményt alkotni, és csak hogy ha alapos tanulmány, alapos megfontolás után jutnak arra a meggyőződésre, hogy a gazdasági önállóság kivívása a helyes, csak is akkor léphetnek rá a küzdelem terére, vehetik fel a harezot a maga összes konzekvencziáival. (Ugy van! balfelől.) Ezért ugy én, mint igen t. elvbarátaim, legyenek azok akár a mi pártunk kötelékében, akár azon kivül, mindannyian nem ma kezdünk az önálló 10*
