Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

58 79. országos ülés Í9Í1 január 18-án, szerdán. mely kétszeresen a nemzeté. (Tetszés a szélsőbaloldalon. ) Epén azért ne felejtsük el a legnagyobb magyar mondását: a melyik nemzet a zenéjét elveszíti, az elveszitette mindenét. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a m. kir. Operaházban válságos állapotok álltak elő, hogy a vezetőség tekintélye aláhanyatlott, a fegyelem meglazult és az intézet művészi színvonala hanyatlóban van ? 2. Igaz-e, hogy az intézet élére külföldi embert szándékoznak meghivni 1 3. Igaz-e, hogy lépések történnek arra nézve, miszerint az operaszínházban a német szövegű éneklés megengedtessék ? 4. Hajlandó-e a minister ur mindezen dolgokról sürgősen megtartandó vizsgálat utján tudomást szerezni és az intézet művészi színvonala, valamint nemzeti kulturális hivatása szempontjából a szükséges intézkedéseket megtenni.* (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallásés közoktatásügyi minister urnak. Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden válaszoljak a t. képviselő urnak most elhangzott interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk ! Tagadhatatlan, hogy művészi kérdésekben az elégedetlenségnek minden körülmények közt mindig megvan a maga jogosultsága, vagy legalább is a jogosultság látszata. Azzal szemben azonban, a mit a t. képviselő ur az Opera művészi vezetéről és művészi nívójáról mondott, legyen szabad kijelentenem, hogy felfogásom szerint az Opera művészi vezetése sem jobb, sem rosszabb ma, mint néhány évvel ezelőtt volt és művészi nivój a sem alacsonyabb, sem magasabb, mint néhány évvel ezelőtt. Fráter Lóránt: Sohsem mondtam, hogy nívós volt! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: Ámde ebből nem következik, hogy a művészi vezetést lehetőleg tökéletesíteni és a művészi nívót lehetőleg magasabbra emelni igyekezni ne kellene, (Helyeslés jobbjelől.) sőt ellenkezőleg, a magam részéről egész törekvésemet oda irányítom és fogom irányítani, hogy a művészi vezetést minél előkelőbbé, a nivót pedig minél magasabbra emeljem. (Helyeslés.) Nem tartanám azonban helyesnek, mulasztásokat, a melyek állítólag a múltban történtek, elhamarkodással jóvátenni, (Helyeslés.) hanem határozottan kijelentem azt, hog}- a legintenzívebb figyelmet fogom fordítani az Operaház ügyeinek vezetésére a jövőben is és ha tényleg visszafejlődést konstatálnék, nem fogok visszariadni esetleg a legenergikusabb és legradikálisabb eszközöktől sem. (Helyeslés.) A t. képviselő ur megnyugtatására röviden esak azt akarom kijelentem, hogy engem ezen -állami színházak ügyeinek vezetésénél két szempont irányit: az egyik a művészi szempont, a melyet én a magam részéről a legmagasabbra helyezek, (Helyeslés.) a másik szempont — a melyet tulaj donképen egészen szükségtelen itt említenem — de megemlítek, a nemzeti szempont, (Helyeslés és taps.) a melyet mindig szem előtt fogok tartani és a melyre vonatkozólag legyen a t. képviselő ur meggyőződve, hogy olyan kísérletekről, a melyekről itt említést tett interpellácziójában, vagy olyan intézkedések tervéről, melyeket felemiitett, tudomásom ebben a pillanatban nincsen, de ha tudomásomra jutna, legyen meggyőződve, bogy minden olyan törekvés, a mely az Operaház nemzeti jellegét bármely tekintetben csorbítaná, bennem a legnagyobb ellenzőjét fogja találni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Fráter Lóránt: Az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur válaszát a legnagyobb tisztelettel és örömmel veszem tudomásul. Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik ? Nyegre László jegyző: Huszár Károly! Huszár Károly (nagyzorlenczi): T. ház! A deczember 31-éről január l-re lefolytatott népszámlálás alkalmából románajku honfitársaink román anyanyelvet kívántak bevallani. Sok helyen azonban a népszámlálást végző és ellenőrző közegek az utasításokra való hivatkozással román anyanyelv helyett oláh anyanyelvet vezettek be még az illetők tiltakozása daczára is, sőt a már megtörtént bejegyzések kijavítását követelték és ezt egyes esetekben pénzbírság fenyegetésével erőszakolták ki. A románajku polgárság között ezen eljárás annyival inkább felháborodást és megütközést keltett, mert ők az oláh elnevezésnek, akár jogos, akár nem, bizonyos lealázó és lekicsinylő mellékértelmet adnak. Szász Károly : Nem az ! Huszár Károly (nagyzorlenczi) : A románok maguk állítják ezt, és ezért ők maguk ez által nyelvükben és nemzetiségükben sértve érezték magukat. Az én meggyőződésem szerint az Összeíró közegek ezen eljárása csakis az utasítások félreértésén alapulhat. Mivel törvényeink minden vonatkozásban csakis a román kifejezést ismerik, beszélnek románajkuakról, románokról, román egyházról, az oláh elnevezés azonban, legalább ujabb törvényeinkben, sehol sem fordul elő, románajku honpolgáraink teljes joggal követelhették, hogy mint román anyanyelvűek vétessenek fel a népszámlálásnál is. Midőn a lakosságnak egy ily tekintélyes részén, mint a milyent a román honpolgárok képviselnek, ilyen talán kicsiségnek látszó, de őket mélyen sértő sérelem esik, szükségesnek tartom, hogy ezen sérelem itt az ország színe előtt orvosoltassék. Azért van szerencsém a következő interpellácziót intézni a belügyi és kereskedelemügyi minister urakhoz (olvassa) : »Interpelláczió a belügyi és kereskedelemügyi minister urakhoz.