Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 69 kedett, közben azonban elrepült fölötte egy madár, holló volt-e vagy más, nem tudom; sajtot-e vagy mást, nem kutatom, de az orra hegyére pötytyentett. A czigány felriadt, s igy kesergett: »Bgész életemben mindig fekete kávét szerettem volna inni, ötven évig vártam rá, soha el nem érhettem, pedig legalább álmomban hadd ihattam volna.<< De nem ihatott, mert a korcsmáros helyett ez az illetlenkedő madár pöttyentett rá valamit és fölébredt. Ugyanez áll Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam mondására is. A szabadelvű párt 35 éven át nem tudott eredményeket elérni, csak közel j utott az eredményekhez és épen halála pillanatában, a mikor jött az átkos obstrukczió, akkor tette volna boldoggá Magyarországot, akkor hozta volna meg az önálló bankot, akkor szerezte volna meg Magyarország függetlenségét. Ilyent komolyan állitani nem lehet. rius barcz fog kitörni, nem fog megvalósulni. Hát ez nagyon szép jövendőmondás. Én azonban teljesen ellenkezőleg látom a dolgot. Nagyon ritkán és és csak néha olvasok egy nagyon előkelő osztrák lapot, a Neue Freie Presse-t, de néha olvasom; annak közgazdasági rovatában egyik napon azt olvasom, hogy mi lehet az oka annak, hogy ámbár a magyar ministerium is elismeri, hogy ilyen nagy termés volt, több, mint 50 millió métermázsa búzatermés, mégis ma 11 forintot kell fizetni Bécsben a búzáért. Arra a konklúzióra jut, hogy ennek az oka semmi más, mint hogy a magyar gazdának a hiteligényeit fokozottabb mértékben elégitik ki, vagyis, hogy a gazdának nem kell ugy, mint azelőtt piaczra dobni a maga termését,, a mikor elcsépelte, igy nem kell lenyomni az árakat, ideje van elraktározni és várhat addig, a mig jobb árakat érhet el. És hogy a magyar gazdaközönség hiteligényei javultak, jobbak, e tekintetben egy klasszikus tanura hivatkozik — a mint ő kifejezi — Lukács László pénzügy minister úrra. Ha ez igy áll, ha az osztrákoknak az a felfogásuk, hogy nálunk olcsóbb lenne a nyerstermény, mint a hogy úgyis van, olcsóbban kellene adni, ha a gazdák hiteligényeit megszorítanák: épen ebben van legeklatánsabban kifejezve a köztünk fenforgó érdekellentét. És ez természetes dolog. Ausztria ijjari állam, mi nyerstermelő áüam vagyunk ; annak az ipari államnak az érdeke mindig az, hogy a mi nyersterményeink minél olcsóbban jussanak a piaczra, és ha ez a czélja, ezt semmivel jobban el nem tudja érni, mint az által, ha a mi hitelünket megszorítja. Én tehát megtalálom itt az érdekeUentétet. T. képviselőház ! Beszédének további folyamán az én igen tisztelt képviselőtársam azt mondja, bogy milyen nagyszerűen sikerült ez az 500 milliós kölcsöne a t. kormánynak. Hát én ismét a t. képviselőtársam szavaival élek. Én nem dicsérem meg a munkapártot ezért külön, mert ők nemcsak, hogy megdicsérték már magukat ezért, de egyenesen tüntető deputáczióban mentek a ministerhez és ott fejezték ki elragadtatásukat a kölcsönnek sikerülte felett. Hanem én nemcsak ezért nem dicsérem meg a munkapártot, de már csak azért sem, mert ezt a kölcsönt nem tartom olyan jónak, mint a milyennek az igen t. túloldal tartja. Meg is mondom, hogy miért nem tartom ilyennek. Énnél a kölcsönnél kibocsátottak 250 millió koronajáradékot, ez azonban csak névleg koronajáradék, tényleg aranyjáradék és pedig aranyj áradék azért, mert a fizetéseket aranyban garantáltuk. Mivel pedig a koronaj áradék és az arán}'] áradék árfolyama között 2%-os differenczia van, ennélfogva a 250 milliónál 5 milliót egyszerűen kidobtunk. Hogy ez igy van, azt mi sem mutatja jobban, minthogy a berlini tőzsdén, mikor kibocsátottuk ezt a papirt 91 : 75 árfolyammal, másnap a nélkül, hogy egy papirt láttak volna, 92.5%-al jegyezték azt. Az tehát, bogy mi kibocsátunk egy kölcsönt, a melynek koronajáradék a neve, a mely Sándor Pá!: Kitűnő ! Kovács Gyula : Hegedüs Lóránt t. képviselő ur nagyon fájlalja azt, hogy a 2%-os kvótaemelésnél 4,200.000 korona teher háramlik az országra. Már beszédem másik részében mondottam, hogy ki fogom mutatni, hogy ezt szépen ellensúlyozni lehet. De azt is a túloldal figyelmébe ajánlom, hogy e szerint a javaslat szerint pedig az adómentes bankjegytartalékot 400 millió koronáról 600 millió koronára javasolja felemelni az igen t. kormány. Már most mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy 200 millió koronáról nem kell maid az OsztrákMagyar Banknak 5%-os kamatot fizetni. Ha felveszszük, hogy Magyarországra ebből 40% esik, a mi kitenne annak a 200 miihónak 5%-ából, 10 miihóból 4 millió koronát, akkor ez a kvótaemelés az igen tisztelt munkapárt részéről már eliminálva van, mert ő is 4 millió koronával emelte Magyarország terheit. Azt mondja azután az én igen tisztelt képviselőtársam, hogy azt mondaná az a függetlenségi választópolgár : Hát, ha áll az, hogy olyan sokan csődbe kerültek volna akkor, ha azt a Benedikt-féle formulát el nem fogadta volna a kormány, hát miért nem helyezkedünk most is erre az álláspontra ? Miért nem mondjuk most is azt, hogy el kell fogadni, mert ellenkezőleg igenis tönkrejuttatja Ausztria-Magyarországot ? Hát erre nézve az a válaszom, hogy épen azért akarjuk az önálló bankot, épen azért törekszünk minden tőlünk telhető eszközzel arra, hogy megalapítsuk ezt az önálló bankot, mert függetleníteni akarjuk hitelügyleteinket Ausztriától, hogy Ausztria ne lehessen abban a helyzetben, hogy pénzügyileg tönkretehessen bennünket akkor, a mikor akar, és bogy ilyen kiegyezéseknél is ne tudjon Ausztria megzsarolni azon a czimen, bogy hiteléletünket, hitelviszonyainkat tönkreteszi. Éz a tulaj donképeni bázisa annak, hogy miért követeljük mi még áldozatok árán is az önálló magyar jegybankot. Beszédének további folyamán azt mondja Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, hogy az a koczkázat, bogy megint egy merkantilis és agrá-