Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

68 80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. is, a mit kaptunk, elestünk volna \ (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Most, t. képviselőház , elérkeztem t. képviselőtársam beszédének a nyolczadik pontjához és itt a nagyméltóságú elnök úrhoz is beszélek, nem mint a képviselőház elnökéhez, hanem mint az Akadémia elnökéhez. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ha a Magyar Tudományos Akadémia egy pályadijat tűzött volna ki azon szavakra, a melyet a koaliczió alatt legtöbbször használtak, akkor ezek meg ezek a szavak, a kikapcsolás és bekapcsolás stb. nyerték volna el a pályadijat. Én arra kérem a nagyméltóságú elnök urat. . . Elnök (csenget) : En meg arra kérem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék a titulaturát mellőzni, a magyar képviselőház gyakorlatának ez nem felel meg. (Helyeslés.) Kovács Gyula ; Arra kérem tehát a mélyen tisztelt elnök urat, legyen kegyes odahatni, hogy, ha az akadémia pályadijat tüz ki, azokra a szavakra, melyeket a koaliczió legtöbbször használt, akkor a paritás elvénél fogva tűzzön ki az akadémia pályadijat arra is, melyik volt az a szó, a melyet a munkapárt legtöbbször használt megalakulása óta. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szinte félve mondom ki ezt a szót, a melynek már babérral koszorúzott pályadijat kell kapnia ; ez a szó : koaliczió. A nélkül, hogy az átkos koaliczióról ne beszélnének, az urak még csak lélegzetet sem tudnak venni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Hiéna-politika! Kovács Gyula: Elérkeztem, t. képviselőház, Hegedüs t. képviselőtársam beszédének kilenczedik hónapjához, (Élénk, derültség.) illetőleg kilenczedik pontjához. Bocsánat, de a nyelvbotlás onnan származott, mert ebben a pontban a csecsemők megszületésének problémájáról beszélt Hegedüs t. képviselőtársam, eszmetársulás révén jutott az a bizonyos szó eszembe. Farkas Pál: De a beszéde halva született! (Zaj.) Kovács Gyula : Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam kimutatta, hogy már a csecsemő is bizo^os aktívummal jön a világra, de kimutatta egyúttal azt is, hogy az átkos koaliczió négyévi uralmának — a mely alatt a koaliczió ötszáz millió korona adósságot csinált — az a hátránya is megvan, hogy minden csecsemőre 25 K-val több teher esik. De hát, ha a mérleg egyik serpenvőjébe beletesszük az 500 millió koronát, a másik serpenyőbe nem teszünk semmit \ Hogy népiesen fejezzem ki magamat, mit csinált a koaliczió ezzel az 500 millió koronával ? Megitta, elkártyázta, a Dunába dobta ? Vájjon Magyarországnak kárt okozott-e ezzel a pénzzel í Nem, én ugy tudort^ ezt a pénzt hasznos beruházásokra fordította. (Egy hang : Rosszul feldette be !) Hock János: Részben! Kovács Gyula: Az más! Lehet, hogy rosszul fektette be, de azt, hogy az intencziója helytelen lett volna, azt sem erről, sem arról az oldalról állítani nem lehet. Azt különben, hogy minden csecsemő 25 K-val több teherrel jön a világra, t. képviselőtársam, ugy látszik, még reparálni is igyekszik ; legalább a megválasztatása ellen a magyar királyi Curiánál beadott peticziónak, a melyet tegnapelőtt tárgyaltak, egyik szakasza azt mondja, hogy a 700 választóból álló szepsiszentgyörgyi választókerületben Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam 200.000 K-át pengőben készfizetett. (Derültség a szélsőbaloläa,lon.) Bankszerüleg akarok beszélni e kérdésről is. 700 választó van ott; ezek közül elköltözött, beteg, meghalt szóval nem szavaz le legkevesebb 10% ; marad 630 választó ; ebből a képviselő ur megkapta a szavazatoknak több mint felét, mondjuk — mert peticziót adtak be ellene — bizonyára nem többet mint két harmadát; tehát esett rá 400 szavazat. Már pedig az emiitett peticzió tanúsága szerint csak egy banknak, a Háromszéki Takarékpénztárnak révén 200.000 koronát fizetett. (Felkiáltások jóbbjelol: Nem igaz '.) Fele legyen igaz, akkor is rendben leszünk a számításban, meg méltóztatnak látni. Tegyük fel, hogy minden választópolgárnak hót csecsemője van. A mai egyke-rendszer mellett ez sok ; de még ha tizennégy csecsemőt veszek is minden választópolgárra, Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam még akkor is mentesítette mindezen csecsemőket, a koaliczió átkos gazdálkodása alól, mert apát, anyát és gyermekeket véve 400-szor 9 annyi, mint 3600 és véve az elköltött 200.000 koronát, egy csecsemőre esik több mint 50 korona, tehát nemcsak az átkos koaliczió által rájuk rótt 25 korona megterhelés alól tehermentesítette őket, de, ugy látszik, annyira elővigyázatos volt, hogy azt a sokkal nagyobb összeget, a melyet a munkapárt a létszámemeléssel, ágyukkal, léghajókkal stb. a csecsemőkre fog róni, még az alól is tehermentesített már előre kerületében levő minden csecsemőt. Beszéde további folyamán azt mondotta Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam — felolvasom szórólszóra : »Én csak azt mondom, hogy ebből a példából szerintem az világlik ki, hogy a 67-nek nem az a baja, a mit Földes Béla t. barátom mondott, hanem az a baja, hogy mikor mi évtizedes nagy munkával közel jutunk az eredményhez, jön az obstrukczió és lebunkózza.« En nem akarok a parlamentben élczekkel előhozakodni, nem is tartom helyesnek, de mivel a túloldalról sok ilyen tréfával hozakodtak elő, s ez az adoma annyira kapóra jön, engedjék meg, hogy röviden felhasználjam. Egy idősebb, ötven éves czigány az erdőben nagyon sokat barangolt, elfáradt, és lefeküdt egy fa tövébe aludni. Azt álmodta, hogy betért egy korcsmába, a korcsmáros rendkívüli előzékenységgel fogadta, helyet kínált neki és megkérdezte , hogy : »Mit parancsol uraságod ?<< A czigányt nagyon felbátorította a korcsmáros ezen előzékenysége és azt mondotta, hogy soha életében nem ivott fekete kávét, hozzon neki a korcsmáros egy fél litert. A korcsmáros elsietett, a czigány pedig álmában várt, várt, hogy mikor jön a fekete kávé. Nagyon türelmetlen-