Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

m 80. országos ülés WÜ január 19-én, csütörtökön. ő is azt mondta, hogy nincsen e tekintetben nehézség. Meg lehet tehát csinálni az önálló bankot. Hogy ez bizonyos rázkódtatással jár, hogy talán ideigóráig, vagy talán éveken keresztül is a kamatláb valamivel magasabb lesz, elismerem, de nem helyezek nagy súlyt reá. Nem ide tartozik tehát más helyen fogom kimutatni, miért nem helyezek súlyt arra, ha a kamatláb egy százalékkal emelkednék is. Van azután még egy érv, a melyet állandóan felhoznak az önálló bank ellen : a passziv fizetési mérleg. Hieronymi Károly kereskedelemügyi tninister: Dehogy ! Kovács Gyula : Én azt állitom, hogy a passziv fizetési mérleg tulaj donképen csak teória, csak fikczió, azért, mert pl. a mikor legutóbb az 500 milliós kölcsönügyletet megkötötték s az az összeg bejött az országba, a mi passziv fizetési mérlegünk egy perez alatt aktiv fizetési mérleggé lett. Azok a kamatok, a melyek az 500 milliós kölcsön folytán kimennek — évi 25 millió korona — pedig még passzívabbá tessik fizetési mérlegünket. Ha ez oly nagy baj, akkor miért vette fel a kormány ezt az 500 milliót ? És miért oly nagy baj a passziv fizetési mérleg ? Én, ép ugy, mint Kelemen Samu t. képviselőtársam, nagyon könnyen be tudom bizonyítani, hogy nekünk passziv a fizetési mérlegünk. Ez ép olyan teória, mintha itt a képviselőházban elkezdenénk vitatkozni az Isten létéről. Mindenki tudja, hogy van, legalább én meg vagyok róla győződve, de hogyan van és mikép van, azt senki sem tudja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) így vagyunk a passziv fizetési mérleggel is, és ezért ezt argumentumnak az önálló bank felállítása ellen el nem fogadhatom. Szives engedelmükkel áttérek az itt felhangzott felszólalásokra és bátor leszek azok egyes kitételeire reflektálni. Már előzőleg is kérem a t. házat, hogy ott, hol azok eltértek a tárgytól, én is eltérhessek. (Hallljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szives engedelmükkel először is a túloldaról elhangzottakra leszek bátor reflektálni. En elismerem különösen báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársamról, hogy nagyon magas színvonalon álló beszédet tartott és ebben a beszédben sok van olyan, a mit én is aláírok. Nem irom azonban alá azt, a mit itt mond : »Azt hiszem, hogy Magyarország hiteligényeinek kielégítése tekintetében legtisztább képet nyerünk az OsztrákMagyar Bank működéséről, ha két legfontosabb üzletágat, a leszámítolási üzletet és a lombardüzletet hasonlítjuk össze. E tekintetben összeállította a kritikus 1907—1909. év adatait. << Ezeket az adatokat én nem fogadom el mérvadóknak a nélkül, hogy látnám őket, mert én azt a bankot nemcsak pénzügyi tekintetben, de amúgy is tartom annyira politikusnak és okosnak, hogy akkor, mikor lejár a szabadalma, az utolsó években nem követi el azt az óriási botlást és hibát, hogy akkor ne elégítse ki a hiteligényeket kellőleg. Azt már a legnagyobb képtelenség lenne elgondolni, hogy az Osztrák-Magyar Bank okos vezetősége, melyet előbb magam is bátor voltam megdicsérni, annyira hibázzék, hogy mikor szabadalmának megújításáról van szó, ne igyekeznék minden rendelkezésre álló eszközzel arra, hogy a hiteligényeket a lehető legjobban, még áldozatok árán is kielégítse. Ezt a két évet igy kiragadva semmi esetre alapul el nem fogadhatom. Azonkívül azt mondja báró Madarassy-Beck Gyula ur a mezőgazdasági váltók kérdéséről, hogy azokról nem beszél, mert ez túlságosan messze vinné. Én pedig a magam részéről erre lettem volna kíváncsi, (Helyeslés a szélsőbahldalon.) mert én a mezőgazdasági hitelt rendkívül fontosnak tartom, a mint azt ki fogom fejteni nemcsak a mezőgazdaság, de az egész ország érdekében. (Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Ezért lettem volna a mezőgazdasági váltókra kíváncsi és ezért azt a kérdést intézem Madarassy-Beck GjTŰa t. képviselőtársamhoz, legyen oly kegyes a vita további folyamán akármilyen formában is megemlékezni ezekről a mezőgazdasági váltókról, sőt privátim is elfogadom, ha kioktat, és örömmel veszem, ha meggyőz arról, hogy ennek a javaslatnak nincs meg az a hibája, a melyet én, talán az én tudatlanságom folytán, benne látok. Azután még egy mondására vagyok bátor reflektálni. T. képviselőtársam azzal fejezte be beszédét, hogy a mai közgazdasági viszonyok közt, a mostani pillanatban az ország üdvére helyesebben és jobban nem járhatunk el. Én konczedálom azt, hogy a mostani pillanatban, de viszont ő is konczedálni fogja nekem, hogy nem attól függ az ország sorsa, hogy a mostani pillanatban mi történik, hanem ennél sokkal messzebb időkre kell az ország pénzügyi politikáját megállapítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérek most már arra, a mire a legerősebben akarok reflektálni, Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam beszédére. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hegedüs Lóránt t. képviselőtársamról nagyon sok szépet és jót hallottam, sőt nagyon sok szépet és jót olvastam is már tőle. és el kell ismernem, hogy — a mi én nem vagyok — ő pénzügyi szaktekintély és bankszakértő. Megvallom egész őszintén, én ugy jöttem ide, hogy iparkodtam gondolatvilágomat is minden mástól eltéríteni, hogy csak az ő beszédét haügathassam, mert azt hittem, hogy abból nagyon sokat fogok tanulni egyrészt, de másrészt — megvallom egész őszintén — szinte féltem attól, hogy annyira meggyőző lesz az ő beszéde, hogy belőlem azt a hitet, a melyet igenis táplálok, hogy csak az önálló magyar bank alapján boldogulhat Magyarország, gyökerestől ki fogja irtani. Ez nemcsak, hogy nem sikerült t. képviselőtársamnak, (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem igenis már most kijelentem azt, hogy beszéde nem sikerült, és leszek bátor azt pontonként —• ha