Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-80
72 80. országos ülés Í9H január i9-én, csütörtökön. állapotok nem ejtik önöket gondolkodóba % (Zaj. Elnök csenget.) Én nem tudok szörnyűbb dolgot elképzelni, mint mikor valaki éhezik és nem is tudja, hogy mikor jön el az az idő, a mikor jóllakbatik. Mert nem az a baj, bogy két vagy nem tudom bány napig éhezem, banem az, hogy még azt sem tudom, hogy majd mikor nem fogok én majd tulaj donképen éhezni. És ba azt mondják itt, hogy ezek az esetek csak szórványosan fordulnak elő, erre nézve nagyon eklatáns példával szolgálhatok. A véletlen hozta ugyanis magával, bogy ma reggel kaptam a kerületemből egy levelet, (Derültség a jobboldalon. Bálijuk l Halljuk! balfelől.) a mely levelet egy rendkívül tisztességes, becsületes és szavahihető ember irja. (Mozgás jobbjelől.) Ha rázza is a t. képviselőtársam a fejét, nekem ez a baj a bank szempontjából, lehet, hogy t. képviselőtársamnak az a baj, hogy valamely pénzintézet 1%-kal drágább perczenten szerezhet meg valamely értékpapírt. (Zaj.) Nekem az a baj, hogy vannak az országban olyanok, a kik nyomorognak és éheznek és ez nekem, mint embernek fáj, de nemcsak fáj, hanem kétségbe vagyok esve a miatt, hogy van olyan embertársam is, a ki éhezik és nyomorog, de a kin nem tudok segíteni. Ez az általam nagyrabecsült és minden tekintetben szavahihető választóm azt irja (olvassa) : »Szeghalom község legnagyobb köre, a 180 tagot számláló földmives munkások körének megbízásából kérem stb. ... a nyomorral küzdő, már-már a kétségbeesés szélén álló népünk érdekében az alább elmondandó ügyben és alkalomból szót emelni. A kör 160 tagja megannyi nagy családdal megáldott, két keze munkájára utalt és 150—200 koronából tengődő pária . . . Ha még Szegbalom községben is, a hol az ország lakossága talán legjobban van szituálva a földmivelő nép között, ha még ott is történik az ilyesmi, mennyire fordulhat még elő másutt az országban. Ezt a levelet ma reggel kaptam, tehát egészen aktuális, most történt, nem is évekkel azelőtt, és azért most kell megállapítani ezeket. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : At. képviselő urakat kérem, szíveskedjenek a szónokot meghallgatni. A t. képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék fejtegetéseit a napirenden levő tárgygyal némi összeköttetésbe hozni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kovács Gyula : Én az Osztrák-Magyar Bank kihatását a népéletre akarom itt tárgyalni. (Mozgás.) És bármily nevetségesnek látszik, kegyeskedjék nekem megengedni ezt. Én talán most ugy nézek ki, mint, nem tudom, valami szoczialista apostol, vagy földosztó. (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások : Tőzsdelátogató I) Nem, én a nép nyomorán szeretnék segíteni, a mit emberi köteességemnek tartok. Farkas Pál : Határidőüzlet kötéséről beszéljen. Kovács Gyula: Arról is beszélek. Nagyon szívesen. Mikosevits Kanut: Oszsza szét nyereségét! Kovács Gyula: Nem tudom, hogy ki szólt közbe, de kijelentem, bogy osztottam abból annyit, mint a közbeszóló aránylagosan vagyonából. Farkas Pál: A választásokon. Csuha István : A választásokat jó lesz nem emlegetni. Kovács Gyula: Azt mondja a t. túloldal, b°gy 1%-kal növekednék körülbelül a bank kamatlába az esetben, hogyha az önálló magyar bankot felállítanák. Hogy ez mit jelent a nemzeti életben és nemzeti vonatkozásban, azt jó tudom, de viszont kijelentem, hogy most annak a kisembernek az ügye érdekel elsősorban, nem mintha csak az a nép volna Magyarország tagja, de azért, mert jól tudom, hogy annak a nagy banknak, (Zaj. Elnök csenget.) a nagy takarékpénztárnak, nagyon mindegy az, hogy ő most 8—9%-ot fog fizetni és mennyit helyez tartalékalapba, mennyit kell építkezésbe fektetnie, bogy leírásokat eszközölhessen, nem ez a fontos rám nézve, rám nézve az a fontos, bogy lenn a vidéken kihatásaiban ne érezze meg a szegény ember az 1% kamatemelést. Elmondom miként gondolom azt keresztülvihetőnek. (Halljuk ! Halljuk !) A kisember, a kisiparos, a kiskereskedő, a kisgazda, ba hitelt akar, eltekintve az uzsoraüzletektől, a takarékpénztárhoz fordul; megszavaznak neki 7—8%-ra hitelt. Ez nagyon szépen hangzik, de hozzáütnek rendszerint bizonyos kezelési költségeket. Mit jelent ez a százalék kezelési költség ? Mert ez az 1%, ha a váltó négy hónapi lejáratú, tulaj donképen 3%, ba pedig a váltó csak három hónapos lejáratú, akkor 4%, vagyis ebből a 7—8%-ból már 11—12% lesz. Hozzájön ehhez a váltóbélyeg, bizonyos mennyiségű irásdij, továbbá az is, bogy annak a nyomorultnak magának nem adnak hitelt, banem előbb kezeseket kell neki otthon keresnie, és ezért is elég magas százalékot kell neki a kezeseknek fizetni. Annak a kisgazdának tehát, ba rendezett viszonyok között is él, ba nem megy az uzsoráshoz, banem a takarékpénztárhoz fordul, akkor is belekerül a kölcsöne 11—12%-ba. Hogy pedig ne kelljen ennek a kisgazdának vagy kisiparosnak vagy kisembernek, kire én leginkább helyezem a súlyt, mert ezek nem tudják megszerezni a hitelüket, magasabb kamatot fizetni, tessék meghozni az uzsora-törvényt, melyet én ugy javaslok megalkotni, hogy ki legyen mondva benne, hogy senkitől semmiféle czimen 8%-nál többet venni ne lehessen. Ha ez szigorúan és erélyesen lesz végrehajtva, és ba hivatalból üldözendővé teszszük az uzsorát, akkor annak a nyomorultnak, annak a kisembernek, aki leginkább rá van szorulva a hitelre, nem kell majd többet fizetnie, mint a mennyit ma fizet. Szerintem ma is nagyon elég az a 11—12%, melyet a jó Osztrák-Magyar Bank mellett neki megfizetnie kell. Leszek bátor ezután áttérni a gazdahitel kérdésére. Itt megint azzal kezdem a beszédemet, hogy tudom, bogy szerénytelenség lesz, de a czél érdekében szerénytelenséget is elkövetek. A magyar
