Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

70 80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. azonban tényleg aranyjáradék, nem mondható valami sikerült dolognak. Abban sem látok valami különös érdemet hogy hetvenszeresen túljegyezték ezt a kölcsönt, mert a mi részünkről egészen mindegy az, hogy húszszorosán, hetvenszeresen, vagy akár kétszázszorosán jegyezték is túl; a mi szempontunkból csak az volt a fontos, hogy ezt a kölcsönt megkapjuk. De nem is volt olyan nagy művészet ezt hetvenszeresen túljegyeztetni. Mert mikor a Deutsche Bank tudta, hogy ez a kölcsön hetvenszeresen, vagy húszszorosán van túljegyezve, vagyis, hogy neki ebből csak egy bizonyos hányad, egy vagy két százalék jut, akkor kétszázszorosán is túljegyeztethetett volna ez a kölcsön, mindegy volt rá nézve, mivel nem kellett készpénzt adni, s mert ezzel a Deutsche Bank azt is bizonyítani akarta, hogy ő milyen tőkeerős, a nélkül, hogy tőkeerősnek kellett volna lennie. Hát ebben sem találom meg azt a nagy érdemet a mit a túloldal magának vindikál. Rátérek Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam beszédének a befejezésére. Nagyon szép az a fiúi kegyelet, a melylyel t. képviselőtársam édesatyjáról megemlékezik. A legnagyobb elismeréssel adózom neki azért, a mit egy érdemes, Magyarország számára sok jót teljesített apa iránt beszéde végén kifejezéssé juttat. Azonban meg kell állapitanom, hogy t. képviselőtársam már nem követi az apa nyomdokait. Beszéde végén ugyanis t. képviselőtársam azt mondotta, hogy mindennek alfája Hegedüs Sándor szerint: annak idején a készfizetések pontos előkészítése. Hát ha Hegedüs Sándornak akkor az volt az intencziója, hogy a készfizetések pontos előkészítése megtörténjék, vájjon azt értette-e ezen, vájjon ugy gondolta-e. hogy száz évig is csak az előkészítés stádiumában maradjon ez a dolog ? Nem ugy gondolta-e ezt Hegedüs Sándor, hogy a mai viszonyok között már tényleg, nemcsak de facto, hanem jogilag is megkezdessenek a készfizetések ? Ha tékát az édes apa szellemében akart volna t. képviselőtársam eljárni, akkor a készfizetések tényleges megkezdése mellett kellett volna szavaznia és a mellett kellett volna lándzsát törnie, nem pedig azért a javaslatot változatlanul elfogadnia. T. képviselőház ! Beszédemnek ebben a részében talán eltértem némileg az objektív állás j)onttól és talán szubjektív voltam akkor, a midőn annyi szubjektív érzést látok, és kárhoztatok én a t. házban, mert nemcsak a dolgokat nem tekintik objektíve, de a személyeket is szubjektív szempontból bírálják el és ezt én erősen kárhoztatom. Két oka van annak, hogy én talán letértem az objektivitás teréről. Az egyik az, hogy Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam beszéde kifejezetten Kossuth Ferencz t. képviselőtársam ellen irányult, már pedig, habár én, ismételten hangsúlyozom, nem tartozom a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló párthoz, de egyáltalán egyik párthoz sem tartozom, nem hiszem, hogy volna Kossuth Ferencz pártjában, vagy ebben a házban, vagy az országban még valaki, a ki nagyobb tisztelettel, nagyobb elismeréssel adóznék Kossuth Ferencz személyének, mint én. Én bámulom Kossuth Ferenezben azt a szép magyar lelket, a mely azt a roskadozó testet fentartja . . . Egy hang (a baloldalon) : Nem is olyan roskadozó ! Kovács Gyula: • • - fentartja azért, hogy igenis, Magyarország érdekében munkálkodhassék. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk I) Elnök : Csendet kérek ! Kovács Gyula." Én ennek a személyes tiszteletemnek igenis nemcsak itt ebben a házban, hanem mindenütt, a hol csak megfordultam és a hol erre alkalmam volt, kifejezést akartam adni és kifejezést akarok is adni azért, mert én ugy látom, hogy ezt a Kossuth Ferenczet nagyon sokszor méltánytalanul és igaztalanul támadják. (Mozgás és zaj.) Minthogy nagyon méltóztatnak idehallgatni, t. képviselőtársaim, tehát azt mondom, hogy, ha Kossuth Ferencz nem lenne annak a Kossuth Lajosnak a fia, a ki iránt mindnyájan annyi hálával tartozunk, hanem, hogyha Kossuth Ferencz csak mint ennek a hazának egyszerű polgára született volna, és ha nem tett volna egyebet, mint azt, hogy a vasutasok érdekében olyan tevékeny volt és azoknak fizetését rendezte ; (Ugy van ! balfélől.) hogy volt neki bátorsága a vasúti pragmatikát jól vagy rosszul megalkotni, (Derültség a jobboldalon. Halljuk! balfélől.) már akkor is halhatatlan nevet vívott volna ki magának Magyarországon. Mert ha minálunk van bátorsága egy kormánynak arra, hogy a kisemberek érdekei iránt érzéke legyen, hogy azok érdekében cselekedjék és az a kormány már ezzel igen sokat tett Magyarország érdekében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt szó volt a múltkor arról, hogy valaki a lapokban egy nem tudom miféle élczet engedett meg magának és azt mondta, hogy egyik képviselőtársunk elragadtatásában kezet csókolt Kossuth Ferencz képviselőnek. Ezt az illető képviselőtársunk igen szellemes módon meg is czáfolta. (Mozgás. Halljuk/ Elnök csenget.) Én pedig kijelentem, hogyha én lettem volna az, a kiről ezt állították, én nem dementáltam volna ezt a kijelentést és pedig azért nem, mert épen ugy, a mint nem restellem, sőt örülök, ha az apámnak bárhol is nyilvánosan kezet csókolhatok, épen ugy nem restéinek kezet csókolni Kossuth Ferencznek, olyan fiúi kegyelettel ragaszkodom ő hozzá. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez nem bank! Arról beszéljen ! Halljuk! balfélől. Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Kovács Gyula: Ez volt egyik oka annak, t. ház, hogy Hegedüs Lóránt t. képviselőtársammal szemben — a miért szives elnézését is kérem — az objektivitás teréről leléptem. A másik oka pedig az volt, hogy Hegedüs Lóránt, t. képviselőtársam maga sem volt objektív, hanem nagyon is szubjektive nyilatkozott és be akartam igazolni a t.