Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 19Í1 jahuár 19-én, csütörtökön. 71 túloldalnak azt, hogy sohasem jó az, hogyha az a nagy, erős többség lelép az objektivitás mezejéről. (Helyeslés balfelöl.) Madarassy-Beek Gyula, valamint Jankovich Béla t. képviselőtársaim is mondtak egy-egy nagy beszédet teljesen objektív alapon és sokkal szivesebben látnám mindenkor azt, hogyha ilyen vitatkozásra nem adna az az erős, hatalmas nagy párt okot. Áttérek most, t. ház, beszédem harmadik részére. (Halljuk !) \' ;,j Hock János : Kérj egy kis szünetet! Kovács Gyula: Sokkal fiatalabb tagja vagyok a háznak, semhogy azt arrogálhatnám magamnak. (Halljuk !) Áttérek már most beszédemnek általam legfontosabbnak tartott részére, az Osztrák-Magyar Banknak és az önálló magyar nemzeti banknak tárgyalására a magyar népre való vonatkozásában. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Kiindulok abból az elvből, hogy nem hiszem, hogy akadjon Magyarországon ember, a ki, ha az önálló bank életbe lépte alkalmával ugyanazok maradnának a viszonyok, nem óhajtaná ennek az önálló banknak a felállítását, mert ugy hiszem, pártkülönbség nélkül él minden magyar ember lelkében a függetlenségi vágy. (ügy van ! balfelöl.) Hogy minő pénzügyi állapotok vannak nálunk a vidéken ebben a tekintetben saját tapasztalatomból mondok el egyetmást. Tanura is hivatkozom, bár általában perhorreszkálom a tanukra való hivatkozást, de ebben az esetben kivételt teszek. Hivatkozom az általam nagyrabecsült képviselőtársamra, Kammerer Ernőre, (Éljenzés jobbfelöl.) a ki azt a kerületet képviselte, a melyben a mi gazdaságunknak egy része fekszik, és a melynek választópolgára voltam. Egy hang (balfelöl) : Kernelem nem szavaztál rá! Kovács Gyula: De bizony rászavaztam, sőt kijelentem, hogy 1904 november 18-ika előtt szabadelvű érzelmű voltam. (Zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Kovács Gyula: E tekintetben hivatkozom Kammerer Ernő t. képviselőtársamra, (Éljenzés jobbfelől.) a kinek hűséges választója voltam, sőt korteskedtem is megválasztatása érdekében. Azt irta nekem egyszer ez a t. képviselőtársam, hogy ő ugy hallja, hogy a mi vidékünkön valaki uzsoráskodik és igy tekintettel arra, hogy én a nép között forgolódom, tudjam meg, hogy igaz-e ez ? Ennek a felszólításnak eleget tettem és megkérdeztem egy munkást, a kivel találkoztam : ismered te ezt az embert ? Azt felelte, hogy ismerem. Szokott kölcsönöket adni ? — Igen, nekem is adott. — Mennyi kölcsönöd van ? — Tíz forint. — Mennyi kamatot fizetsz 1 — Egy forintot minden hónapban. Tudja a t. ház, hogy mit jelent az, ha egy szegény nyomorult munkástól 130%-ot vesznek ? Egészen magamból kikelve kezdtem ez ellen az ember ellen beszélni és rá akartam venni a polgártársat, hogy tegye meg a feljelentést az uzsorás ellen. De uram — felelte a munkás — hiszen köszönettel tartozom annak az embernek, hogy ilyen feltételek mellett kölcsönt kaphattam tőle. Tessék megmondani, hogy mit csináltam volna hogyha ilyen feltételek mellett nem kaptam volna meg a kölcsönt 1 Hiszen nekem és családomnak az kenyérre kellett; s ha nem kapom meg a kölcsönt, éhen pusztultam volna el. Az Isten áldja meg, a ki 130%-ra adott kölcsönt, mert legalább adott kölcsönt. Nem is okolom ezért az Osztrák-Magyar Bankot és a mi pénzügyi viszonyainkat, de hogy ebben van az Osztrák-Magyar Banknak is, és pedig lényeges része, azt igenis leszek bátor beszédem további folyamán kimutatni. (Derültség a jobboldalon.) Ne tessék ezen nevetni, mert ha az az OsztrákMagyar Bank elfogadna kis váltót is, ha elfogadna tiz forintos váltót is, akkor nem volna ma ez az állapot; ha elfogadna három hónapnál hosszabb lejáratú váltót is, akkor nem állhatna fenn ilyen állapot, akkor nem kellene annak a szegény nyomorult embernek, a ki két kezével keservesen keresi meg a kenyerét, 130%-os kölcsönt felvennie csak azért, hogy éhen ne haljon. Kelemen Samu t. képviselőtársam azt mondotta itt beszéde folyamán, hogy Bihar megyében éhtifusz" van. Ugy látom, hogy ez a kijelentése nem keltett nagy hatást itt a házban ; én reám azonban ad personam, nagyon erős hatást tett. Megmondom mindjárt azt is, hogy miért ? Azért, mert én már az életben láttam és tapasztaltam ezt; azok, a kik még nem tapasztalták, nem is érezhetik, nem is érthetik meg, hogy mi ez ? Elmondok egy dolgot a saját tapasztalatomból, bocsánatot kérek, a mely saját személyemmel kapcsolatosan történt. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Kovács Gyula: Mint 21 éves fiatalember, tele ambiczióval hazakerültem a gazdaságba és azt mondtam : én pedig itt rendet fogok teremteni. Es a mikor jött hozzám egy munkásokból álló csoport és kértek bizonyos előleget, azt mondtam nekik: igen, az előleget meg fogjátok kapni, de nem most, mert nem most van az ideje ; tekintve, hogy rendnek kell lenni, ezt az előleget később fogjátok megkapni. S mikor láttam, hogy milyen lesújtó hatással volt ez reájuk, iparkodtam ezt reparálni és azt mondtam nekik : meg is mondom, hogy ezt az előleget tiz nap múlva meg fogjátok kapni. S akkor mi történt ? Egy kis, vézna, betegnek látszó leány a csoj^ortban, a ki nem volt több, mint tízéves, mert szólni és azt mondta : de uram, egy órát is nehéz annak várni, a ki éhezik. Én reám olyan hatással volt ez a kijelentés, hogy mint 21 éves, életerős fiatalember, a ki nem emlékezett arra, hogy mikor sirt valaha, erősen,\ kétségbeesetten sírni kezdtem és azt mondtam : Istenem, hát vannak ilyen emberek is, a kiknek nemcsak hogy kenyérre nem telik, de még levesre és kukoriczakenyérre sem % (Zaj a jobboldalon.) Ezek az