Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79. országos ülés 19ii január 18-án, szerdán. 57 embert, ha jól tudom, az ottani operának második karmesterét, a kit tehetetlensége miatt most onnan eleresztettek, akarták, vagy akarnák bizonyos főherczegi protekczióra idehozni. Ábrahám Dezső: Már egyszer volt részünk benne! Fráter Lóránt: Nem szabad egy idegen embert egyik legelső magyar kulturális intézményünk élére állitani, és én nem is hiszem, sőt fel sem tételezem ezt az igen t. kultuszminister úrról, mert ha karmesterekért, igazgatókért, hangzatos nevű művészekért mindig a külföldre kellene mennünk és onnan kellene őket ide importálnunk, mirevaló akkor a Zeneakadémia, a mely 20—30 esztendő óta működik % (Helyeslés.) Ide nem jöhet be idegen ember, a ki nem érti a nyelvet, nem érti a szellemet, (Ugy van ! balfelől.) a ki nem tudja azt, hogy milyen irányzatban kell ezt a nagy műintézetet vezetni, a ki nincs tisztában a mi lelkünk vágyakozásával, a ki a legelemibb dolgokat nem érti, a ki nem érti azt, hogy mit beszélnek a szinpadon. Hajós Kálmán : Énekelni keü az Operában ! (Felkiáltások balfelől: Tudjuk !) Lovászy Márton *. Köszönjük a felvilágosítást! Fráter Lóránt: Kedves barátom, engedd meg, hogy neked is ugyanazt válaszoljam, a mit az előbbire válaszoltam. (Derültség balfelől. Zaj.) Elnök: Kérem t. képviselő ur, oly megszólítást hallottam, a melyet nem hagyhatok szó nélkül, annál is inkább, mert mindinkább polgárjogot nyer a házban. Kérem, méltóztassék különbséget tenni a magánmegszólitás és a parlamenti megszólitás között. (Helyeslés jobbfelől.) A magánmegszólitásnak ez a formája nem méltó a képviselőházhoz. Kötelességem volt erre figyelmeztetni a t. képviselő urakat. (Helyeslés.) Fráter Lóránt: Bocsánatot kérek, meghajlom a t. elnök ur előtt, ha talán én vétettem volna az ellen. (Halljuk ! Halljuk!) Mondom, t. képviselőház, én azt nem hiszem, fel sem tételezem az igen t. kultuszminister úrról, annyival is inkább, mert tudom, hogy neki is az a meggyőződése, hogy magyar kultuszminister ilyen embert ide nem hozhat. Most pedig áttérek t. képviselőház interpelláczióm végére, (Halljuk I Halljuk!) s egyszersmind legfontosabb mozzanatára, még pedig arra, hogy a német szövegű éneklés operánk szinpadára behozassék ! Gr. Zichy János közoktatásügyi minister: Soha nem volt! Fráter Lóránt: Egy hazafiatlan merényletre készülő mozgalomról van itt szó, a mely czéljául azt tűzte ki, hogy az Operaház színpadján megengedtessék németnyelvű énekeseknek a német nyelven való beszélés és éneklés, hogy igy elsőrangú német énekesek vendégszereplésre megnyeressenek és másrészt, hogy Wagnernek zenei drámáit a közönség elsőrendű előadásban hallhassa. Ettől egyszersmind gazdasági megtakarítást is várnak azáltal, hogy a német énekesek bármelyik KÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. IV. KÖTET. pillanatban ide hozathatok legyenek Gráczból,Bécsből Olmützből és Brünnből, hogy ezáltal nyomást gyakorolhassanak a mi énekeseinkre és azoknak a fizetését leszoríthassák. Most ezt nem lehetett megtenni, t. képviselőház, mert a német énekesek közül kevesen voltak abban a helyzetben, hogy a franczia és olasz szöveget ismerjék. Eddig ez a tilalom mesterséges védvámja, úgyszólván védbástyája volt magyar művészetünknek, de most nem fogunk tudni elzárkózni a tized-, huszad- és harminczadrangu német énekesek inváziója elől. Azért tudomására hozhatom a t. minister urnak azt, hogy a német szövegű éneklés megengedésének tárgyalására egy tanácskozás összehívásáról már szó is volt, és hogy a Magy. Kir. Operaházban e tekintetben már értekezletet is tartottak. Hogy ennek a hitványságnak további folyománya még sem lett, az egy igen derék magyar művészembernek ellenállásán múlt, a ki határozottan kijelentette azt, hogy örökre el kell titkolni, hogy egy ilyen mozgalom még csak lábra is kapott ennél az intézetnél, sőt hogy az arról felvett jegyzőkönyvnek minden betűjét már csirájában kell elfojtani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ki volt az !) Ez az előkelő művész-ember — megérdemli, t. ház, hogy itt az ország színe előtt megnevezzem — (Halljuk! Halljuk !) Márkus Dezső karmester volt. (Éljenzés balfelől.) Hogy micsoda leírhatatlan és kétségbeejtő rombolást vihetne ez véghez művészetünk egész fejlődésében, erről, azt hiszem és remélem, hogy magyar ember előtt beszélnem nem kell. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert mi mindannyian, a kik gyermekkorunk altató dalát az anyai sziv szeretetével párosulva, az anyai szívből fakadva, szépen csengő magyar anyanyelvünkön hallottuk, mi minden eszközt megragadunk arra, hogy ezt a merényletet meggátoljuk és bátran kijelenthetem mindazoknak nevében, t. képviselőház, a kik igy érezünk, azt, hogy tisztességes magyar ember ilyen merénylethez segédkezet nem nyújthat. A magyar királyi Operaháznak csak egyetlen czélja lehet és van és nem szabad másnak lennie, mint hogy minden izében művészi és magyar legyen. (Helyeslés.) Hogyha nem igy van a dolog, akkor én, a ki beszédem egész folyamán az opera magasztos hivatását és annak fentartását hangoztattam, én mondanám legelőször azt, hogy csukjuk be azt az operaházat és azt a másfél millió koronát, a mi nem csekély összeg, használjuk fel hasznosabb és üdvösebb kulturális ezélokra. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vannak a kik ennek az intézetnek hivatását és nemzeti karakterét kétségbe vonják. Ezek amolyan augsburgi magyarok, gyászmagyarkák. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az ének az egyedük nemzeti muzsika ; az idegen muzsikának a magyar szöveg zengése ad még nagyobb szépséget; a magyar dal pedig a magyar versköltéIszet édes bubájával jut szivünk mélyéhez. A dal az egyesegyedüli művészete minden nemzetnek, a 8